A természetnek sajátossága, hogy az emberi társadalomhoz hasonlóan – dinamikus jellege fokozott figyelmet kíván és érdemel. A négynapos szünet adott elég időt, hogy a természetvédő biológus körbejárja ennek a nagy területtel bíró városnak a természeti értékeit.
Kezdjük talán a Gerjével, amely nemrégiben a „magas megyei bürónál” nem kapott értékjelző elismerést. Pedig Cegléd erre tényleg okkal számított. Közel 2 km-es gátrészt bejárva, a város területén a patak arca jelenleg tényleg Újárok! Ugyanis megtörtént a mederkotrás, a vize tiszta és bőséges, ami rendben is van, de hová lettek ezen a szakaszon a réti csíkhalak, vízi skorpiók és egyebek? Bizony, nekem most élettelen vízfolyás nád, gyékény és vízi tormás partfal nélkül… Persze ez nem azt jelenti, hogy a vízi élet jellegzetes lényei végleg eltűntek: amelyek tehették, menekülőre fogták. A gát alján lerakott iszapos masszában is volt még élet: a csíkhalak szinte szárazföldi halak módjára a nedves iszapban erőt gyűjtenek és visszaevickélnek a vízbe, főleg ha a békalencse újra gyorsan elszaporodik. A gáton kerékpározás még nem elég biztonságos, túl keskeny a kopasz csík, amelyben jól lehet hajtani.
Hová kanyarodhat legelőször a szemléző? A Vásártér mögötti gyepre, amelyet ridegen bekerítettek legelőnek. Az nem lenne baj, de már Szent György napja is elmúlt, a legelőn egyetlen tehenet vagy birkát sem látni. Legalább Szentmártonban a lószoláriumhoz dísznek csak vittek lipicai lovakat… A Csíkosszélen rend van, megszűnt az illegális szemét odahordása, kedvenc szerelmespárom a sűrűbe már nem jár, biztos kihűlt a szerelem. De van helyette egy rendszeresen elpihenő magyarom, aki szandálos lábával az út szélén jelzi a jelenlétét.
A gyep, amely országos jelentőségű védett terület rendben van. Ami viszont aggodalomra ad okot, hogy 30-34 nappal a Magyar kajszi virágzása után is gyérnek tekinthető a pókbangó virítása. Azok az erős foltok, melyek 20 éve is azok lennének, a furcsa időjárást megszenvedték. A vizes talaj ugyanis hideg, ami a hagymájuknak nem kedvezett. Viszont új jelenség a területen, hogy ahol az olajfüzek voltak, olyan borítottságot produkált a fürtös gyöngyike, mintha vetették volna. Persze ez jelzi is, hogy a hűvösebb időjárás és hidegebb talaj tényleg kedvezett neki. Nem tragikus a helyzet, volt már ilyen és lesz is ilyen év…
A kenyérgyár kerítése mellett és a Szűcs telepi gyepen már mutatóba sem találni abból a 2-3 vad nőszirom fajból, ami éke volt a területnek. A Szent Hubertusz park feltöltése előtt ott egy értékes őszirózsa virágzott, ma ez sincs meg. De a konzervgyárral szemben a mélyedékben is utolsó éveit küszködi ugyanez az értékes faj. Alig van eszköz ezen értékek védelmére. A gazdasági-társadalmi igények erősebbek, mint a természetes táj védelmének az óhaja. Ha van is nosztalgia, olyan művi dolgok lesznek belőle. Ne menjünk csak a Mikebudai erdőig… Adatközlőm szent aranysakál már arrafelé és settenkedik, nekem meg „volt szerencsém” dámvadat látni, ami ugyan tájidegen, de hatalmas vadászatoknak a célpontja lehet és lesz is…
Nem jelenti ez a néhány kritikus mondatféle, hogy csak a rosszat veszi észre a szemléző. Csak arra hívtuk fel a figyelmet, hogy egy önös társadalmi érdek miatt megbomlott egyensúlyi állapot könnyen torzulásokat okozhat. A tiszántúli búzafű, amely a Gerje másfél százados mederrendezése óta elterjedt, megint várhatjuk, mikor fog tömegesen a patak gátján elszaporodni. Vagy a királyi dámvad elterjedése az alföldi erdőkben a lombos fákat nagyon meggyötri. Nem számít, de van itt is nagyvad, ami a nyúlnál és az őznél csak nagyobb…
A gondozott kertek a városban tényleg szépek. Sőt találkozunk ritkaságokkal is, meg hát a hozzáértés minimumával is. Behozták újabban a gyémánt fát Ceglédre, Csemőben ültetvénye akad, de majd ember legyen, aki megszabadít bennünket tőle. Sajnos, míg öröm a fehér gólyák repkedése, nagyon hiányoznak a molnár és füsti fecskék. Miért lett ennyire kíméletlen velük a városlakó ember? Csak néhány példát fűztünk koszorúba, amely jelzi, hogy nagyon meg kell gondolni, mit alakítunk, és mit változtatunk. Aki már ebben is gáncsot lát, gondoljon arra, hogy amivel jól vagy rosszul sáfárkodunk 3-4 ezer év alatt formálódott. Egy tornyot is, akár 20 évig is építenek, de lerombolni néhány perc alatt is lehet. Jobb a természettel békében élni, mert különben jönnek az özönnövények, a fertelmes gyomok, az utálatos rágcsálók és egyebek.
ESDÉ
Fotó: SD fotó
