Szenzációs felfedezést tettek Albertirsán: a határban földikutyát, ezt a védett és ritka őshonos rágcsálót találtak és vizsgáltak meg.
A különleges állatka megtalálója a közösségi oldalon tette közzé a felfedezés történetét: „április 18-án kezdődött, amikor is egy nagyon erős hidegfront érte el térségünket. Kint dolgozgattam aznap délután a határban, amikor már órák óta motoszkálást hallottam körülöttem a száraz fű közül, de látni nem láttam még semmit. 5 óra körül aztán egyszer csak előbukkant valami egy ritkásabb részen, amiről először nem tudtam pontosan, hogy mi, mert kb. 15 méterre volt tőlem. Azt láttam, hogy emlős, valami rágcsálóra tippeltem. Természetszerető ember lévén érdekel minden vadon élő állat, ezért odasiettem, hogy szemügyre vegyem. Ekkor ért a hatalmas meglepetés, amit először el sem akartam hinni, hogy földikutyát látok. Sosem láttam még, csak a könyvekben, és az interneten. Nem is sejtettem, hogy nálunk is előfordulhat.” Pásztor János Attila több képet és videófelvételt készített barátaival a földikutyáról. Április 27-én terepszemlét tartottak a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Kunsági Nemzeti Park, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Vidékfejlesztési Minisztérium munkatársai is.
„A szakirodalom szerint nagyon ritkán, nagyon keveset tartózkodik a föld felett ez az állat. Lehet, hogy a hidegfront miatt bújt elő? A bejárás után a szakemberek megállapították, hogy a területen talált járatok, túrások minden bizonnyal földikutyáktól származnak, de hogy a hazánkban élő 3 alfajból melyiktől, azt további vizsgálatoknak, befogásoknak kell kideríteni. Május 5-én jött el az újabb nap, amikor is a fent említett befogást végeztük. Erre a napra is sokan érkeztek Albertirsára a nemzeti parkok munkatársai közül. A gondosan kialakított csapdahelyek elkészítése után feszült figyelemmel vártuk, hogy sikerül-e fognunk egy példányt. Az éjszakai eső után intenzívebb aktivitás volt várható, ezért bizakodóak voltunk. Nem is kellett túl sokat várnunk…”
Végül egy hímet, akit Köpönyegnek neveztek el az eső után, majd egy nőstényt is fogtak, aki az Albertina nevet kapta Albertirsa után. „A pontos alfaji meghatározáshoz szükséges mintavételért szerencsére nem kellett őket elszállítani, ott helyben elvégezték a szakemberek, majd rögtön vissza is lettek engedve a saját járataikba. A levett mintákból hamarosan kiderül majd, hogy milyen – délvidéki, erdélyi, vagy magyar – földikutyákkal is gazdagodott településünk. Gazdagodott, mert fokozottan védett fajról van szó, eszmei értékük 1 millió forint! Európa legritkább, legveszélyeztetettebb emlőséről van szó!”
A földikutya mintegy 20 cm hosszú, 140-250 g tömegű állat. Teste hosszúkás, hengeres, a hátsó végén lekerekített. Bundája lágy és tömött. Uralkodó színe a hamu vagy palaszürke, mely a test bizonyos részein vörhenyes árnyalatú lehet. Első ránézésre szembetűnik, hogy szemei és fülei hiányoznak. A fülek a fej két oldalán elzárható fülnyílásként lelhetőek fel, de a szemeit bőr és szőr takarja. Ebből máris következik, hogy az állat teljesen vak. De mivel egész életét a föld alatt tölti, a szemeinek nem is venné sok hasznát. Lent a sötétben kitűnő szaglása, kiváló hallása és a föld mágneses terének érzékelése révén tájékozódik.
A másik szembetűnő bélyege a hatalmas metszőfogai alkotják, melyek kiállnak a szájából. Ezeket használja járatainak kiásásához. A szemek hiánya és a hatalmas metsző fogak ellenére a földikutya biztos dobogós az állatok cukiságversenyén.
A földikutyák valamikor a mai Magyarország egész területén éltek, azonban a legelőterületek eltűnése, a mind nagyobb területek szántóvá alakítása beszűkítette életterüket. A mélyszántás elterjedése igen nehéz helyzetbe hozta őket. Mára már csak 5-6 helyen él földikutya az országban. A teljes hazai állomány egyedszáma 800 példány körül lehet, így közvetlenül a kihalás szélén áll.
Forrás, fotók: Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoport facebook oldala
Szerintem ez az állat Monoron a pincefalu elhagyott pincéi között is megtalálható. Vannak akik láttak ilyen állatot és rengeteg a föld alatti járat is.