Gutenberg János (1396-1468) zsenialitásának köszönhető a betűöntés. Megszületett a szétszedhető és újra összerakható, többszörösen felhasználható, sokszorosítható, pálcika alakú ólombetű. A találmány nyomán megjelent a kézzel írott könyv helyett az első nyomtatott könyv (1440), majd Gutenberg életművének és feltaláló tevékenységének örök emléke a 42 soros biblia (1455). Gutenberg saját tervezésű présgépén pergamenre, de jobbadán papírra nyomtatott.
A magas nyomtatás technológiája, a nyomógép működése évszázadokon keresztül nem változott. 1772-ben F. W. Hass a fasajtót vas elemekkel tökéletesítette. Cimmer nevű feltaláló sajtója, a Colombia Press, 1818-ban került Amerikából Európába. Pesten 1848. március 15-én a Landerer nyomdában ilyen sajtón nyomták ki Petőfi Talpra magyarját. A tégelysajtók fejlődése 1860-as években indult meg, 1863-ban Amerikában elkészült az első rotációsgép…
Tűnődésem folytatnám még a valaha volt, évszázados, szép kézműves iparról – az ólmos nyomdászatról, amely bűvkörében eltöltöttem ötven munkás évet –, ám felszisszentem! most 2018 van!…, ellátogatok inkább a jelenbe, Pásztor Zoltánék officínájába. Amit a műhelyben láttam, az nekem merő csoda! Ámulatba ejtett a sok-sok míves nyomdatermék – itt készült mind, a névjegytől a könyvig –, és elmerengtem a modern technika fölött. Amíg álmélkodtam, Zoltán – semmi perc alatt – számítógépén elkészítette névjegyemet. Pár kattintás ott és a névjegy itt. Nem kellett hozzá ólombetű, nyomógép, a fényképhez klisé; csak a számítógép minden rejtett képességének titkát ismerő szakember. (A virtuóz gépkezelés látványa megihletett, az élményt grafikámba sűrítettem.) Zoltán tervez is, figyelemre méltó a ceglédi és a közelmúltban készült Nagykőrös 650 éves logója.
– Az elektronikus számítógépnek is megvan a maga fejlődéstörténete, ami a kezdetektől napjainkig bő 70 év, de robbanásszerű fejlődése az utóbbi 15-20 évben ment végbe – avat be Zoltán, a számomra teljesen ismeretlen elektronikába. – Amikor foglalkozni kezdtem számítógéppel, érettségi után, 1987-ben, Magyarországon csak a Commodore számítógép létezett, annak összes kezdeti „tudásával”, alkalmazási lehetőségével együtt. (Hozzátartozik, hogy erre a gépre egyik barátommal bérszámfejtő programot készítettünk, mely egy közel 1000 fős szervezetet szolgált ki…) Később – a COCOM-korlátozások feloldása után – jelentek meg az első IBM PC-kompatibilis XT, majd AT gépek, mely utóbbiak már alkalmasak voltak arra, hogy asztali kiadványszerkesztést lehessen végezni velük. A képbevitel kézi szkennerrel történt, és egy-egy művelet végrehajtási sebessége miatt néha még kávészünetre is volt idő… A berendezések árai a mai viszonyokhoz képest csillagászatiak voltak. (Eleinte 10 db floppy lemez kb. egy havi átlagkeresetbe került!) Az első általam használt monokróm tintasugaras nyomtatót (Canon BubbleJet BJ-10ex) 1992-ben szinte szentként tiszteltem. A későbbiekben a technológia rohamos fejlődésének köszönhetően folyamatosan egyre jobb, komolyabb eszközöket lehetett elérni, melyekkel egyre tökéletesebb, magasabb minőségi színvonalú munkát lehetett végezni. Lassan elérhetővé váltak az első monokróm-, majd később a színes lézernyomtatók is az asztali kiadványszerkesztésben. A régi, remegő kézzel húzott kézi szkenner helyett pedig A/3-as, automata lapbehúzós síkágyas képbeolvasó digitalizálja a képeket. Az egyszerűbb lézernyomtatók helyét pedig folyamatosan vették át a már alapszintű termelésre is alkalmas digitális nyomdagépek – kaptam alapos ismertetést Zoltántól.
– A kilencvenes évek elején, a változás hozta magával, hogy Magyarországon felfokozódott a vállalkozási hajlandóság, igaz, mást nem is tehettek azok az emberek, akik akkor vesztették el stabilnak hitt állásukat. A társadalmi fordulatban érintett lett Mártika is (Irházy Lászlóné), akivel közös vállalkozásba kezdtünk – ennek 25 éve már, s kétfős nyomdánk azóta prosperál – emlékezik a folyamatra Zoltán.
Hogy a lényeget ne felejtsem: minden év június utolsó szombatján tartották a három szakma (nyomdászok, könyvkötők, újságírók) nagyszabású ünnepét – a János-ünnepélyt – a Népligetben. A hagyomány régi. A János-ünnepélyt először 1860. június 24-én rendezték meg Gutenberg tiszteletére a pest-budai nyomdászok.
Nálam június utolsó szombatja mindig nagybetűs.
HÁLO
