Egykori szerepálma volt Ibsen drámájának hőse, Peer Gynt (később el is játszotta a Nemzeti Színházban), aki utakat, célokat, álmokat keres. A ceglédi származású színész olyannyira azonosult ezzel a létrendeltetést megtalálni akaró szellemiséggel-lelkiséggel, hogy hitvallása lett. Sőt: ezt a témát választotta a Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglalójának is, amelynek címe: Peer Gynt élete – az én életem. Ebből az ihletésből állította össze egyik önálló estjét Csoóri Sándor műveiből. (Párbeszéd a sötétben) Felfogására rímel a költő gondolata: „Százfelé indulásom: egyetlen indulás csak.” Ezt a százfelé indulást, de mégiscsak egyfelé haladást kísértem végig RÁTÓTI ZOLTÁN Jászai Mari-díjas, Érdemes Művésszel a Kossuth Gimnázium öregdiákjainak körében.
*
– Legutóbbi nagy szerepedre utalok: Jean Cocteau: Szent szörnyetegek, Nemzeti Színház. A darabbeli vezető színész, Florent nem szeret nyilatkozni. Te sem: „Nem szeretek magamról beszélni” – idézlek. Akkor most?…
– De ha őszinte érdeklődést érzek…
– Ezért és így kérdezlek. S egy „testreszabott” ötlettel. Itt van két üveggolyó.
– Gyermekkoromban nagymamámtól kaptam néhányat. Gurítgattam, ütköztettem őket, és a hangokra színes világról álmodoztam. Azóta is gyűjtőjük vagyok, sok száz van belőlük.
– Ezt a két golyót összeütköztetem. A koccanás előrelendíti az elsőt. A te életedben, művészi pályafutásodban is előfordultak ütközések – külsők és belsők, pozitívak és negatívak -, ezek mozdítottak mindig tovább.
– Találó.
– A lázadó kamaszt a szigorú apa „koccantotta” helyre.
– Valóban „ütköztünk” néha. Nagy lelke volt, de a nevelésben az ő akarata érvényesült. Csavargás helyett dolgoznom kellett a hobbitelken. Utólag hálás vagyok érte, mert megtanultam a munka értékét. A zeneiskolában hegedűre írattak be, pedig én szinte gyűlöltem ezt a hangszert. Később sikerült leadnom, utána sportoltam az ifi vízilabdacsapatban.
– Érettségi után a bölcsészkarra vagy a katonatiszti főiskolára gondoltál. De jött egy jó ütemű lökés.
(Felhangzott egy korábbi rádiós beszélgetésünk felvétele. Akkor Velkey Imre tanár urat „csempésztük be” telefonon. Ő felidézte azt a középiskolai szónokversenyt, amelynek sikere után Zoli a színészet felé kezdett kacsingatni. Most a művész nagyon meghatódott.)
– Mindjárt levegőt veszek. Nehéz megszólalnom. Ha Imre bácsi nem állt volna mögém, nem lehetnék most itt ebben a minőségemben. Készültem egy verssel – az ő kedvence volt, ezzel mentem a felvételire is -, de majd később…
– Elsőre felvettek a színművészetire, mégis ott akartad hagyni.
– Merev, görcsös voltam. De két kitűnő tanárom, Horvai István és Kapás Dezső bízott bennem, segített. Diploma után Iglódi István hívott a József Attila Színházba. Bár ott kitűnő szerepeket kaptam – játszottam például Törőcsik Marival is -, de „beszorultam” a zenés vígjátékok bonviván szerepkörébe. Ez és a hasonló műfajú tévéjátékok sora meghozta ugyan hamar az ismertséget, ám én alapvetően drámai alkat vagyok, ilyen karakterekre vágytam.
– Egy kis bulvár… A szerelmes szépfiúi megjelenés miatt a női szívek vadászának tartottak.
– Ez túlzás volt. Hidd el: az én szívemet is többször darabokra törték, úgyhogy egál a könyvelésben. De mielőtt folytatnánk a beszélgetést, elmondom Velkey tanár úr tiszteletére és emlékére a verset.
(Mély csend és könnyező szemek kísérték Sinka István: Anyám balladát táncol című költeményének lélekből fakadó előadását. Az eszmélő tapsot a művész hangja csitította el.)
– Kaposvári kitérő után a Józsefvárosi Színházhoz, a későbbi Budapesti Kamaraszínházhoz kerültem. Annak különösen örültem, hogy ott negatív figurákat is megszemélyesíthettem. S rendeztem is: Háy János Vasárnapi ebéd című darabját. De – a bemutató másnapján lakat került a színházra.
– Ez – lásd golyók! – megint előrébb vitt.
– Schwajda György igazgató, rendező, atyai jó barátom 2002-ben meghívott az új Nemzeti Színházhoz. Ez nagy rangot jelentett, a Nemzeti-státus a beérkezés jelképe, így értékelték ezt a szüleim is. De igazgatóváltás következett: Jordán Tamás, majd Alföldi Róbert más szellemiséget képviselt, mint én.
– Ezért léptél új földre 2006-ban.
