Összeköltöző fiatal párok gyakran kapják környezetüktől azt a tanácsot, hogy jól gondolják meg, hogy milyen házi munkát fognak új otthonukban végezni, mert azokat a feladatokat, amiket a kapcsolat elején elvállalnak, tartósan nekik kell megcsinálniuk. Hogy mennyire helytálló ez a tanács, azt mindenki döntse el saját belátása szerint! Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy az otthoni feladatok ne csak az egyik felet terheljék.
Régen, amikor a nők nem dolgoztak és a férfiak voltak a kenyérkeresők, teljesen természetes volt, hogy a házimunka az asszony dolga, az ura pedig előteremti a megélhetéshez szükséges pénzt. Nem volt ez egyszerű világ, noha a feladatok egyértelműen, megkérdőjelezhetetlenül ki voltak osztva. Manapság, amikor a nők és a férfiak egyaránt dolgoznak az otthoni feladatok is másként oszlanak meg. A XX. század végén a férfiak azt mondták, hogy segítenek otthon a munkában a feleségüknek, párjuknak, napjainkban ez odáig fejlődött, hogy már nem segítségnek érzik az urak a munkát, hanem közösen elvégzendő feladatnak, hiszen ha segítek a másik munkáját könnyítem meg, de alapvetően az ő dolga az, amiben én önként részt veszek. Ha közös a feladat, akkor együtt megcsinálunk valamit, ami mind a kettőnk dolga.
Az összeköltöző fiataloknak érdemes végig gondolniuk néhány kérdést: 1. Milyen családi mintát láttak otthon? 2. A családi mintával elégedettek voltak-e, szeretnék-e azt folytatni? Amennyiben változtatni akarnak a hozott mintán, akkor mit és hogyan módosítanának? 3. Ki miben jobb, mit végez el hatékonyabban, gyorsabban, ügyesebben? 4. Ki mit csinál szívesebben?
A családi minta sokkal meghatározóbb, mint azt mi gondolnánk, például, ha egy nő úgy nőtt fel, hogy mindig az édesanyja készítette el az ebédet és az édesapja, ezért nagyon megdicsérte a feleségét, pozitív megerősítést adott részére szavakkal, gesztusokkal, esetleg később a lány maga is részt vett az étel elkészítésében és ugyanilyen jóleső reakciókat kapott a családjától, akkor valószínűleg ezt a mintát szeretné követni, folytatni, hiszen vágyik az elismerésre, a gyermekkorából származó visszajelzésre. Amennyiben ez a lány olyan fiúval köt házasságot, ahol nem ez volt a szokás, akkor felborulhat az egyensúly. Ismerek olyan párt, ahol a fiú konyhában nyújtott segítségét a lány úgy értelmezte, hogy párja nem elégedett a főzőtudományával, ezért meg akarja helyette csinálni ezt a munkát. Noha erről szó sem volt, mégis sértődés és harag lett az esetből, mivel ezt a problémát nem beszélték meg, egyre nagyobb volt a harag és a félreértés a pár tagjai között.
Egy másik házaspár esetében a férj nem igényelte azt, hogy a felesége főtt étellel várja otthon, szívesebben rendelt készételt éttermekből, pizzériákból. A feleség megharagudott és évekig nem főzött a férjnek szinte semmit, mert úgy érezte, nem ismerik el a munkáját. A férfi nem értette a nő duzzogását, hiszen ő csak kímélni akarta a rendeléseivel kedvesét. A példákat még hosszan sorolhatnám, mert van bőven. A kulcs itt is a megbeszélésben rejlik. A hozott mintákon túl számít az is, hogy a pár tagjai éltek-e egyedül, rá voltak-e kényszerítve arra, hogy ellássák önmagukat, hogy egyedül vezessék a háztartásukat. Azok az emberek, akik mindent egyedül csináltak, segítségként élik meg azt, ha a párjuk is kiveszi a részét a munkából. A családi fészekből frissen kiröppenő fiatalok pedig gyakran elvárásokat támasztanak a másikkal szemben. – Ez a te dolgod, ez pedig az enyém – gondolják gyakran.
Azt is észrevehető, hogy egy-egy ember nem ugyanazt a feladatot, házi munkát végzi szívesen az újabb kapcsolataiban. Egy ismerősöm felrúgta a tizennégy éves kapcsolatát, mondván férfiként túl sok házi munkát kell elvégeznie, más életet akar, mert ő nem nő, hogy mosson, főzzön, takarítson. Hozzáteszem a párja túlórázott, ezért hárult rá több feladat és ez nem állandóan jelentkező többlet volt, csak időszakos, mégis ezzel a kifogással lépett ki a kapcsolatból. Néhány hónapon belül a férfi új kapcsolatba lépett, ahol sokkal több feladatot vállalt magára, mint az eddigi évek alatt tette. Tehát az egész csak egy kifogás volt. Nem szabad ennek felülni. Érdemes a kapcsolat elején tisztázni, hogy ki mit csinál szívesen? Mik az a dolgok, amiktől elzárkózik, ódzkodik? Érdemes megkeresni sokszor a mélyben húzódó okokat! Nem tudom elfogadni ezt a segítséget, mert haszontalannak érzem magam! Elvárom tőled ezeket a dolgokat, mert ezt mindig édesapám végezte a családomban. Ha kimondjuk ezeket a mondatokat, akkor könnyebben meg tudjuk osztani a feladatokat, sőt a bennünk lévő elvárások, frusztrációk és feszültségek is feloldódhatnak.
Természetesen semmi nem történik varázsütésre, sok-sok beszélgetés és közös munka kell hozzá akkor, ha nem megy elsőre gördülékenyen. Általában a közösen végzett munka még jobban összehozza a párokat. Természetesen vannak kivételek, ismerek olyanokat, akik egyedül szeretik végezni a házi munkát és a párjuk jelenléte kifejezetten idegesíti őket. Ezt is meg kell beszélni, át kell gondolni, a lényeg az, hogy a pár tagjai egy csapatot alkotnak és meg kell találni annak a módját, hogy mindenki elégedett legyen az otthon kialakult renddel! Jó munkát kívánok!
Kis Erzsébet
