13.4 C
Cegléd
2024. március 28. csütörtök
spot_img

Nővér bácsi

Ha filmen látnánk, meglepő lenne a montázs: a két kép egymás mellé állítása. Első jelenet: ceglédi kórház, sebészet, egyik kórteremből a másikba siet a magas fiatalember, az ápoló. Hosszú hajú, szakállas. A folyosóra is kihallatszik a hangja, közvetlen kedéllyel és humorral segít, útba igazít. Második jelenet: megáll a motor, leszáll róla a vezető, tetőtől talpig „motoros-szerkóban”; a bukósisak és a csizma közt csak a fekete szakálla látszik. Ám amikor beszélgetni kezdünk, egy kissé zavarban lévő, halk szavú ifjú ül velem szemben. Mindkét „snitt” szereplője ugyanaz: Károly János ápoló.

– Hogyan szólítják a betegek?
– Nővér bácsi, vagy a keresztnevemen. (A nővér szó bővült az ápolónő jelentéssel, a minta alapján lehetne a férfi ápoló fivér… K.Á.) Azért szokatlan ez a nyelvi helyzet, mert kevesen vagyunk, ritkán találkoznak velünk.
– Miért ezt a hivatást választotta?
– Gyermekkori élmény határozta meg. Beteges voltam tizennégy éves koromig, sokat kezeltek szanatóriumban. Ott tett rám nagy hatást egy férfi ápoló. Másként viszonyult hozzánk, mint a nővérek.
– Mi ez a más?
– Talán lehet általánosítani, de leszögezem: ez a más nem jobbat jelent, hanem sajátosat. Fizikailag és idegileg teherbíróbbak a férfiak, különösen, ha a kolléganőknek nagy az otthoni leterhelése. Talán a humor még, igaz, ez egyéniségtől is függ.
– Magára jellemző a lazább, vidám hangvétel.
– A humor gyógyít. Oldja a feszültséget, eltereli a figyelmet a bajról, elviselhetőbbé teszi a benti napokat a szenvedő számára is. Aki idekerül, gyámolításra szorul. Van, akinek az kell, hogy leüljön pár percre az ember az ágya mellé, s szóljon néhány szót. Például az előző éjszaka eléggé mozgalmas volt, sok „történéssel”; három hölggyel is el kellett hitetnem, hogy a pohár nem félig üres, hanem félig tele van – reménnyel. Reményt kell önteni, mert az ezzel telt lélekkel biztosabb a gyógyulás.
– S nincs hátránya a férfimegjelenésnek?
– A kolléganők magasra tették a lécet. Szorgalmuk példás, szakmai felkészültségük színvonalas, bizony „kapaszkodni” kell közöttük. És hát… Amikor megjelenik a kórteremben az első találkozáson egy magas, szakállas, „szőrös” férfi, meredeznek a tekintetek. S a női betegeket zavarhatja, hogy egy férfi foglalkozik velük, erős a szemérmesség. Persze, ez hamar megszűnik, néhány kedves gesztus után „elveszítem” megkülönböztető férfilétemet. Az elesettekkel való foglalkozás felelősségét megtapasztaltam a családomban is. Tanyán nevelkedtem, szegénységben. Apám korán meghalt, hatéves voltam. Édesanyám rokkant nyugdíjas, látom a szenvedéseit, s azt is, mennyire segít a lelkiismeretes orvosi és ápolói ellátás. Ezért szeretem a munkámat. Végigkísérhetem azt az átváltozást, hogy milyen állapotban került be a beteg a kórházba, s milyen állapotban tér haza. Persze a természet törvényei szerint nem lehet mindig sikeres a munkánk, de a törődés elvezethet a belenyugvó lezárásba. Vannak, akik már nem maguk miatt aggódnak: mi lesz a párjával, a családdal, a kerttel…? Ezekre az emberekre felnézek, bárha az ágyban fekve mozdulni is alig tudnak.
– A halál… „látványát” hogyan lehet elviselni?
– Felkészítettek erre a tanulmányok során. Legyen erős az ismeret, a tudat: az élet természetes része az elmúlás. Nehéz azért, „titokban” megvisel.
– „Hazaviszi” a kórtermi hatásokat?
– Nem. Ha túl nagy a lelki nyomás, felülök a motorra, teszek néhány kört kint a természetben, le is állok, „szellőztetem” az idegeimet a csenddel.
– Motorozik?
– Igen. Jelenleg a tizennegyediket „fogyasztom”. Most kettő van. De nem száguldozom, nem vagyok tagja egyik csapatnak sem. A munkába járás, az ügyintézés, a szórakozás eszköze, télen-nyáron, – ez életforma.
– Van a motoron állandó „utasa”?
– Értem, mire céloz… Tizenkét évig éltem át szép időszakot egy lánnyal. Ő is motorozott, sokat túráztunk együtt. De váratlanul, öt perc alatt elrobogott mellőlem. Válságba kerültem, – de már túl vagyok rajta. Most már új párom van, egy kolléganő. Az egészségügyi szakma nem kedvez a kapcsolatoknak. Éjszakai beosztás, nincs ünnepnap… Most is ütközik a beosztásunk, néha napokig alig találkozunk itthon.
– Szórakozásra nincs is lehetőségük?
– Csak a motorozás. Ő is szereti. Járjuk az országot, a természetet, elmegyünk oda, ahol nincs térerő…
– Nem tervezi, hogy „kimotorozik” ebből a munkából?
– Nem, nem. Sok szép élmény erősíti a hivatástudatot. Elmesélek egyet. Felvettünk egy idős férfit, délután bekerült a fia is, aki a vele szembeni ágyon feküdt. A fiúnak aznap volt a születésnapja. Az apa szívinfarktust kapott, de orvosainknak sikerült az újraélesztés. Szörnyű hatással volt a fiúra. Az apa ma is él, s amikor a fiatalember hazament, könnyezve mondta: a legszebb születésnapi ajándékot kapta. De előfordulnak lehangoló tapasztalatok is. Idős, szegényen élő szülő. Senki nem látogatta. Pedig csak az kellett volna, hogy valakije bejön, annyit mond neki: meggyógyulsz, hazavárunk. A közömbösséget máshol is átéltem. A posta előtt elesett egy idős hölgy, két nagy szatyrával együtt elterült. Távolról vettem észre. Míg odaértem, sokan elmentek mellette, kerülgették. Megnéztem, eltört a bokája, mentőt hívtam. A kor teszi fásulttá az embereket. A rohanás, a fáradtság, az elidegenedés.
– Nagy a szakmai gyakorlata. Nem kívánt, kíván előbbre lépni, nem vonzza az orvosi hivatás?
– Szerettem volna továbbtanulni, de az anyagi lehetőségeim nem tették lehetővé, pedig sokat dolgoztam a tanulás mellett. Most meg már kielégít az ápolási feladat, s az a tény, hogy a gyógyítás csapatmunka, ennek én is részese vagyok.
– Tehát elégedett.
– Ha a beteg az… S ha egyszer elmehetnék a motorral a tengerpartra; a nyársapáti tanyát szeretném felújítani; kiköltözök majd oda. Tudja, a természet, a csend… Erőt ad az is, ha egy felgyógyult, hazatérő beteg megígéri, hogy este elmond egy miatyánkot a gyógyítókért.
– A miatyánk is „eszköze” a gyógyulásnak és a gyógyításnak?
– Kettős a hatás. Az orvoslás a természettel társul, a test anyag, ez a materialista szemléletet erősíti. De a lélek „túlélésében” való hit!… Hinni kell! Valamiben vagy valakiben.

