Magyarországon közel ezer pókfajta él, mérgük többnyire fehérjékből áll. Ez a vegyület általában nem veszélyes az emberre. Ha a harapást érzékeny helyen szenvedjük el (pl. nyak, testhajlatok), ott toxikus hatás is előfordulhat: a bőr erősen kivörösödik, megduzzad. A megoldás: a csípés helyét fertőtlenítsük, majd helyezzünk rá vizes borogatást, szükség esetén valamilyen bőrnyugtató készítményt.
Sokunknak a fekete özvegy jut eszébe a pókcsípésről, tudnunk kell azonban, hogy még Észak-Amerikában is csak néhány, e pók okozta csípés fordul elő évente. A mérges pókok csípését követően (azokban az országokban, ahol előfordulnak) méregsemlegesítő szérum beadása szükséges.
A mérges dajkapók Európa nagy részén, továbbá Közép-Ázsiában fordul elő. Hazánkban is elterjedt, főleg rétek és szántóföldek számítanak otthonának. A nőstény teste 1,5 -2 cm, a hím maximum a 1,5 cm éri el, de lábaival jóval hosszabb – akár a 6-7 cm-t is elérheti. A hímek csáprágója az előtest méretét is meghaladhatja. Az előtest vöröses barna, míg az utótest citromsárgás. Éjszaka keresi a táplálékot; hálója leginkább csak lakóhelyül szolgál. Mérge fájdalommal jár, de nem igazán veszélyes; a méreganyag émelygést okozhat, de maradandó károsodást nem. Ehhez még hozzátartozik, hogy főleg hazánkban rendkívül ritka esetnek számít, hogy megmarjon egy embert, vagyis a pszichés tényező sokkal erősebb, mint maga a fizikai veszély.
Többször is utaltunk már rá írásainkban, hogy a nád száraz virágzatát – főleg ősszel – nem tanácsos bontogatni, mert benne, jól rejtőzködve él a pusztai farkaspók, mely nagyon kellemetlen, főleg érzékenyebb bőrűeknek, és orvosi segítséget, ellátást kíván. Természetesen ez a veszély a kíváncsi természetű természetjárókat fenyegeti. Viszont a zöldpók sokkal alattomosabb, bárhol – zöld növényi részeken – előfordul, s már csak akkor észleljük a jelenlétét, amikor valamelyik végtagunkon megjelenik egy égő és keményedő folt, amely fáj is, viszket is. Azért szükséges figyelni rá, mert ízületi gyulladást okozó kórokozókat is szállíthat. E sorok írója a Dolinában tapasztalta meg utóhatásaival – a zöldpók okozta kellemetlenségeket.
Igyekszik a biológus szakszerű tájékoztatást adni a pókokról, közben nem hallgathatja el, hogy időjárási okokból az idén kisebb a pókszaporulat. És ha csak a késő ősz nem lesz igazán meleg, ritkán találkozhatunk majd ökörnyállal, amely valójában a pókoknak a megszokott „égi közlekedési eszköze”, adott faj egyedei akár több tíz kilométerre is eljuthatnak. Gimnazista koromban Pannonhalmán, amikor kínlódtunk a gyümölcspoloska invázióval, versengtünk, hogy ki tud több és hosszabb ökörnyálat bemutatni a tudós biológiai tanárunknak…
Persze érdemes figyelemmel kísérni a lakókörnyezetünkben jelenlévő pókokat, melyek messze nem annyira veszélyesek, mint amennyire sokan félnek tőlük. A régebben volt gyerekek gyakran játszottak a cselőpókokkal, a kis testű és 3-4 cm hosszú lábaikat egyesével leszakítva, csodálhatták a lábak motorikus mozgását. Vagy az a segítség, amit kaptak tőlünk a pókok, egy-egy légytetemmel, gyorsan fogyaszthatóvá is tettek.
Mint említettük, léteznek pókcsípésre érzékeny emberek. Szerencsére nálunk a fekete és a barna özvegy pókfajok nem honosak, félelmetesnek látszó madárpókok pedig méretük és szőrös testfelületük, valamint azok szétszóródása miatti allergén hatások miatt igazán kellemetlenek.
A pókok általában egyetlen csípést ejtenek, a tünetek is általában jellegzetesek, ezért a pókcsípés többnyire könnyen felismerhető. Enyhébb esetben kis piros, szúró, viszkető, égő érzéssel járó, közepén szúró-csatornát tartalmazó 1-2 cm-es duzzanatot okoz. Ilyen esetben nem szükséges orvoshoz fordulni, mert a duzzanat néhány nap alatt nyom nélkül eltűnik. Ebben az esetben a vakarás miatti felülfertőződés okozhat problémát, gennyesedést, esetleg orbánc kialakulását, mellyel már indokolt felkeresni egy orvost.
Sajnos azonban nem minden esetben ilyen enyhék a pókcsípés tünetei. Amennyiben a pókcsípés helyén a terület elkékül vagy ellilul, tömött keménnyé, hólyagossá vagy gennyessé válik, esetleg az érintett területen érzészavar (végtagzsibbadás) vagy mozgászavar, nagy fájdalom, illetve heves szívdobogásérzés jelentkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni.
A pókcsípés kezelésében számos házi gyógymód ismert (káposztalevél, bazsalikom vagy kurkuma helyezése a csípés helyére, aktív szén vagy szódabikarbóna helyi alkalmazása). Mindenesetre általában elegendő a lokális viszketés és felülfertőződést megakadályozó készítmények alkalmazása. Amennyiben a tünetek nagy helyi reakcióval, duzzanattal vagy hólyagokkal járnak, szisztémás szteroid adására is sor kerülhet. Gennyes, felülfertőződéssel járó pókcsípés esetén a tünetek mértékétől függően lokális vagy szisztémás antibiotikum terápia is ajánlott. A ritka, bőrelhalással járó esetekben általában csak hosszas kórházi kezelés, az elhalt bőrterület műtéti eltávolítása és plasztikai fedése, esetleg speciális sebkezelés hoz gyógyulást. Sajnos ilyen esetben maradandó hegesedéssel gyógyul a csípés környéke.
ESDÉ