– Magyarföldre, a legszebb nevű magyar faluba. Beleszerettem ebbe a kis zalai településbe. Lankák, erdő, sok zöld… Úgy éreztem, hogy ott lelassul az idő a városi pörgésből kimenekülve. Néha viszont belém nyilallt a rossz érzés: hűtlen lettem Ceglédhez? Nem! Most is, idefelé jövet felidéztem a régi kalandozások színhelyeit: a református templom mögötti kert, az Iskola utca játékok, lobbanó szerelmek tanúja.
– De egy művész miért lett polgármester?
– Azért, mert ott látható, közvetlen eredménye volt annak, ha egy fűszálat is arrébb tettem. A két kezemmel építkeztem: haranglábat, fatemplomot, saját faházat őrségi stílusban. Aztán nagy erejű el-, illetve kihívás érkezett: pályázatot írtak ki a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói posztjára. Elnyertem, 2010-től 2016-ig vezettem a teátrumot. Hamar rá kellett jönnöm: a Kaposvár-jelenség (kísérletező színház) már a múlté, én népszínházat terveztem. A régiekkel való küzdelemben sok sebet adtam és kaptam. Fiam születése után mondtam le.
– Gyerekhangok a folyosóról. Itt van a családod.
– Köszönöm, hogy lehetőséget adsz a bemutatásukra. Öt gyerekünk van: a feleségem előző házasságából három (Ádám, Marci és Bernadett), aztán két Rátóti: Gergő hároméves, Emese másfél éves. Feleségem, Krisztina – a sors adta nekem ezt a csodálatos asszonyt.
– 2016: ismét a Nemzeti Színház.
– Vidnyánszky Attila hívott, nagy örömömre. Vele hasonlóan gondolkodunk az életről, a színházról; jó barátom. Azt valljuk, hogy a művészetnek nem megváltani kell a világot, hanem fenntartani. A színház az emberi lélek műhelye.
– Elhoztad a gitárodat. A színházi dramaturgia szerint ennek meg kell szólalnia.
– A zene, a zenélés, a komponálás szorosan hozzátartozik az életemhez, bármilyen kibékíthetetlen viszonyom volt gyermekkoromban a hegedűhöz. Saját zenekarom a Neil Young Sétány, sokat koncertezünk, Cegléden is felléptünk már néhányszor. Szólólemezem a Csodalépés, a dalokat én szereztem, szövegíróm Müller Péter Sziámi.
(A dal minden hangja egy-egy szívdobbanás volt.)
– Van egy szép mondás: Aki zenél, az imádkozik.
– Konzervatív beállítottságú vagyok. Gera Zoltán kollégával sokat beszélgettünk a létezés titkairól. Elmélyülök a meditációban is. Átalakult bennem Isten addigi képe.
– Goethe Faust-jából idézek: „Két lélek lakozik keblemben”. Alaptermészeted a türelmetlenség, mégis bölcs vagy.
– Hízelgő a bölcs minősítés, de én inkább azt mondom, kiegyensúlyozott, megfontolt lettem.
– Érett férfi, nagy színész vagy – gyermeki bizalmat adsz és vársz.
– Ha nem bíznak bennem, én tehetségtelenné válok; ha nem szeretnek, bezárkózom. S hogy én mennyit adok vissza? Sokáig keveset… Ezért volt két válásom. Most már azonban sokat.
– Népszerű vagy, mégis elzárkózol a (sajtó)nyilvánosság elől.
– Színészi létemet szigorúan elválasztom a magánéletemtől. Ezért nagyon ritkán beszélek a színházon kívüli dolgaimról. Ez itt most más helyzet: szívesen válaszolok a kérdéseidre – barátok közt baráti hangnemben. Soha nem használtam fel civilként – társaságban, vitákban, udvarlásban – a darabokban elhangzó találó, szép mondatokat. Nem vagyok büfészínész, de a humort szeretem.
– Idézek a művészeti akadémián tartott székfoglaló beszédedből: „Önmagamat méregettem a szerep erényein és gyarlóságain keresztül. A szerep vizsgálata egyben a színész önvizsgálata. A kérdések addig ismétlődnek, amíg a válasz meg nem születik: mi az ember, mi az én, lehet-e önmaga, mi a hivatásom, ki vagyok én?” Ha ezekre most mind választ kérnék …?
– A filozofikus okfejtésnek ebben a komoly tartalmú, ám mégis oldott hangulatban nincs helye. Örök tépelődés él bennem – megtalálni „a lényeget’. Hamvas Béla szerint az életnek nem célja, hanem értelme van. S hogy mi ez? Talán én megtaláltam magamnak: a befelé, önmagunkba figyelés, élés csöndjének békéje. Ki-mi vagyok én? Kilencvennyolc százalékban ki tudom már mondani: az vagyok, aki-ami most vagyok. Már fel tudom vállalni magam, a Biblia szavai szerint: „Én vagyok, aki vagyok.”
(A művész a beszélgetés végén egy Neil Young-dalt adott elő, amelynek egyik sora így hangzik: „Hagyj fénylő jelet!” Rátóti Zoltán ezt megteszi.)
Koltói Ádám