Koltói Ádám

Hasonló hírek

8 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Ugye Jani nővér? 4-5 éve volt “szerencsém” vele találkozni ( epeműtét ) Kedves,humoros fiatalember és rendkívül ügyesen köti be az infúziót.Amikor volt egy kis ideje,bejött a szobánkba beszélgetni.Többet elmondott a diétáról,mint a neves főorvos.És persze mindezt közvetlenül,vidáman.Sokan tanulhatnának tőle emberséget,jó modort!

  2. Gratulálok a munkájához sok sikert!Egy pár alkalommal volt szerencsénk találkozni,le a kalappal a hozzá állásához egy igazi lelki ismeretes és oda adó embert ismerem meg önben humorával egy párszol fel viditotta a páromat is aki sajnos már nincs kösztünk,pedig elég sokat beszélgettek viccelődtek druszájának szólította kedvelték egymást.Üdvözlettel egy betegének felesége!

  3. Én is találkoztam vele. Minden elismerésem az emberségéért, a hivatástudatáért. Volt egy iszonyatos pár perc az életemben, amin Ő segített át. Soha nem fogom elfelejteni.

  4. Mi is találkoztunk Vele és Kedves Párjával, sőt még most is mikor kontrollra járunk nagyon örülünk, mikor láthatjuk őket. Ha ilyen emberek lennének sokan, boldogan élnénk és gyógyulnánk meg! Egy éve mentünk be a férjemmel, nagy volt a baj, amputáció és inzulinra átállítás. Ő kedvesen, szinte barátként fogadta kétségbe esett férjemet. Én is nagyon megkedveltem őket. Köszönet érte!!!

  5. Erről az emberről…?! Nekem is van egy történetem!!! Mi ez az elfogult, összevissza zagyvaság? És egyáltalán hogy lehet, hogy még ott van…?!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img

Friss híreink

Kilenc bajnoki meccs

A Ceglédi KK SE Kék Cápák hat korosztálya et...

Csáky András újabb csapata

Bemutatta jelöltjeit a Ceglédi Lokálpatrióta Klub Egyesület is, melynek...

Nagykőrösi szélhálmos

Egyelőre nem tudni, milyen ítélet várhat arra a nagykőrösi...

Jubiláló munkatársait köszöntötte az Infineon Technologies Bipoláris Kft.

A vállalat az elmúlt évek hagyományaihoz hűen március 21-én...

Hogyan lehetsz személy- és vagyonőr?

  Az egyik legkeresettebb szakma manapság a személy- és vagyonőr....