„Amit egy középiskola adhat egy diáknak, azt megkaptam ettől a középiskolától”
Miért választottátok annak idején a Közgázt?
Kovács Milán: Főképpen az informatikai része miatt, sőt már nyolcadik osztályos koromban tudtam, hogy matekot szeretnék tanulni, ezért a gazdasági informatika tagozatra jelentkeztem. S a szintén itt végzett bátyám pozitív véleményére alapozva, tudtam, hogy ebbe a középiskolába szeretnék jönni.
Orosz Péter: Annak idején, már a jelentkezés előtt is, sokat ültem a számítógép előtt, s annak ellenére, hogy az akkori osztálytársaim inkompetensnek (képtelennek) tartottak mindehhez, nagyon örülök, hogy nem hallgattam rájuk, s az informatikát választottam. Mint kiderült, ez nemcsak egy felszínes gondolat volt, hanem valóban közel áll hozzám ez a szakma.
Turcsik Máté: Azért választottam a Közgázt, mert lakhelyemhez közel volt, megfelelő informatikai képzéssel. Ötödikes korom óta foglalkoztam akkor már szerveroldali scriptek írásával, de az informatika már akkor jelen volt az életemben, amikor még csak írni-olvasni tanultam. Azt mondhatom, hogy a Közgáz ideális alapokat adott az egyetemen való tanuláshoz.
Milyen volt az első évetek és az osztályközösségetek?
Kovács Milán: Sokkal izgalmasabb napjaink voltak, mint például az általános iskolánkban, sokkal több programon tudtunk részt venni. A gólyanapunk nagyon jó volt, meg is nyertük, majd a gólyabálunk is remekül sikerült. Összességében sokkal jobb volt az első évünk, mint amire számítottam. Számomra a legemlékezetesebb az volt, mikor rájöttem, hogy valóban nagyon tetszik a programozás és az egyéb informatikával kapcsolatos tantárgyaink.
Orosz Péter: Nagyon érdekes volt az első évünk, hiszen meglepett, hogy itt ténylegesen programírást és más komoly dolgokat tanulunk, viszont rá kellett jönnöm, hogy az órai odafigyelés nagyon kevés a jó érdemjegy megszerzéséhez, rengeteget kellett otthon is gyakorolni. Az első évemben sok emberrel összebarátkoztam, s annak ellenére, hogy sok osztálybeli vita kialakult az évek alatt, mégis szerettem az osztályunkat, nagyon jó közösség volt.
Turcsik Máté: Nekem az tűnt fel elsőévesként, hogy nagyon sok osztálytársunk nem igazán tudta, hogy milyen tagozatra is jelentkezett, velem ellentétben, s ez meglehetősen zavart engem eleinte. Osztályközösségünk változó volt, hiszen váltakozó periódusban vagy jóban volt mindenki mindenkivel, vagy nem. Ez akkor nagyon viccesnek tűnt.
Jól éreztétek magatokat a négy év alatt?
Kovács Milán: Amit egy középiskola adhat egy diáknak, úgy érzem, azt megkaptam ettől a középiskolától, számtalan programból válogathattunk a négy év alatt.
Orosz Péter: Nagyon jól, hiszen az általános iskolához képest, sokkal színvonalasabb intézmény a középiskola, és a tanárokat is kivétel nélkül jobban kedveltem. Az osztályom is sokkal jobb volt az előző iskolámhoz képest.
Turcsik Máté: Ha valaki a Közgáz életében aktívan jelen volt, akkor szerencsére nagyon sok embert megismerhetett, akár az iskolai büfénél is. Még arról is jó emlékeim vannak, hogy folyton összetűzésbe keveredtem a tanáraimmal.
Mik voltak a legjobb programok, és miért?
Kovács Milán: Az osztálykirándulásainkat osztályfőnökünk, Soósné Molnár Helga tanárnő remekül megszervezte, s érdekes helyekre eljutottunk. A TV-s vetélkedőt is minden évben vártam. Bár iskolai programnak nem tekinthető, nagyon szerettem a programozás- és matematikaórákat. Elmondhatom, hogy a szalagavató, ill. a diákdiri-választás is emlékezetes maradt mindannyiunk számára.
Orosz Péter: A sportnap volt a kedvencem, minden évben aktívan részt vettem benne. A TV-s vetélkedő menete, újszerűsége meglepett az első évben, de a nap végére már tudtam, hogy nagyszerű program, minden évben sok nevetéssel teltek el ezek a napok. A diáknapon belül is az első évet emelném ki, mikor szuper produkciót sikerült összehozni osztályunknak „Cirkusz” címmel.
Turcsik Máté: Nekem sajnos az összes rendezvény agyrém volt, hiszen technikus voltam. Ahhoz, hogy ennyi diák élvezni tudja a TV-s vetélkedőt, nekünk, háttérembereknek nagyon sok feszült percet kellett átélnünk. Nem mindig volt egyszerű megoldani technikailag bizonyos dolgokat, például amikor nagyon gyorsan kellett valamit helyreállítani, s ez a legtöbb esetben igen nehéznek bizonyult. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy így is nagyon szerettem csinálni ezeket a programokat, a nap végén jó volt a csapattal kimondani, hogy „Sikerült!”.
