A Székely utca közepe táján a járda és az út közötti területen árulja kiskori játékait Milán. A régi kedves játékokat, apró tárgyakat a kisfiú forintra szeretné váltani, amit nyaraláshoz és nagyobb adag fagylaltra használna fel. Anyukája Klára, aki a biztonságos értékesítést felügyeli elmondta: van, aki feljelentené, hogy az utcán árul a kisfiú, pedig sokkal jobb ez, mint ha segélyért mennének az önkormányzathoz.
Milántól megkérdeztem mennyi volt ma délelőtt, 10-12-ig a bevétele: kemény 200 forint jött össze, de továbbra is kint ül, hátha elkelnek a kincsek. Ha valaki a 100 forintos órabért sajnálja tőle, menjen oda és ingyen odaadják neki.
A kisfiútól búcsúzóul kaptam egy zsákbamacskát ajándékba, – ezúton is köszönöm Milán! – amiben érdekes módon éppen egy kismacska volt. Erről eszembe jutott, hogy 1974-ben ebben az utcában dolgoztam és éppen sárga színezésű kőport kavartunk a ládában, amikor egy macska a láda szélén járkálva beleszédült a kőporba. Persze kivettük, de ijedtében beszaladt a házba! Amerre ment minden sárga lett…
Ha a Székely utcában járnak, vásároljanak valamit Milántól!
Józsi bá’
Köszönjük! Mindenkit szeretettel vàrunk! Milàn ès testvère Angèla 🙂