Határjárás – „időjárásban”
Egyre többször olvasni lehet, hogy tényleg nyakunkba szakadt a szárazságnak és a szélsőséges időjárásnak minden kellemetlensége. Az emberi közrejátszás nem vitatható a klímaváltozásban: egyre több a forróságnap és egyre kevesebb a csapadék. Ha van is, nem sok köszönet van benne: vagy télen zuhog az eső – és folyik el, általában hasznosítatlanul, – vagy vegetációban, akkor meg a talaj képtelen megfogni a tengersok vizet. Ezért nagyon felszínes következtetés vonható le az átlagos csapadékmennyiségből…
Még inkább igaz ez, ha a hőmérsékleti sajátosságokra fókuszálunk. Bizony a hőmérséklet hullámzó változásai beleilleszkednek a klímaoszcillációkba. Már-már reményt keltően elmúlik egy forrósági periódus, néhány napos lehűlés némi csapadékkal érkezik, majd feltámad az orkán erejű szél és szinte kiszippantja a talaj minimális víztartalmát is.
A klímaoszcillációkra azért is oda kell figyelnünk, mert befolyásolják a ciklonok pályáját, s főleg amióta azt is tudjuk, hogy bennük felhalmozódó óriási energia „fonalasan” terjed. A rendkívül bonyolult matematikai analízisekkel csak a fentieket tudták megerősíteni. Jelenleg a szárazodás talán legjobban a Duna-Tisza közét sújtja. Egyre szárazabb lett az Őrség, Nagykanizsa környéke pedig folyton túlázik. Régente a Tiszántúl, Karcag és Túrkeve környéke igen aszályos volt, ma ez elcsúszott Zemplén felé. Gönc, Vizsoly térsége ezen a nyáron is hetekig egy csepp esőt sem kapott, de a tél is mostohán bánt velük.
A leghelyesebb az mondani, hogy az időjárás kiszámíthatatlan. Hol van az az idő, mikor nyáridőben a Tisza mentén gyakran áztatta az eső a szőlőket, gyümölcsösöket. Sőt, a Tisza vize is nemcsak alacsony, hanem a meder egyre mélyebbre kerül. De ha úgy fordulnak a ciklonok, alig fér meg a vize a mederben… És a jégesők gyakorisága észrevehetően megnőtt, ami négy éve Ceglédet letarolta, az idén Kecskeméten és Majsán okozott súlyos károkat. Móra Ferenc gyermekkori élménye, a kismalacok jégverése és pusztulása – ha még tartanának háznál annyi jószágot, – bizony nagy bajt okozott volna.
Szokás mondani, hogy pontatlan a prognózis, ami igaz, de a régi időkben sokkal stabilabb volt a légkör, ami nem a sok repülő, a vaklármázó égi jelenségek, „ellenséges sugarak”, hanem az ember ostobaságára vezethetők vissza. Az amerikai elnök tavasszal nem írta alá az új klímaegyezményt, s kapott még több, még intenzívebb hurrikánokat – óriási pusztításokkal. De lehet keleti példákkal is szolgálni, amikor a szovjet tudósok az északi sarki jeget feketére akarták festeni, hogy elolvadjon a jég és Vorkutában lehessen össztáncot járatni az aratókkal. Vagy a balul elsült időjárás befolyásolások Kínában, Indiában…
De maradjunk a Kárpát-medencében. A szerencsétlen és túlpolitizált károgás ama augusztus 20-án, olyan óvatosságra int, hogy ma nyaranta szinte csak narancs és piros mezők jelennek meg hazánk térképén. Nem kellett volna sem akkor, sem azóta olyan magabiztosnak lenni. Ki tudta megjósolni, hogy Irsa felől fenyegető fekete felhő mekkora pusztítást hoz Ceglédre?
Amit tenni tudunk a magunk környezetében: Száraz fával tüzeljünk télen, semmiképpen se műanyag hulladékokkal, ne segítsük elő a kopárosodást. A csupasz talajfelszín úgy adja magából a vizet, mint a horgásztavak vízfelszíne. Azt meg végképp ne gondolja senki, hogy a ludas csak a széndioxid az üvegház-hatás érvényesülésében, mert a fák, cserjék bőséggel termelnek metánt és más gázokat is, amelyek sokkal nagyobb zavart okoznak az alsó légkörben.
Most gyászolja a tudományos világ a Nobel-díjas Oláh Györgyöt, aki füstgázok megkötésére egészen zseniális terveket dolgozott ki. Épp tegnap ért el az értesítés, mikor temetik itthon a tudóst, pedig a politika elüldözte az országból, de sosem lett hűtlen a szülőföldjéhez.
A szárazodás jelensége azért is aggasztó, mert az öntözésben rejlő lehetőségeket még az 1950-es évekhez képest sem használjuk ki. Csongrád térségében 10-12 vízen úszó szivattyú szürcsölte a Tisza és a Körösök vizét – öntöztek vele. Ma a helyükön helyi basák csónakházai csúfítják a szőke Tisza partját. Kiszámították, hogy évente az országba beérkező víz mennyisége 112 km3, de tovább engedünk 117 km3-t. Vagyis ráadásul, hogy pocsékoljuk a vizet, még feleslegesen tovább is adjuk. Ezért is érdemes Észak-Afrikára és a Közel-Keletre nézni, ahol a fekete arany nagy részét luxusra és fegyverkezésre fordítják, s nem ökológiai fejlesztésekre. A mai emberáradós krízist 12 éve memorandumban jósoltuk meg az MTA székházában; amire senki reagált felelősen. Most meg tanuljuk a kukoricára térdeplős propagandából, amit elkerülhettünk volna, igaz akkor meg kellene értelmes program az embereknek…
ESDÉ
