Úgy tartja a mondás, hogyha ágynál, asztalnál minden rendben van, akkor a kapcsolatban baj nem lehet. Az “asztalnál” metaforát tágabb értelemben kell venni, azt jelenti, ha a pénzügyekben egyetért a pár mindkét tagja, akkor jól működik a kapcsolat, hiszen a házasság nemcsak érzelmi, de gazdasági közösség is, bármilyen furcsán hangzik ez a megállapítás.
Nyilvánvaló, hogy a gazdasági kapcsolat nem elég, mert az egy szobatárssal, albérlővel is fennállhat mégsem lesz ettől a másik a társam, a párom. Ennél többre van szükség, hiszen a holtodiglan, holtomiglan fogadalommal biztosítjuk a szerelmünket arról, hogy örökké vele szeretnénk élni, hogy életünk végéig közös lesz az életünk, közösek lesznek a céljaink. Ilyen alapon érthető az, hogy ami az enyém, az a tiéd is, és ami a tiéd, az az enyém is. A nagy szerelem idején elképzelhetetlen az, hogy ne legyen minden dolgunk közös, azonban, ahogy lecsillapodnak az érzelmek úgy jelentkezhetnek a problémák is. Huszonéves koromban egy baráti pár kapcsolata zátonyra futott a pénzügyi problémák miatt. Nem tudtam segíteni a barátaimnak, csak külső megfigyelője voltam az eseményeknek, mégis sokat tanultam a helyzetükből. Eleinte a fiú kezelte a közös kasszát, mondván ő keres jobban és ő tudja jobban beosztani a pénzt. Hó végére azonban rá kellett arra ébredniük, hogy nincs egy árva fillérjük sem. Újabb és újabb hónapok következtek, mígnem a lány megelégelte a dolgot és magához vette a pénzügyek irányítását. Abból indult ki, miután befizette a csekkeket, hogy a megélhetésen túl neki ugyanannyi luxus jár, mint a párjának, mivel a fiú erősen dohányzott, így a cigarettára költött pénzzel megegyező összegből a lány minden hónapban arckrémeket, parfümöket és egyéb nem feltétlenül szükséges holmikat vett magának. Természetesen hónap végén most sem maradt pénzük. Kicsi idő után úgy döntöttek, hogy együtt vezetik a pénzügyeiket. Hogy, hogy nem így sem tudták jól beosztani a pénzüket. A kapcsolatuk hamarosan zátonyra futott. Apróságnak tűnhet, mégsem az.
Házasság vagy összeköltözés előtt tisztázni kell azt, hogy fogja a pár kezelni a pénzügyeiket. Vannak olyanok, akik nem közös kasszát vezetnek, hanem pl. a férfi fizeti a számlákat, a nő pedig intézi a bevásárlást. Mások a pénzük egy részét közös vagyonként kezelik, de bizonyos összegek fölött maguk rendelkeznek. Persze vannak olyanok is, akik teljesen és tökéletesen pénzügyi közösséget alkotnak, közös a bankszámlájuk és közösen tervezik meg a kiadásokat. Minden variációnak vannak buktatói. Válás esetén a közös számláról annak megszűnése esetén (egy esetleges zárolás előtt) bármelyik fél leemelheti a pénzt és ezek után annak visszaszerzése hosszadalmas és bajos lehet. Mondjuk, alapvetően egy kapcsolat kezdetén nem abból kell kiindulni, hogy mi lesz, akkor, ha elválunk, inkább bízni kell abban, hogy örökké együtt maradunk, vagy egy esetleges válás esetén a másik fél korrekt módon fog eljárni, ahogy mi is. De ha ez mégsem így történik, akkor számolni kell a fent említett problémákkal. Ahogy abban az esetben is, ha az egyik fél fizeti a számlákat, a másik fél intézi a bevásárlásokat. Hiszen nem mindegy, hogy hány főre és mit kell bevásárolni, ahogy például az sem, hogy mekkora télen a fűtés számla. Nem mindig egységes vagy igazságos ez a helyzet sem.
A kicsit közös, kicsit magán „vagyon” kezelése is felvet kérdéseket, kicsit együtt vagyunk, kicsit nem, kicsit bízom benne, kicsit nem. Egységet alkotunk, de bebiztosítom magam arra az esetre, ha baj lenne. A mai világban sajnos lehet baj, előfordulhatnak problémák, ezért az emberek bizalmatlanok. Keresik a megnyugtató megoldásokat, ami például az lehet, hogy a számlákat és a bevásárlásokat mindig közösen fizetik, a megmaradó pénz felett pedig maguk rendelkeznek. Itt nincsenek közös megtakarítások, de lehetnek közös célok. Ez is egy alternatíva, ahogy sok más is. Nincs üdvözítő és egyedüli megoldás. Azoknak pedig, akik újra kezdik az életüket, akik már megégették magukat, különösen nehéz, mert a negatív tapasztalatok óvatosságra intik. Azonban félve, rettegve nem lehet élni. Lépésről lépésre ki kell alakítani a közös pénzügyi stratégiát, azt, ami a legjobb mindenkinek.
Én hiszem azt, hogy a közös kassza, a közös vagyon adja a legnagyobb összetartozás élményt. Az élet minden területén meg kell beszélni a dolgokat, itt is. Meg kell vitatni, hogy mire mennyi pénzt szán a pár, ha van lehetőségük, akkor havonta mekkora összeget tesznek félre. Hogyan cselekszenek váratlan kiadások esetén. Tisztázni kell, hogy mi az az összeg, ami fölött a párunk jóváhagyását kérjük egy-egy vásárlás vagy pénzügyi tranzakció esetén. Őszintén el kell mondani egymásnak, hogy milyen adóságokkal rendelkezünk (ha rendelkezünk) és ezt, hogy szeretnénk rendezni. Beszélni kell a bevételi forrásokról is, ahogy arról is, hogy szeretnénk-e hitelt vagy kölcsönt felvenni. Itt nem arra gondolok, hogy faggassuk ki a másikat és ha nem elég gazdag, akkor engedjük útjára, inkább az jár a fejemben, hogy tisztázzuk a jövőre nézve a célokat és a lehetőségeket. Ne kezeljük a pénzügyi helyzetet tabuként és ne érezzük azt, ha kérdez a másik, akkor a pénzünkre pályázik. A jó kapcsolat egyik alappillére a gazdasági egység, de pillért csak ésszel és logikusan lehet építeni. Beszéljenek a jövőről, a pénzügyi terveikről!
Kis Erzsébet
