Április 11-re a Költészet Napja ünnepére készül a Szolnok Televízió stábja, azzal, hogy már a tizedik alkalommal fiatalok százainak nyújt lehetőséget bemutatkozásra, tehetségük kibontakoztatására. Köztük a Patkós Irma Művészeti Iskola és Gimnázium Szakgimnázium és AMI tanulóinak is.
Nekem, aki a Vers és prózamondás gyakorlatát tanítom a célom nem lehet más, mint a pódiumi megszólaló felkészítése. A tantárgy ezen alkalmakkor műhelygyakorlatban foglalkozik az ismert gondokkal: Ki mondjon verset? Mit mondjon? Mikor mondja? Alkalmas-e a tanítványom versmondásra? Alkalmas-e fellépésre? Persze központi kérdés számomra nem az, hogy miért szép, sőt, még csak nem is az, hogy hogyan szép, hanem az, hogyan igaz a fölhangzó szöveg. A kérdésekre – bár nem két szóval és nem azonnal – választ lehet kapni a tanítás és a felkészülés folyamatában. Például: Milyen szempontok szerint választunk verset. Hogyan követik a tanulók, az elmondás és a képközvetítő szövegmondás szakaszait, s mi jellemzi őket? Példákkal lehet bizonyítani, hogy ezek a szakaszok nem váltják egymást, hanem egymásra épülve léteznek.
A versmondónak a gyakorlatban kell megérezni és megérteni mindent. Először csak azt érzi, hogy valami nem jó, vagy pontosabban: nem igazi. Miért is nem jó? Nem érti, amit mond? Érti, de bátortalan? Érti, de nem hiszi? Nem neki való a szöveg? Rossz a szöveg? Erőtlen? Hamis? Mitől? Ha erre rájövünk, ha ezek a problémás pontok megvannak, tovább tudunk lépni. Az már a művészetpedagógia gyakorlatához tartozik, hogy megmutassuk, hogyan lesz jobb. Olyan eset is van, hogy azt kell mondani: keressünk egy másik verset. Vagy: keressünk ennek a versnek egy másik versmondót. A kevésbé rátermettek pedig megtanulják, miből lesz baj. Nekem ez is eredmény.
A verseny ily módon most csak ürügy volt, hogy felvillantsak az eltelt időszak izgalmas kérdései közül néhányat, ami a további munka alapja. Szép és tanulságos időszakon vagyunk túl! Igaz, Barna Zsanett, Fúri Lilla, Tari Eszter fegyelmezett és odaadó munkája ellenére sem tudott az elődöntőbe jutni, de(!) megmérettették magukat a legjobbakkal. A szolnoki országos válogatóra nevezett 8 diákunk közül négyen jutottak képernyőre. Az iskolák közötti összehasonlításban ez szinte egyedülálló. Egyenesen a döntőbe 5 fő juthatott. A következő adásba kerülni legnagyobb esélye Faragó Ádám és Bognár Bence tanulóinknak volt, akiket – csak az érzékeltetésként elméletileg a lehetséges hatodik, hetedik helyre sorolhatnék. Kétségtelen, hogy ők nagyon magas színvonalon teljesítettek Fodor József Viharban, illetve Parti Nagy Lajos Rókatárgy alkonyatkor című szövegeinek előadásával. És még nem lefutott, hogy be is futhatnak. De ezek a helyek már a kedves néző ízlésére vannak bízva, ugyanis szavazni ők fognak. Arra bíztatok mindenkit tegyék meg! Talán a legcsalódottabb versmondónk Kiss Attila Andor mellett Zsombori Katalin lehetett, mert Katalin nem csak az egyik legerősebb csoportba indult, – ahol megosztott két első helyet adtak,- de mint később zsűri értékeléséből az is kiderült, hogy a választott Varró Dániel Urbánus költő a virágoskertben, nem az ő előadói karakterének sajátja. Ráadásul azt is tudom, hogy ezt én „toltam túl”. Kár, pedig ő is egy ízig-vérig mai fiatal, akinek van véleménye a környezet egyre növekvő káros hatásairól. Hogy ez mennyire igaz vagy sem, döntse el a néző. Ön pedig ha kedve tartja, kedves olvasó nézzen utána a megadott szerző és cím alapján.
Farkasházi István
