Verőfényes nyárvégi délutánon keresem fel Cegléd híres levendulás kertjét. A gazda Kovács József barátságos, széles mosollyal fogad. Szép birtokán sorra mutatja meg a szebbnél szebb és izgalmas helyeket: erdei futópálya, komposztáló, mezítlábas park vagy taposó. Van itt minden, ami érdekes egy kisgyerek számára és ami az őt kísérő szülők, tanárok kikapcsolódásához kell: bográcsozás, sütés-főzési lehetőség. A Kovács család levendulása igazi pihenő és játszóhely!
– Cegléden 1951-ben születtem. Édesapám MÁV műszaki főfelügyelő, édesanyám háztartásbeli volt. – kezd bele élete történetébe Kovács József. – Az általános iskolát a ceglédi Földvári Károly általános iskolában jártam ki. Innen az út a gimnáziumba vezetett, ahol 2 évig tanultam, majd a sors úgy hozta, hogy megépült a Közgazdasági Szakközépiskola és fel kellett tölteni tanulóval. Ide került áthelyezésre a mi osztályunk is. Ki lakatos, ki esztergályos szakmát tanulhatott a közgazdasági tanulmányai mellé. Én lakatos lettem, amit nem bántam meg. Megtanultuk a szakrajzot-műszaki rajzot, aminek azóta is nagy hasznát veszem. Úgy az általános, mint a középiskolában nagyszerű tanárok tanítottak szakmára és emberségre. Középiskola után Kecskeméten a kertészeti főiskolán tanultam. Kertészmérnök lettem, amihez hű vagyok mind a mai napig, nem hagytam el a szakmát, pedig volt több kísértés. A főiskola elvégzése után megnősültem Benczik Anikóval akivel azóta is boldog házasságban élünk. Két gyermekünk született.
– Hogyan indult a nagybetűs élet?
– Az iskolai évek után a Ceglédi Gyümölcskutatóban kezdtem dolgozni Dr. Nyujtó Ferenc igazgató közvetlen beosztottjaként. Sajnos, nem sokáig dolgoztam itt, mert akkor alakult egy parképítő cég Cegléden. Csábító volt és elhagytam miatta a kutatót, am pedig – ha visszaemlékezek, – életem legszebb szakasza volt. Aztán indult a parképítés, három megyében dolgoztunk. Akkor épültek mindenütt a nagy lakótelepek Cegléd, Gödöllő, Nagykőrös városaiban, mi parkosítottunk valamennyit, de telepítettünk a KPM-nek fasorokat, hófogó sávokat és később építőipari munkákat is vállaltunk.
Mikor rendszerváltásnál ez a cég megszűnt, munkanélküli lettem. Nehéz időszak volt. Itthon palackos boltot nyitottunk, meg eszkimó fagyit árultunk. Két gyerekkel meg kellett élni tisztességgel.
Ekkor ért egy megkeresés az akkori Pest Megyei Építőipari Vállalat vezetése részéről, hogy a mélyépítő és vákuum egységük vezetését vállalnám-e. Elvállaltam, de nemsokára ez a cég is megszűnt és újból munkanélküli lettem.
Ekkor keresett meg az önkormányzat, ahol sok új feladatba betanultam. Hozzám tartozott a zöldterületkezelés, a gyepmesteri telep, a temető üzemeltetés és a közcélú foglalkoztatás is. Többszöri átszervezés és átnevezés után alakult meg a mostani Várvag Nonprofit Kft, amely most a városüzemeltetési feladatok jó részét végzi. Én az átszervezések ideje alatt már részben nyugdíjas lettem, de vállaltam, hogy utódomat kinevelem. Nem volt egyszerű ez sem, de talán sikerült. Ilyen nagyszerű környezetből és jó kollégák köréből, talán most december végén végleg nyugdíjba vonulok. Természetesen ha kell, tanácsaimmal segítek, mint ahogy most a városközpont parkjainak megújulásában is terv- és javaslat szintjén is tevékenyen részt vettem.
A korábbi főkertész munkája során számos kitüntetést kapott és nemcsak Cegléd városától. Vett át belügyminiszteri elismerést is, de legbüszkébb a 2009-ben kapott Év Főkertésze díjra, amelyet az Önkormányzati Főkertész Szövetség adott át a Virágos Magyarországért díjkiosztóján.
2000–ben Garten 2000 néven családi céget alapított a fiával. Több ceglédi intézmény és családi ház udvarát tervezték, építették. De büszkék a Hungaroring füvesítésére és a Porse Hungária telephely parkjának parkosítási munkáira is.
– Mi a terved a nyugdíjas évekre?
– Mostantól több idő jut családomra, gyerekeimre, unokáimra, várom őket szeretett birtokunkon a Dinnyéshalom dűlőben. Talán új hobbimra is több idő jut majd: szívesen zenélek szintetizátorral!
– Nemcsak a család leli örömét a levendulás birtokban…
– Igen, másokat is szívesen látunk bejelentkezés után az egy hektáros levendula ültetvényükre, ahol erdei tornapálya , mezítlábas park is kialakításra került. Nyugdíjas éveimre is tele vagyunk tervekkel: labirintust építünk gyerekeknek jelenleg, de tervezünk egy japán kertrész kialakítást is.
Kapcsolatban vagyunk nagyon sok óvodával iskolával és örömmel jönnek hozzánk a gyerekek tanulni és játszani egyaránt. A nevelőknek kész tananyagot biztosítunk a Gerjepart növény- és állatvilágáról, melyet a gyakorlatban is megnézhetnek hiszen a Gerje birtokunk végén folyik. Egyre népszerűbb a családi napok rendezése birtokunkon, de esküvői fotózásra is sokan bejelentkeznek. Úgy gondolom míg bírom, addig nyugdíjas éveimben se fogok unatkozni és mint életemben mindig, azt csinálhatom, amit szeretek.
Repül az idő, úgy érzem még órákig tudnám hallgatni, egyszer csak elhallgat.
– Pszt – int nekem – látod ott, az a szajkó! Ne riasszuk el, viszont figyelj, mert ha elrepül, akkor látod meg milyen csillogó, gyönyörű tollazata van. Valóban különleges szépségű madár!
Búcsúzóul beszélünk a vakondról, a túrásairól és azok hasznáról-kárától, megtudom a levendula összes titkát. Lassan rájövök, ez az ember nemcsak szereti a munkáját, a kertet, a madarakat, de ezt az ismeretet szeretettel tovább is adja másoknak, hogy ők is felfedezzék és gyönyörködjenek a természet szépségében.
Sok szép kertet, teret láttam már, amit Kovács József kertész valósított meg vagy tervezett, de most látom, hogy szívét-lelkét is beleadja, abba amivel foglalkozik. Így születnek a csodák, aminek részesei lehetünk a levendulás birtokon is.
Most is tele van tervekkel, elképzelésekkel, új ötletekkel. Ezek megvalósításához kívánok neki sok erőt, egészséget és hogy legyen kinek továbbadni a tudást, legyen aki továbbviszi a stafétát.
Farkasné Marika
