“Ha segítesz másokon, az téged is épít, többé, jobbá tesz! Nem tudsz úgy átvinni valakit a csónakodon a túlsó partra, hogy Te magad is meg ne érkezz!”
A fenti idézetet Böjte Csabának tulajdonítják, de nem találtam meggyőző bizonyítékot erre, viszont nagyon illik a következő beszélgetésünkhöz. Egy jótékonysági akció során kerültem kapcsolatba Szebeni Szilviával, a gimnázium egykori tanulójával.
– Mielőtt belevágunk a beszélgetésbe, áruld el nekünk, mikor is jártál a gimibe. Ha jól számolom, kerekítve a 120 évből 3,3%-ot „jegyzel”.
– Györe Sándorné osztályába jártam, s 2005-ben érettségiztem. – Nyolcadik osztály után miért éppen a gimit választottad? – Általános iskola után a továbbtanulás kérdésében nálam fontos szerepe volt annak, hogy tovább tudjak foglalkozni az énekléssel, amit addig csak hobbi szerűen műveltem. Ezért esett a választásom a Kossuth Lajos Gimnáziumra, hiszen Soltészné Lédeczi Judit tanárnő által vezetett leánykarnak igencsak jó hírneve volt. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az énekkar miatt a 120 évnek nem csak a 3,3%-ában jártam a Gimnáziumba, hiszen a főiskolás éveim alatt is visszajártam énekelni. :P)
– Hogy telt a négy év a gimiben?
– Nagyon jó osztályközösségünk volt, s ha nem is napi szinten, de 13 év után is többekkel tartjuk a kapcsolatot, követjük egymás életét, segítünk egymásnak. A gimnáziumi éveim meghatározó részévé lettek az életemnek. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen évek során, így mindig is hálás szívvel fogok visszagondolni életemnek erre az időszakára.
– Említetted, hogy az énekkar volt a döntő szempont, ami miatt a gimit választottad. Mennyire határozta ez meg a további életedet?
– A Leánykarban eltöltött évek sokban segítettek abban, hogy hangilag is fejlődjek, ami viszont ennél is fontosabb, hogy olyan barátságok köttettek, amelyek végig fogják kísérni az életemet. Mi sem jobb példa erre, minthogy zenekarom, a Palmetta zenekar legújabb nagylemezére vendég énekesnek meghívtam Bimbó Brigittát is énekelni, akinek barátságát szintén a leánykarnak köszönhetem, hiszen ott ismerkedtünk össze.
– A gimi után a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán folytattad tanulmányaidat, viszont nem fejezted be.
– Így van, diplomát nem szereztem ezen szakon, nem éreztem magaménak ezt a pályát. S bár az énekléshez semmi köze, munkaügyi ügyintézőként dolgoztam éveken át, míg meg nem született második gyermekem. Az ő születése után 6 hónappal, 2015 januárjában keresett meg a Palmetta zenekar vezetője, hogy menjek hozzájuk énekelni. Akkor még velem együtt 3 énekesnő volt a zenekar frontján, mára a zenekar újragondolása után én maradtam egyedül a mikrofonnál. A nagy változások közepette életet adtam harmadik gyermekemnek is, így jelenleg főállású anya vagyok, s mellette énekelek.
– Kérlek, mutasd be nekünk a Palmetta zenekart!
– A Palmetta zenekar alapvetően egy hagyományőrző népi rock zenekar, de azért ez nem ennyire egyszerű. A csapat nem csak a zenészekből áll, hiszen a produkcióhoz hozzátartozik három pár néptáncos, Gömbi a road, valamint egy fő hangmérnök. Tehát összesen tizenhárom fő. Három produkciót működtetünk ugyanazzal a csapattal. Van egy rock műsorunk, egy akusztikus hangszerelésű produkciónk, valamint egy interaktív gyermek műsorunk. A Palmetta zenekar idén lett 10 éves, ezt az évet a jótékonyság jegyében töltöttük. A Böjte Csaba atya által vezetett Szent Ferenc Alapítvány által üzemeltetett gyermekotthonoknak adtunk koncerteket, s az évünket is Csaba testvér gyermekeinek szóló karácsonyi koncerttel fogjuk zárni. Emellett ebben az évben a sok hazai helyszín mellett Floridában, Sarasota-ban is koncertezhettünk az ottani Magyar Fesztiválon, novemberben megjelent a 6. nagylemezünk Kavalkád címmel, valamint idén még arany lemezes is lesz a gyermekeknek szóló lemezünk. Igazán termékeny évet fogunk zárni!
– Gratulálok! Azt hiszem, ez nem mindennapi sikertörténet. De térjünk át arra, hogy család, három gyermek és ennyi munka mellett hogyan jut időd még a jótékonyságra is?
– Ha már a zenekarral jótékonykodunk, úgy gondoltam a privát időm egy részét is a jótékonyságra fogom fordítani idén is. Szűcs Orsolya barátnőmet szeptember elején vittem ki Szamosardóra a Kós Károly Általános Iskola és Szórványkollégiumba. A Petőfi Programnak köszönhetően tevékenykedik az intézményben, s ő hívta fel a figyelmemet, hogy segítségre lenne szükségük. Gyűjtést szerveztem, melyhez első körben csatlakozott Böcskei Rita Kapuvárról, aki szintén nagyon jó barátnőm, s november végén már mentünk is egy hatalmas adag adománnyal. Meggyőződhettünk róla, hogy az adományok a lehető legjobb helyre kerültek. Salamon Roland, aki nemcsak zenésztársam a Palmetta zenekarban, hanem nagyon jó barátom is, segített nekünk az út lebonyolításában. A tartós élelmiszerek, ruhák mellett decemberben a bentlakásban élő gyermekeknek karácsonyi ajándékot is viszünk. Ők leveleket írtak, hogy mit szeretnének Karácsonyra, s ezeket a kívánságokat az “Angyalok” mind teljesítik! A kívánságlistát közzé tétettem a közösségi oldalamon, s már néhány óra múlva minden kívánság a beteljesülés útjára lépett! Vannak még csodák! Huszonkét gyermek kívánsága teljesül a bentlakásban, amiért nagyon hálás vagyok minden adományozónak. Közben többen is csatlakoztak hozzánk az ország különböző pontjain, ami szintén nagyon nagy dolog. A tartós élelmiszerek gyűjtése még most is folyik, igyekszünk egész tanévben besegíteni az intézménynek, hiszen 50 km-es körzetben ez az egyetlen magyar tanítási nyelvű iskola, tehát a fennmaradása igazán fontos. A legapróbb segítség is sokat jelent, hiszen sok kicsi, sokra megy!
– Köszönöm a beszélgetést!
Volter Etelka
