125 éve, gyertyaszentelő napján, február 2-án tartották a díszközgyűlést Cegléden az új Városháza szép épületében. Mint mondták, azért ezen a napon, hogy a „képviselőtestület minden egyes tagjának szívében, lelkében az ügyek iránti lelkesedés lángjának kell lobognia”.
A régi városháza kinézetéről, építésének idejéről nincsenek pontos adatok. Azt csak elmondások útján ismerjük. Hosszú lábas ház volt, „hűs árkádjai alatt fakó paszomántos kék bekecsű paraszthajdúk ácsorogtak”, akik naphosszat pipáztak.
Az 1800-as évek végén Gubody polgármester javaslatát elfogadva pályázatot hirdettek. 1890-ben a helyi építési bizottság a budapesti Balázs Ernő pályaművét javasolta 800 Ft-os díjazással, az első helyre. Ezzel szemben a városi közgyűlés, takarékossági szempontokat is figyelembe véve az „Alföld” jeligés Márkus Ágoston és Illés Gyula budapesti építészek tervét fogadta el, amit 300 Ft-ért vettek meg. Őket bízták meg az új városháza megépítésével, de kötelezővé tették részükre, hogy Balázs Ernő elképzelésének egy részét is vegyék át.
1890-ben a hivatal kiköltözött a régi városházából, és három különböző épületben folytatta munkáját. Az új városháza építésének kezdetekor a polgármester kijelentette, „nem volt tovább tűrhető, hogy a város legforgalmasabb utcájában, a piac torkolatában egy istálló dísztelenkedjen”. 1891. május 10-én ünnepélyes keretek között sor került az alapkő letételére. Már októberben, az épület homlokzatán díszelgett a város címere.
Mint minden építkezés, ez is vonzotta a kíváncsi nézelődőket. Egy korabeli csupa fül riporter, az alábbi beszélgetést írta meg: „- Minek az a súlyos gerenda? – Hogy a közgyűlési szónoklatok alatt az emelet le ne szakadjon!”- hangzott a szellemes válasz!
Az 1891-ben felépült új városházába először a bérlők költöztek be, a földszinti bolthelyiségekbe. Az első ünnepi közgyűlést az emeleten, 1893. február 2-án Gubody Ferenc elnökletével tartották. Lelkes beszédében, a nap még méltóbb megünneplése és örök emlékezetben tartása érdekében, javaslatot tett egy árvaház, és „Gymnasium” építésére is.
Makáry István apát-plébános úr hozzászólásában kiemelte: „a nélkül, hogy a közterheket emelnők általa” épült fel az új városháza. Ezért javaslatot tett, a közgyűlés jegyzőkönyvileg mondjon köszönetet Gubody Ferencnek, és „festesse le arczképét, (…) sorozza a díszterem többi éremdús férfijainak itt díszlő arczképei közé”! A közgyűlés lelkesen elfogadta a javaslatot. Gubody Ferenc meghatott szavakkal mondott köszönetet, viszont kijelentette, tiltakozik a festmény ellen „azt bármi úton, módon meg fogja akadályozni”. Mint mondta, „nem szeretné, ha valamikor talán a viszonyok változtával, arczképe lomtárba kerülne”.
A polgármester zárszavában a képviselők figyelmébe a következőket ajánlotta: „Uraim t. városatyák! …. vigyázzanak, hogy az új épületben új szépért és nemesért buzgólkodó szellem honoljon meg…!” Úgy vélem ez az intelem máig ható és követésre méltó gondolat!
Kocsis István
