A lecke szó eredeti jelentéseiből: erkölcsi útmutatás (becsületesnek maradni, ez a nagy lecke); tapasztalat és tanulság (ez jó lecke volt); tanítás (leckét ad bátorságból). Ezek a tartalmak is kapcsolódnak az iskolához, amely úgy is tanít, hogy gyakran megleckéztet.
*
A falu egyszerű népe megalázkodott az odakerült tintás ujjúak előtt. Sz. tanító néni elfogadta ennek a kacsában, tyúkban, tojásban elé vitt kifejezését. Szüleim nem kosaraztak a házához, talán megőrzött önérzetük vagy szegénységük tartotta vissza őket. Bele is íródott a következmény a bizonyítványomba: „Fogalmazás, Nyelvi ismeretek 3-közepes”. (E tantárgyakat „egyénibben” lehetett osztályozni…)
Amit megtanultam ebből a leckéből: Csak azért is!
*
A disznóól megerősítéséhez hosszú léceket cipeltem haza a vállamon a nagyszülőktől. Az egyik utcasarki befordulásnál véletlenül fejen billentettem a tanító úr mellettem ballagó fiát. Másnap a szünetben a tanerő az udvari lépcsőre kiállt, s kiáltott: engem parancsolt magához. Amint elé értem, szó nélkül lesújtott: akkora pofont adott, hogy lebicsaklottam a lépcsőről. (Ma is ég az arcom azon fele.)
Amit megtanultam ebből a leckéből: Az igazságtalanság megaláz!
*
Sors szabta jussként kapta a család az ingázást. Fel- és oldalmenőim a fővárosba vonatoztak a vasúthoz, én az alvárosba, a gimnáziumba. Nem azt kértem, de mindennapi zsíros kenyeret adott az Ég az iskolatáskámba. Valamelyik osztálytársam rákapott, mint liba a kerti salátára. Kilestem. Egyik nap deszkadarabot tettem a csomagolópapírba. Dühöt vagy kínkacajt vártam. Bűnbánó, szomorú arcot láttam. Elmondta, neki még ennyi se jut hazulról.
Amit megtanultam ebből a leckéből: Ne cselekedj előítélettel!
*
Jó barátságba kerültem egyetemi évfolyamtársammal. A két falusi gyerek a fal mellett oldalgott spiccvasas cipőjében a visszhangos folyosón. Foci a Tisza-parti „libalegelőn”, korsóemelgetés a Béke tanszéknek nevezett „diákkocsmában”. Végzésünk után ő a katedránál magasabb helyre hágott: külügyes lett. Később Berlinbe került, a követségre. Érdeklődésemre már csak kényszeres-közhelyes levelekkel válaszolt. Úgy adódott, hogy én fél évet Lipcsében „studíroztam”. Találkozni szerettem volna vele: két régi diáktárs idegen földön… De hivatali teendői, utazásai, tárgyalásai… Lerázott.
Amit megtanultam ebből a leckéből: A karrier ne torzítsa el a jellemet!
*
A „legnagyobb iskolában”. Előtte sokat tanítottak, sokat tanítottam. Mégis szorongó diákként fészkelődtem a tanszéken. Itt szembesültem erősen a mondás igazságával: Minél többet tudsz, annál világosabban látod, hogy milyen sokat nem tudsz még. Közvetlenné tette a felismerést, ha ránéztem – felnéztem – az országtanító G. tanár úrra. Úgy segített, hogy észrevételeit és javaslatait este otthon cédulákra írta, másnap az asztalomon találtam ezeket. (A „mesterleveleket” ma is őrzöm. „Kedves Kolléga!…”) Magyarán szólva (!), nyíltan, elegáns udvariassággal fogalmazott.
Amit megtanultam ebből a leckéből: Őszintén, emberségesen, jó szándékkal segíts másokon!
*
Sok leckét kaptam. (Az úgynevezett életiskolában is.) Megcsináltam. Jól, rosszul. Sok tanévet kezdtem. Mégis, őszelőn – mint hegymélyből feltörő forrás – zubogni kezd ereimben a szeptemberi vágy. Csillapodj!, szól vissza rám a távolabbra tűnő iskola.
Amit megtanultam ebből a leckéből: Tekints inkább az ifjakra, unokáidra, akiket már beiskolázott a jövő!
Koltói Ádám
(A kiemelt kép illusztráció.)
