(Pankának és Zorkának ajánlva „lovagolom meg” ezt a témát.)
Egy régi mondás ezt tartja: Lovat ad az Isten a jónak. Jó-szággal jutalmazza. Ősidejűen szoros az ember és a ló kapcsolata. Társak voltak a csatákban és a közlekedésben, ma is azok a munkában és a sportban, újabban a gyógyításban is. Ezt a sörénylobogású szeretetet sokféleképpen kifejezték eleink: szólásokban, közmondásokban, rigmusokban, dalokban és irodalmi művekben. Legtöbbjük allegorikus értelmű: tulajdonságokat fejeznek ki. E példákból okulhatunk.
ILLUSZTRÁLÓ. Az ember: Átesik a ló másik oldalára. Amit gyalog fogad, lovon meg nem állja. Magas lóról beszél. Azt a lovat ütik, amelyik húz. Lóra termett a magyar. Bízik, mint huszár a lovában. Könnyű ló után szekeret tolni. Minden ember a maga lovát dicséri.
A ló: A jó lónak nincsen rossz út. A jó lónak nem kell ostor. A jó lónak minden út egyenes. Rest ló mellett romlik a serény. Nem használ a jó ló, ha a kocsisa nem jó. Közös lónak túros (sebes, gennyes) a háta. Kevély ló nagyot botlik.
ÁBRÁZOLÓ. Amikor a szilaj csikót először akarják befogni, rúg-harap. De pányvát vetnek a nyakába, így hamarosan kötélnek áll. A szájába zablát tesznek, megzabolázzák. Nehezen törődik a sorsába akkor is, amikor kocsiba fogják, rúgással tiltakozik: kirúg a hámból. A szekér elé harmadiknak, a szélső hámba bekötött ló nem húz, ő a szélhámos, a lógós. Ha két ló összeveszik, összerúgják a patkót. Ha valamelyik lábára nyűgöt (béklyót) tesznek, nyűgös lesz. A katona hadba indul, lovat ad alá a kapitány, így biztatja. A boszorkány az ördöggel lakomázni a hegyre repül seprűn, de emberek hátán is: így meglovagol, lóvá tesz valakit. (A banya ekképpen fenyegetőzött: Kutya rossz ember, hogy mersz velem perlekedni? Nem tudod-é, hogy majd meg foglak nyergelni?!)
KIVÁLÓ. Sok olyan szavunk, kifejezésünk van, amelyek képszerűen, jelképesen a lovat jelenítik meg. Lófő (kiváltságos székely, aki nem gyalog, hanem lovon jár és harcol), éllovas, lemezlovas; lovag, lovagias, lovagrend, lovagkereszt, álomlovag, Grál-lovag (Grál: kehely, amely Jézusé volt az utolsó vacsorán, s amelybe felfogták megsebzett testének vérét. Grál-lovag: tiszta erkölcsű férfi. Wagner Parsifal-jában a szent Grált őrző lovagok várában is játszódik a történet. Parsifal kiemeli a szentségtartóból a Grált, s fény önti el a termet, hófehér galamb röppen föl.) Szép a lófarkas női frizura. A ló tornászok egyik szere, lóval lép a sakkozó. A dübörgő lóerős autóval lóhosszal nyer a versenyző. Szerencsét hoz a négylevelű lóhere és a lópatkó.
MAGASZTALÓ. Paripa: Jó paripa mellett szépen jár a csikó. (Példakép) Csodás és okos a táltos. A Pegazus szárnyas paripa, amely ég és föld között száll. (A költői tehetség szimbóluma.)
A nép büszke a lovára: „Van egy lovam, istállóból kikötöttem, / Nyargalok, lemarad a szél mögöttem.” Jelképes ez a helyzet: „Házunk előtt van egy nyárfa ágazva, / Ahhó’ van a babám lova pányvázva.” Ugyanis a lovat fához kötni: a leány és a legény egymáshoz tartozását megerősíteni. Erről szól az ismert szép dal is: „Megkötöm lovamat piros almafához; / Megkötöm szívemet gyönge violámhoz…”
A katonáknak harcostársa a ló: „Ti is rárószárnyon járó hamar lovak (…) Adassék egészség már mindnyájatoknak!” (Balassi Bálint) „Az vitéz kurucnak / Van szabott dolmánya, / Sarkantyús csizmája, / Futó paripája.” (Csínom Palkó) III. Richárd – miután leszúrták lovát a csatában – elszántan felkiáltott: „Országomat egy lóért!” (Shakespeare) Don Quijote a lovagregényektől felpezsdült fantáziával indul (szélmalom)harcára rozzant gebéjén, Rocinantén. De erkölcsileg nem vesztes, mert: Gebéből is lehet táltos. Széchenyi István angliai mintára lóversenyt szervezett Pesten (1822), majd könyvet írt: Lovakrul (1828).
AJÁNLÓ. „Ne állítsák meg új lovát / Emberednek, hogy hadd nyargaljon / Előbbre és tovább.” (Ady)
Koltói Ádám
