Az egyik tekintélyes hetilapban, a Kertészet és Szőlészetben az év elején már köszöntéssel tisztelegtem a nagy formátumú vallási reformátor korszakos működése előtt. Luther számára a fenyő, a tölgy, a hárs, a bükk és az almafa is hangsúlyos életmotívum. Karácsonyfája és almafája különösen fontos nekünk.
*
Luder néven született, de később Luthernek nevezte magát; 1483. november 10-én született Eislebenben (szülőháza ma múzeum). Apja paraszti származású volt, de a családja nemsokára Mansfeldbe költözött, ahol bányában is dolgozott a családfő a jobb megélhetés reményében. Édesanyja Margarete Luder gyerekeinek szigorú nevelést biztosított; Luther helyben végezte iskoláit, majd a csendes, tartózkodó és a szigorú rend miatt is félénk fiatal, tehetségével mégis hamar kitűnt. 1497-ben Luther Magdeburgban, majd Eisenachban folytatta tanulmányait. 1501-ben beiratkozott az Erfurti Egyetemre, apja jogásznak szerette volna látni. Négy évet ott sikerrel tanult, majd a „hét szabad művészetet” is fel kellett vennie a tanrendjébe. 1502-ben bacchalaureatusi fokozatot szerzett, 1505-ben pedig magiszter lett. Apja óhaja ellenére – a legenda szerint („A villám” legenda dolgozta fel elhatározását) – belépett az Ágoston-rendbe Erfurtban, amit szülei rossz néven vettek.
Forrongó világban találta magát, hamar felismerte, hogy súlyos zavarok vannak az egyház életében, megjegyzéseivel támadásoknak tette ki magát. Ugyanis Luther felismerte, hogy a világban és az egyházban sok minden nincs rendben; pl. szerette volna az anyagiassá vált lelkiséget, visszaéléseket megszüntetni. A nézetei miatt a választófejedelem parancsára fogolyként zárták Wartburgba, de ezzel a reformátorok mozgalmát és követőiket nem tudták elhallgattatni. Luther a tudományos munkásságot sosem adta fel, 1512-ben teológiai doktorátust szerzett Wittenbergben, majd ugyanitt a tudós szerzetes 1517. október 31-én közreadta – a 95 pontos kiáltványát. Még erőteljesebb viták kereszttüzébe került, 1521-ben az egyház kiközösítette és rövid időre Wartburgba menekült. 1525-ben feleségül vette Katharina von Borát, harmonikus családban élhetett, gyermekei születtek. 1534-ben kiadta a Bibliát német nyelven (Lutherbibel), amely a német nyelvtörténetnek is fontos eseménye lett. Öreg korában családjával visszatért Eislebenbe, ahol 1546. február 18-án hunyt el.
A reformáció atyja a hagyományok szerint sok időt töltött kerti meditációval, nevéhez tölgy, hárs, bükk és egy almafa nevét is kötik. Az egyik ismert történet szerint a wittembergi tölgy egy sétabot volt, ahová később fát ültettek. Egykor Luther ezen a téren 1520. december 10-én nyilvánosan elégette az egyházi törvénykönyvet és a pápai kiközösítési bullát. (A kiközösítését csak II. János Pál pápa vonta vissza 1983-ban!) A tölgyfa élete is viszontagságos, a mostani fa csak 1830-ból való. Talán legalább ennyire érdekes az almafácskájának a története, aminek írásos forrása csak 1944-ben bukkant fel (!)… A lutheri mondat így hangzik: „Ha tudnám, hogy holnap lesz a világvége, ültetnék ma egy kis almafát.”
Miért lehetett ilyen fontos a reformátornak az almafa? Bizonyosan a IV. század óta élő hagyomány, miszerint az Éden tiltott fája, az almafa volt, így a lutheri mondás feltétlenül többértelmű. Viszont ma már tudjuk, hogy vadalma csak Ashkalon körüli kis területen élt, így a עץ תפוח (tappuach) botanikailag nem is jelenthetett almafát. Viszont Luther almafa ültetési gondolata követésre adhat alkalmat – a reformáció fél évezredes évfordulója évében.
ESDÉ
