One Comment

  1. 1

    Mácz István

    KÁLMÁN, arcodon derű, szemedben lélekmélyből mosoly,arcod ráncai tanúskodnak, ismerted az embert, tud jó és gonosz lenni, ám Te az embert nézted. Nézem arcod és ismétli szavaid, amit a Gerje mellett mondtál (az neked Cegléd Szajnája), mondottad volt: ” szeretek magammal együtt lenni “. Ezért tudtál együtt lenni mindenkivel. – Elmentél. Vesztettünk? Cardenal költői szavai szerint írta elhunyt barátjának: ” Mostmár itt vagy és mindenütt. Épp oly könnyű találkozni veled, mint Istennel, vagy épp oly nehéz “.
    Lásd végre, amiben hittél! Az isteni ígéret szerinti valóság töltse be lelkedben a remény helyét. És már nincs korlátja a szeretetnek, mellyel szeretted a tieidet, barátaidat, tanítványaidat, ismerőseidet. Az eső csepp, ha tengerbe hull óceán lesz. Bizom, eljutottál a Személyes Végtelen Szeretetbe, akit Jézusnak szólítottál.
    Szavak, szavak, szívemből jőnek, békével töltenek el és nagyon szeretnék legaláb egy-egy könnyet letörölni szeretett felesége, Erzsike szeméből, fia, Péter arcáról…
    Temetés. A békesség nyugalma töltse be a gyászolók lelkét.

    Reply

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2016. Ceglédi Panoráma