Melyik egyetem, mely szakára jártok jelenleg?
Kovács Milán: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Villamosmérnöki és Informatika karának, a mérnökinformatikai szak BSc képzésére járunk, tehát Péter és Máté is ugyanerre.
Hány pontot kellett elérnetek?
Kovács Milán: 375 pontot kellett elérnie mindhármunknak, s nekem 462 volt.
Orosz Péter: Nekem 437 pontom volt.
Turcsik Máté: 394 ponttal sikerült bejutnom.
Mely tantárgyakból tettetek emelt szintű érettségit?
Kovács Milán: Mérnökinformatikus szakra egyik tantárgyból sem volt kötelező emelt szinten érettségizni, de én matematikából tettem, s nyolcvan százalékosra sikerült.
Orosz Péter: Emelt szinten érettségiztem matematikából, ebből hetvenegy százalékot és szakmai ágazati informatika ismeretekből nyolcvanöt százalékot értem el. Vicces történet ezzel kapcsolatban, hogy voltak olyan tanáraim, akik le szerettek volna beszélni a két emeltről, de végül így lett annyi pontom, hogy a kollégiumi ponthatár felett voltam két ponttal.
Turcsik Máté: Szakmai tantárgyainkból tettem emelt szintű érettségit, s utólag már sajnálom, hogy nem készültem rá eleget, de hatvankettő százalékot így is elértem szerencsére. Emellett mindhármunknak van angol nyelvű komplex középfokú nyelvvizsgája.
Mely tanároktól kaptátok a legtöbb segítséget közgázos éveitek alatt?
Kovács Milán: Bere Lászlóné, Aranka nénitől kaptam nagyon sok segítséget, folyton feladatlapokkal halmozott el, és kivétel nélkül segített a versenyekre való felkészülésben. Imre Sándor tanár úrtól is sokszor kaptam programozással kapcsolatos feladatokat. Balogh Zsuzsa és Fekete-Müller Barbara tanárnők pedig plusz angol feladványokkal fejlesztettek az órákon. Hálózati ismeretekből Bethlendi Szabolcs és Megyesi Zoltán tanár úr segített sokat.
Orosz Péter: A legtöbbet Gergely János tanár úrtól kaptam informatikából, matematikából pedig Tóthné Palásti Zita tanárnőtől. A szóbeli érettségihez Bere Lászlóné tanárnővel gyakoroltunk.
Turcsik Máté: Osztályfőnökünk, Kovácsné Gergencsik Irén rengeteg téren ösztönzött, technikusi és továbbtanulási kérdésekben egyaránt. Gergely János tanár urat én is kiemelném a programozásban nyújtott segítségéért.
Legemlékezetesebb események?
Kovács Milán: A diákdiri-választásos videóban táncoltam, ami úgy gondolom, nemcsak nekem, hanem évfolyamomnak is emlékezetes, humoros emlék maradt.
Orosz Péter: A szalagavatónkat, azon belül is a keringőnket emelném ki, ami igazán szép esemény volt, diáknapon is kiemelkedő előadásokat láthattunk.
Turcsik Máté: Nekem is a szalagavató volt olyan esemény, amire szívesen emlékszem vissza bármikor.
Mennyire volt nehéz a célig vezető út?
Kovács Milán: Ha megvan hozzá az eszed, és nem rontod el a végzős évedet, akkor el lehet ide jutni, hiszen nem volt nehéz bejutnunk erre az egyetemre, de elvégezni annál nehezebb lesz.
Orosz Péter: Az érettségi abból a szempontból volt nehéz, hogy én nem is a felsőoktatási pontomért hajtottam, hanem a kollégiumhoz szükséges számokért. Utólag könnyebb volt az érettségi időszakom ahhoz képest, amire számítottam.
Turcsik Máté: Mindenki, aki valaha bejutott a BME-re azt mondja, hogy a középiskola egyáltalán nem nehéz ehhez az egyetemhez képest. Bejutni valóban nem volt körülményes, de ahogy már elhangzott, elvégezni már sokkal nehezebb.
Mik a felsőoktatásban az eddigi nehézségeitek?
Kovács Milán: A bevezetés a számításelméletbe és az analízis tantárgyak kissé nehezek számunkra.
Orosz Péter: Mivel sajnos csökkentett óraszámmal tanultam fizikát a szakközépiskolában, ezért nekem ezzel akadnak néha gondjaim. Az elméletet és gyakorlatot keményen számon kérik.
Turcsik Máté: A fizika valóban bajos tantárgy. Viszont sok remek előadónk van.
Mik a terveitek?
Kovács Milán: Az egyetemet elvégezni, aztán mesterdiplomát szerezni mindhármunk célja.
Orosz Péter: Szeretném elvégezni, lehetőleg úgy, hogy képzéseim során ne csússzak semennyit.
Turcsik Máté: Először szeretném a félévet elvégezni, inkább kis lépésekben haladok, után még meglátom, hogy mik lesznek további céljaim.
Dömök Vivien 12. a
