Korábbi számunkban röviden elbúcsúztunk Kürti Béla tanár úrtól, városunk díszpolgárától, aki egy gyönyörű, tartalmas, hosszú életpálya után hunyt el a közelmúltban élete százharmadik évében. Béla bácsi a ceglédi Kossuth Lajos gimnáziumban is tanított egy évtizedet, és aki ismeri a gimnáziumot az tudja, hogy az mekkora becsben tartja a saját történetét, számon tartja egykori tanárait. Valóban páratlan tanári kar dolgozott ott mindenkor, az intézmény mintegy százhúsz éve alatt. Megőrizték „Az iskola törzstanárai” elnevezésű egykori nyomtatványt, amelybe – mint egy anyakönyvbe – a mindenkori igazgató bejegyezte a tanárok adatait. Ebben a lajstromban szerepel olyan, aki majd hat évtizeden át tanított itt, olyanok akik innét elkerülve országos hírű tudós személyekké váltak (Pais Dezső, Mende Jenő, Marót Károly és a többiek), és még sok-sok ismert, vagy elfeledett tanárember.
Kürti Béla bácsi küzdelmes és eredményes százhárom éve felülmúlhatatlan korrekordnak tűnik, de mégsem ő a korelnöke a gimnázium egykori pedagógusai pantheonjának. Az alighanem felülmúlhatatlan rekordot, a számunkra elképzelhetetlen életkort Csikai Pál tanár úr érte el, aki két hónappal a 105. születésnapja előtt hunyt el. Tette ezt úgy, hogy szinte nem ismerte a betegséget, még matuzsálemi korában sem. Csikai Pál Nagykőrösön élt, csak két évet tanított Cegléden a gimnázium esti tagozatán, de bizony ott szerepel a neve, a nacionáléja „Az iskola törzstanára” elnevezésű nyilvántartásában. A gimnázium méltán tekinti őt az egykori pedagógusának.
Csikai Pál Kecskeméten született 1907. január 24-én. Kecskeméttől 12 kilométerre, Szarkásban laktak, ott volt kovácsmester apjának szőleje, négy hold területű, nagy nádfedeles tanya állt rajta. Gyerekként az egész nyarat végigdolgozták a szőlőben, év közben pedig 12 kilométert baktattak az iskoláig, majd ugyanennyit vissza. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett természetrajz-földrajz-vegytan szakon, szakdolgozatát a kecskeméti puszták földrajzából írta, főleg Bugac környékéről, és saját illusztrációival látta el. Cholnoky Jenő professzornak, a magyar geográfia egyik legnagyobb tudósának annyira tetszett, hogy maga mellé vette tanársegédnek. Útja mégis hazavezetett, Kecskeméten a gimnáziumban kezdett tanítani. Hamar átkerült azonban Nagykőrösre, ahol éppen természetrajz tanárt és internátusi nevelőtanárt kerestek. A Református Tanítóképző, majd annak megszüntetése után 1951-52-ben a Ceglédi Kossuth Gimnázium földrajz-biológia szakos tanára, itt az esti tagozatosok oktatásában vett részt. Ezután újra Nagykőrösön a Toldi Miklós Szakközépiskolában tanított 1968-ig, a nyugdíjazásáig.
Szenvedélye, a vadászat több mint 70 éven át elkísérte. Az első puskát 17 évesen kapta az egyik osztálytársa ócskavas kereskedő édesapjától, aki így hálálta meg, hogy patronálta a fiát. Tíz évig elnöke volt a Nagykőrösi Vadásztársaságnak. Pali bácsi 90 évesen vett részt utoljára vadászaton, és a 90. születésnapján vehette át Nimród-díjat. A TIT-ben vezető szerepet töltött be huszonöt éven át és alapító tagja a Kertbarátok Körének, melynek elnöke is volt évtizedekig. A kör tagjait számos tanulmányi kirándulásra vezette és más kertbarát klubokat is szívesen kalauzolt Nagykőrösön. Mintakertet művelt, terményeivel kiállításokon szerepelt sikerrel. Egy egyszerű, de hasznos ötlettel „megreformálta” az uborkatermesztést, amikor az uborkát felfuttatta, így tízszer annyit termett, mint korábban. Az ilyen fortélyokat önzetlenül megtanította a kertbarát társainak, kitűnően ismerte az erdőket, vezetett erdei túrákat, megismertetve a gyógynövényeket, a gombákat. Felkérték gombavizsgálónak, méhészkedett is, és nagy szenvedélye volt az utazás. A 30-as években református lelkész nagybátyjával gyalogosan megjárta Németországot – kíváncsi volt a Duna forrására – de még közel a kilencvenhez is útnak indult Egyiptomba. Körbemotorozta a fél kontinenst. Társszerzője volt a Szemelvények a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Tanítóképző Intézet életéből (Nagykőrös, 1982) című könyvnek.
A Madártani Intézet külsős madártani megfigyelő munkatársa volt. Rengeteg állatot preparált, az iskolai szertárat is ezekből töltötték fel. Rajztehetségét pedig számos grafika őrzi. Pedagógusként megkapta az arany, a gyémánt és a vasdiplomát, vadászati munkásságát Nimród-díjjal ismerték el, 100. születésnapja alkalmából Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztertől átvette a Gyémánt Életfa Emlékplakettet, amit előtte még nem kapott meg más, tulajdonképpen „miatta” kellett azt megalkotni. 1997-ben Nagykőrös Művelődéséért Díjat, 2004-ben Nagykőrös Díszpolgára Címet kapott.
Pali bácsi nem csak biológus volt, de biológiai csoda is. Szellemi és fizikai állapotára jellemző, hogy 102 éves korában, februárban (!) este egyedül elballagott a vadásztársaság vacsorájára és utána haza, nem kellett őt kísérni, nem kellett félteni. Százhárom évesen elköltözött Iharosberénybe a már szintén élemedett életkorú leányához. Addig is több nyáron át nyaralt ott, ekkor végleg letelepedett, és beiratkozott a néptánckörbe. Az emberek csodájára jártak a 103 éves néptáncosnak. Mindennap sétált, szemüveg nélkül olvasott, és a lehető legtöbbet tartózkodott a levegőn. 2011. november 3-án távozott a földi életből, ahogy már említettük két hónappal a 105. születésnapja előtt.
Károly Tamás
