Igen! Többen is mondták már, hogy a házuk utcai szakasza veszélyes hely. Rejtélyes eltűnések játszódnak le ott! Persze nézőpont kérdése, a háztulajdonos nem kívánt gyarapodásnak, még inkább bosszantó nyűgnek éli meg. Valami különleges fizikai jelenség?
Többször tapasztaltam, hogy útkereszteződésünkben a kismotorok lefulladnak, a gyakorlatlan autósok nehezebben, többszöri próbálkozásra tudnak csak a főbb útra kihajtani. Pedig többen trágár bekiabálásokkal, dudálással is segítik a bajba jutottakat. Akiknek vészesen lecsökken a motor teljesítménye, azok kénytelenek kidobni néhány nehéz tárgyat a járműből. (még lásd léghajózásnál is) Így jutott gondozott, fűvel beültetett padkánkra, gyöngyvirágos kiskertünkbe, többszörösen becsomagolt elpusztult kisállat, festéshez használt takarófólia egy kis sittel megbolondítva, vagy egyszerű kommunális hulladék zsákban. Tapasztaltam olyat, aki a kislánya cipőjét is kidobta (mondanom sem kell: a szeméttel együtt), csak hogy el tudjon startolni a sarokról. Ez az az eset, amikor a tettes visszatért az elkövetés helyszínére. Először a cipőt, majd néhány nap múlva a szemetet is elvitte.
A legszebb történet a napokban játszódott, szintén az utcánkban. Egy idősebb férfi kerékpárral közelítette meg a kereszteződést. Hirtelen fékezett, leoldozta a csomagtartóról a zsákját, majd szétnézett és odatámasztotta kerítésünkhöz. Feleségem épp hazaérkezőben volt és felajánlotta segítségét (verbális motiváció), majd a rendőrség beavatkozását is kilátásba helyezte és persze kérdezett is: Hogy gondolja, hogy csak úgy lerakja a házunk elé a szemetét?
-Hát csak úgy öregségemre! – hangzott a válasz, majd a rövid környezetvédelmi foglalkozástól felerősödve visszaapplikálta a csomagot és tovább hajtott bringáján!
Remélni merem csak, hogy nem a következő B-háromszögig. Ilyet láttam például a pilisi szupermarket vöröskeresztes ruhagyűjtője mellett is, ahol (a félreértés miatt?) lerakott hulladéktól épp, hogy csak meg lehetett közelíteni a használt ruhanemű tároló dobozát! Nem emlékeznék meg a környék összes országúti parkolójáról és bozótos mellékútjáról és más vészterhes helyekről, ahol honfitársaim az említett túlélési technikát alkalmazzák. Inkább időben utaznék visszafelé egy kissé, igaz 50 éve másak voltak a fogyasztási és csomagolási szokások. Falusi portákon a kuka ismeretlen volt, mert mindent felhasználtak: Éghető (de nem mérgező) anyagokat eltették télire, tégladarabot, használatlan üveget, fémet bebetonozták a járdába, műanyagokat külön választották és lábtörlőt, szatyrot készítettek belőle, sörös dobozból napkollektort rögtönöztek. Belátom, ma már nehezebb lenne mindent újra hasznosítani, de aki nem akar fizetni a szemétszállításért minden héten, azoknak is ajánlanék néhány lehetőséget. Ha már úgyis betette a járműbe, felrakta a kerékpárra, akkor Cegléden az „Ökovíz” Mizsei úti hulladékudvarra, vagy a Tápiószentmártoni úton elérhető közös lerakóba, illetve Albertirsán a Dánosi úti hulladékudvarba vigye el!
Az iskolák is rendszeresen tartanak szelektív szemét-gyűjtéseket, ahová a gyerekek szívesen szállítják, még fáradni sem kell vele! A tanár kollégák azért szerveznek ilyen akciókat, hogy a jövő generációi tudják kulturált és gazdaságos módon kezelni hulladékukat! A felnőttek segítségét kérem ehhez a munkához, hogy elfogyjanak a (nagyobbrészt fejünkben lévő) Bermuda-háromszögek! Szebb lenne a mi vidékünk. Osztrákokkal, szlovénekkel egy sorban emlegetnének és nem a Balkánnal…
Rónai Gábor vizuális és környezetkultúra tanár
