Jótékonykodni szeretett volna, végül még őt vette szájára a szomszédság. – így járt egy ceglédi fiatal család egy emeletes házban. Bár nem élnek nagy lábon két kisgyerekkel, a pár úgy döntött, hogy lecserélik a kanapéjukat. A régi, de még használható bútordarabot nem kidobták, hanem vették a fáradságot és rászorulót kerestek, akit a szomszéd lépcsőházban meg is találtak. Két személy jött a kijelölt napon a bútorért, ami olyan nagy volt, hogy nem fért be a liftbe, így aztán a lépcsőn indultak meg vele az új tulajdonosok a 10. emeletről. Aztán a hetediken feladták: egyszerűen otthagyták a bútort. Erről hősünk semmit se tudott, ő abban a hiszemben volt, hogy a bútora jó helyre került, ahol szükség van rá. A történet azonban nem ért ilyen szép véget.
Néhány nappal később az interneten találkozott a régi tulaj a kanapéval: legalábbis a képével, hozzá olyan szöveggel, hogy azonnal vigye el a lépcsőházból, mert „tudják kié” – utaltak a régi tulajdonosra. Igen, jól értik! Vagyis a hetedik emeleten lakók nem felmentek három emeletet, hogy szóljanak miért van itt a kanapéd a folyosón. Inkább gondosan lefényképezték, majd kitették a netre, hogy lehessen köpködni, majd a közös képviselőnek is szóltak, hogy intézkedjen, mert ők maguk nem vették a fáradságot, hogy szóljanak az esetről a mit sem sejtő lakónak.
Ahogy a fiatalember meglátta a képet, rögtön segítséget szerzett, leszaladt a 7. emeletre és szétszedve, darabokban levitték a kiérdemesült kanapét az egyik tárolóba. Csak remélem, hogy nem ment el a kedve örökre a jótékonykodástól!
Tudom jól, hogy a panelban túl közel vannak egymáshoz az emberek és több a konfliktus. Ez természetes is. Az viszont mélyen elgondolkodtat az esetet hallva, hogy milyen lakóközösség lehet az, ahol két-három napig mennek a pletykák, rosszindulatú rágalmak, mert senki sem mer becsengetni az érintetthez és egyenesen megkérdezni tőle valamit. Pedig sokkal egyszerűbb lenne az életünk, ha kacskaringós utak helyett, a „legrövidebb út az egyenes” elv alapján lenne bátorságunk szemtől-szemben, őszintén kérdezni – esetleg nem előfeltevésekkel és ítéletekkel a szívünkben. N
(A kép illusztráció.)
