Nem lehet a tavaszi rét virágait egy csokorba kötni; nem lehet az égen sereglő madarakat egy fészekbe terelni; nem lehet a zúgó forrást szomjazva sem kiinni. Miként nem lehet a 103 évet megélt KÜRTI BÉLA tanár, sportvezető, díszpolgár gazdag életét újságlapokba szűkíteni.
Ezért most nem adatokkal „felparcellázott” életrajzot készítek róla, hanem saját szavaiból idézek, amelyek híven mutatják be jellemét. Ami nekem adatott vele: kollégája lehettem, több könyvének lektora és e kapcsolat hosszú beszélgetéseiben partnere. Felidézem szavait, amelyeket nemcsak az emlékezet, hanem két hangfelvétel is őriz.
*
(Lelkesült: lelkes volt. Lelkesült: lélekké lett. E szó jelzi, hogy nincs határvonal élete és halála között, mert „Az ember lelke hasonló a vizekhez: az égből jő, az égbe száll föl s újra a földre kell leszállnia.” Goethe)
*
„Kevesen tudják rólam, hogy nem csak testnevelés szakos vagyok, hogy nem csak a sport a hivatásom, – magyar és történelem tárgyakból is diplomát szereztem. Mondták is a tanítványaim, hogy Béla bácsi másképpen beszél, mint szoktak a testnevelők. Emelkedetten tudok mesélni a tornateremben is történelemről, irodalomról.”
*
„Napjaim idilli része, amikor a fotőjben ülve történelmi regényeket és verseket olvasok. Ilyenkor ’A képzelet égi lángjába merűlök, / S egy szebb lelki világ szent óráit élem.’ Rokon érzéseim vannak Berzsenyi Dániellel, aki kedvenc költőm. Az irodalmat már diákkoromban megszerettem, önképzőkört vezettem, verseket írtam. Szegeden erősödött a vonzalmam a költészet iránt, ahol Sík Sándor egyetemi tanár, egyházi író, költő óráit hallgattam. Az ő lírai könyörgése életem vezérlője: ’Ne hagyj Uram megülepednem, / Sem eszmében, sem kényelemben./ Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, / S nem vágyni többre kis mái magamnál.”
*
„Tudatosan szerveztem meg az életemet. A példa a görög embereszmény (művelt és munkabíró), illetve a római Juvenalis programja: Ép testben ép lélek. De ugyanezt hirdette Széchenyi István is: ’Mind a testi, mind a lelki tehetségeknek teljes idomzatban kell kifejtve lenniök, hogy az ember a lehető legnagyobb tökéletességre emelkedhessék.’ Bár egész életemben törekedtem a test és a lélek, a fizikai és a szellemi tevékenység egyensúlyának megteremtésére, az ideális állapot – sokakat meglepve – nyugdíjba vonulásom után alakult ki. Egyeseknek vég, nekem kezdet volt ez a változás. Ahogy te írtad egyszer rólam: nyugtalan nyugdíjas lettem. Két területen, a kutatásban és a kertművelésben. Igazolom Emerson amerikai filozófus állítását: ’Örökké megújhodik az ember végső lehelletéig.’ Ugyan nem vagyok ceglédi születésű (Hatvanban láttam meg a napvilágot), de éppen ezért érdekel a város múltja, benne a sporté. Helytörténeti könyveket írtam, megalapítottam az országosan példaértékű sportmúzeumot. A szellemi elfáradás után felfrissülést hoz a kerti munka, a szőlőművelés. Az élet minden mozzanatát átélem ott, filozofikusan szemlélem a természetet. Ha leülök a diófa alá egy pohár saját borral a kezemben, elmélkedem a létezés folyamatáról: a tavaszi születéstől az őszi elmúlásig. A kert a gondolkodás és a merengés helye is, termése a gondolat és az érzelem.”
*
„A jó iskola olyan, mint egy család, benne a pedagógusok a szülők. Példaképem egykori osztályfőnököm, aki osztálycsaládnak nevezett minket. Nemcsak köztünk, hanem velünk élt, a tanórákon kívül is részt vett mindennapjainkban. A gyerekek minden pedagógust bizalommal fogadnak, de ezt meg kell őrizni szakmai tudással és erkölcsi szilárdsággal. Ha ezt tapasztalják, fölnéznek ránk, s akkor megfogannak nevelő intelmeink.”
*
„Sikereimet annak is köszönhetem, hogy példás családban élek. Feleségemmel a szüleinktől kapott gyönyörű mintaképet adtuk tovább a fiainknak, akik ugyanezt az eszményt követik. A Kürti család szeplőtlenül éli életét. Lényegi konfliktus soha nem fordul elő, tisztelettel és szeretettel szólunk egymáshoz az életszerűen adódó vitákban is. Igazi boldogságot az ad, hogy tehetségeseknek, sikereseknek és jó embereknek látjuk gyermekeinket és unokáinkat.”
*
„Gyönyörű kort megéltem Isten kegyelméből. Jó gyermeke vagyok, hiszen erőt adott küzdelmeimben, hasznossá válhattam hivatásomban és az alkotásban. Becsülettel teljesítettem az Úrtól rám kiszabott feladatokat, ezért alázattal mondok neki köszönetet Sík Sándor Tedeum című költeményéből idézve: ’Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért.’
Koltói Ádám
