Európa számos nemzete évente megemlékezik a holokauszt áldozatairól. Magyarországon ez az emléknap április 16-a, mert 1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A holokauszt emléknapja alkalmat ad arra, hogy felidézzük a múltat és emlékezzünk az áldozatokra, ösztökél a szembenézésre, a morális válaszok keresésére, kimondására. Cegléd Város Önkormányzata a Ceglédi Szakképzési Centrum Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája épületében emlékezett a megbocsáthatatlan bűnök áldozataira.
A polgármester köszöntő beszédében kiemelte, nem ünnepelni, emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni egy általunk át nem élt szörnyűséges világra, a beteg, kegyetlen mészárlásra, amelynek során több mint félmillió nemzettársunkat veszítettük el. A ceglédi zsidók közül a holokauszt idején 525-en vesztek oda a haláltáborokban, a munkaszolgálat embertelen körülményei között. Takáts László emlékező beszédében Fahidi Évától idézett, aki A Dolgok Lelke című visszaemlékezésben örökítette meg családja Auschwitz előtti és utáni történetét, a borzalmakat, az újrakezdést: „Mi itt Magyarországon arra voltunk nevelve, hogy felejtsük el saját holokausztunkat, vagy ha erre nem vagyunk képesek, legalább ne beszéljünk róla, de semmi esetre sem nyilvánosan.” – Ez a gondolat mutatja, hogy gyilkos eszmét, a nácizmust, bűnös rendszer, a kommunizmus váltotta. Ahol titkolni kellett a történelem tragédiáját, nem beszélhetett róla senki. De ennek ma már vége, őriznünk kell mindent, ami a múltban történt, még akkor is, ha fájdalmas emlék – mondta Takáts László, aki kiemelten szólt a fiatalokhoz: – Gondoljatok bele, ha holnap minden harmadik osztálytársatok valamiért megkülönböztető jelzést lenne kénytelen viselni, azért, mert más a vallása, más a bőrének, hajának színe, mert a szülei jómódúak, vagy éppen szegények, vagy éppen más együttes slágereit hallgatják szívesen. Fahidi Éva, hozzátok hasonló fiatal lányként élte át a holokausztot: fiatalos gondolatok foglakoztatták, talán az első szerelmes, de még fel nem fogott pillantásokat vetette a szomszéd fiúra.
A polgármester kiemelte, szerencsés helyzetben vagyunk, mert ma már kis túlzással azelőtt mondhatunk véleményt bármiről, hogy az megtörtént volna. Posztolunk, beszámolunk, megosztunk mindent, ami foglakoztat minket. Már túlzásokba is esünk néha, de tény: sokszor a történelem irányán ez a nyilvánosság segít. Fahidi Éva lelkét viszont hosszú évtizedekig nyomta a teher, amit a szörnyűséges holokauszt okozott.
– Mert nem felejthetjük, az emberiség fejlődéstörténete ott, akkor, a nemzeti szocialista szörnyűségek idején megbicsaklott. Elfogadni, elfelejteni nem lehet, de élni kell tovább az érthetetlen megértéséért, különös érzékenységgel arra, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg. Az élet a válaszok keresése nélkül értelmetlen, de a dolgok, és főként az Emlékezők Lelke is gyógyul, ha mi itt, Európa közepén, Magyarországon, Cegléden nem felejtjük el saját holokausztunkat, beszélünk róla, otthon és nyilvánosan is! – jelentette ki Takáts László.
Az iskola diákjainak emlékező műsora is felhívta a figyelmet arra, hogy mindnyájunknak szembe kell néznünk a múlt tanulságaival, hiszen ha nem törődünk a múltunkkal, akkor a jelen folyamatai közt sem tudunk eligazodni. A cél az, hogy felelősségtudatot ébresszünk minden egyes diákban, fiatalban. Olyan felelősségtudatot, amely a jövőre irányul. Az emlékműsorral a világviszonylatban elpusztított 6 millió zsidó és kétszázezer roma, köztük majd’ hatszázezer magyar áldozatra emlékeztek a résztvevők olyan írók, költők műveinek felidézésével, akik átélték a holokauszt borzalmait.
Szokolai Attila
