Thaiföld északi részén, a hegyekben laknak az erdőlakó mlabrik. Számolni háromig tudnak, ami azon túl van, arra azt mondják: sok.
Esetszám: sok. Ennyinél tartok. Sokszor fordul elő, hogy a konfirmandus táborom résztvevői között van olyan 13 éves fiatal, aki néhány óra után elkezd nyavalyogni, idővel sírni az anyukája és a családja után. Még egyszer sem ment haza senki táborból, de már háromszor végigtörülték könnyeikkel az egész hetet a drágáim Nagy-Magyarország változatos helyszínein – az a vád engem nem érhet, hogy egysíkú lenne úticél- és táborhely-választásom.
Én kellene elgondolkozzak valamin? Brutálisak a táborok? Nem hiszem. Sok bűnöm van, túl sok, de nem az én vétkem ez a tinédzser-bőgés. És nem is egészen a fiataloké.
Hát igen, olyan esetem is volt, hogy valaki 13 éves korában volt először távol egy éjszakára a szüleitől. Talán azért a nagymamát vagy egy osztálykirándulást meg lehetett volna kockáztatni hetedik osztályig a gyermeknél…
Szerintem egy gyerek nem feltétlenül genetikailag lesz anyámasszony katonája. A szülők egy része úgy látja, hogy a gyermeket jobb inkább semmilyen kihívásnak sem kitenni kegyetlen, gonosz világunkban. Aztán váratlanul megérkezik a lelkész, és azt mondja, hogy aki nem jön táborba, nem konfirmálhat. No, hát talán itt az ideje egyházi segítséggel a gyermeknek elindulni egyedül a világ országútján.
De nem – ez már késő. Sokkal hamarabb kell ezeket harcokat megvívni. Én már fejleszteni szeretném őket, a hit titkairól beszélni, fontos dolgokat megbeszélni. Helyette marad a pelenkázás, papírzsebkendő-utánpótlás biztosítása, és a legfontosabb: a mobil-lízingelés.
Merthogy nekem olyan csomagom van a telefonra, hogy fix összeget fizetek, cserébe bármennyit lehet telefonálni. Az sms-ek miatt választottuk ezt, amiket így tudok huszasával küldeni, és ez időnként nagyon jól jön. És tábori bőgés esetén is hasznos a korlátlan keret, sajnos. Mert ilyenkor odaadom a hüppögő gyermeknek a gépezetet, aki órákon át ápolja a lelkét szülei segítségével. Talán ilyenkor véget is lehetne vetni egy-egy beszélgetésnek, szülői oldalról.
Tetszik, nem tetszik „valóság” nagybátyánk velünk él, sőt, gyermekeink életének is részese lesz minden valószínűség szerint. Hagyjuk kettejüket magukra időnként!
Bereczky Örs református lelkész blogjából
(Fotó: weheartit.com, a kép illusztráció.)
