Néhány napja figyelmes lettem a Csalogány utcában egy táblára, ami Vig János kerítésén van elhelyezve. Nem cégtábla: ő és felesége Erzsike elérték a nyugdíjaskort – nem sok különbséggel – és a gyerekeik meglepték e feldíszített táblával őket.
Van olyan, hogy virágos és tiszta utca, de ilyet még nem láttam: ez a Tökéletes Nyugdíjas utca. Erzsikével beszélgetve megkérdeztem: tán elköltöztek a fiatalok az utcából?
-Nem, de a fiataloknak is kívánom, hogy ők is érjék meg a nyugdíjaskort. – válaszolta a friss nyugdíjas.
János és Erzsike, üdvözöllek benneteket a nyugdíjas csapatban! Nagy adomány ez a Teremtőtől, hogy e kort megéltétek. Erzsike 1959. május 21-én született munkáscsalád gyermekeként. Az általános elvégzése után jelentkezett varrónőnek, majd a Május 1. Ruhagyárban kezdett dolgozni 1976-ban, 5 éven át, mint varrónő, 1981-től mint műszakvezető. Itt 30 évig dolgozott,majd Újszilvásra került varrodába, itt is mint műszakvezető 1,5 évig dolgozott. Ezt követően a JP Art Kft.-hez került, ahol 2 évig dolgozott. Az utolsó munkahelye a Primo Kft. volt. Úgy gondolta, most már nem akar műszakvezető lenni, le kell ülnie varrni. Nagyon szép dolgokat varrtak, innen ment nyugdíjba idén szeptember 12-én.
Ez is egy díj! Az olimpikonok 4 évet dolgoznak, hogy legyen egy olimpiai díjuk, a munkásember 40 évet kell, hogy dolgozzon, hogy legyen neki NYUG-díja.
Jó egészséget kívánok a nyugdíjas évekre, mert nem az a lényeg, hogy mennyi a nyugdíjatok, hanem hogy sokáig vegyétek fel!
Józsi bá’
