November 3-án szombaton ebéd után úgy döntöttünk kimegyünk az erdőbe sétálni a kutyákkal. Rendszeresen járunk ki velük, kizárólag pórázon vannak, 5, 9 és 10 kg-os kutyákról van szó, nem ártanak senkinek. Sokan járnak ki a Putrisarki erdőbe, vannak akikkel rendszeresen találkozunk, de mindig vannak új arcok is. Egyesek sportolási lehetőség miatt futni, túrázni, családok kisgyerekekkel labdázni, mások kutyákkal kikapcsolódni járnak ki. Ezek mindig kellemes, békés délutánok voltak egészen eddig.
Most hétvégén sétánk közben a mögöttünk lévő úton elhaladt egy autó, más irányba, mint mi, így nem igazán foglalkoztunk vele. Később ismét megláttuk az ezüst színű Ford Rangert, félreálltak és láthatóan ránk vártak. Naívan azt hittük csak el akarnak engedni minket, azonban amint közelebb értünk, a vezető ülésnél lévő férfi arrogáns, lekezelő stílusban ránk kiabált, hogy muszáj itt sétálgatni??? Magyaráztuk neki, hogy közterület, a terület szabadon járható, gyalog is, autóval is, nincsen semmilyen korlátozás, nem csináltunk semmi törvénytelent, illetve a városban lakunk, jól esik néha kijönni a friss levegőre.
A továbbra is bunkó, fenyegető stílusban beszélő illető nem igazán tágított, konkrétan el akart zavarni minket. Nem volt megnyugtató az sem, hogy az anyósülésen ülő egyén jól láthatóan végig a vadászpuskáját szorongatta az ölében és szigorú tekintettel meredt ránk. A beszélgetés vége felé a sofőr közölte, hogy: “sétáljanak a városban, én sem megyek az emeletes házak közé vadászni”. Itt megfordult a fejünkben, hogy az illető nem teljesen ép elméjű. Az erdőben kutyákkal való séta, és az, hogy valaki az emeletes házakban lakókra lövöldözik, szerintem nem igazán összehasonlítható. Akinek ilyen megfordul a fejében az biztosan nem komplett. Az a legszörnyűbb, hogy az ilyennek van fegyvertartási engedélye, és ki tudja mennyi kellett volna hozzá, hogy elboruljon az agya. Bár az is lehet nincs engedélye és orvvadászokkal álltunk szemben, a lényegen ez nem változtat. Egy békés családi séta közben megfélemlítettek. Az autóhoz úgy mentünk vissza, hogy végig azon aggódunk nehogy rálőjenek a kutyákra a távolból. Hazafelé pedig azt vitattuk meg, hogy a szüleim, nagyszüleim is kijártak hétvégente az erdőbe házi kedvencestől sok éven át, soha nem volt semmilyen probléma. Mi viszont lehet, hogy nem merünk többet kimenni. Félünk, hogy ez a három férfi dacból valami kárt tesz bennünk, vagy a nálunk családtagnak számító kisállatokban.
Nyilván, ha ki lett volna jelölve valamilyen módon, hogy a területen vadászat zajlik, nem megyünk be. Illetve ha a sofőr nem alpári stílusban fenyegetve próbál elzavarni, hanem kulturáltan megkér, hogy menjünk pár dűlővel arrébb, akkor semmi probléma. De nem így tettek, láthatóan élvezték, hogy rátámadhatnak egy családra.
A történetet azért osztom meg egyrészt, mert megdöbbentő számomra, hogy ilyen alakok szabadon, fegyverrel mászkálhatnak, másrészt pedig figyelmeztetésként. Mindenki, aki kimegy az erdőbe, nagyon figyeljen a családtagjaira, kedvenceire.
Egy megfélemlített család
