“Mindenki tud futni húsz mérföldet. A következő hat az, ami igazán számít.”
Barry Magee
Licsák Zoltán 2011-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Emlékszem rá, amikor még gimnazistaként a legnagyobb melegben is rótta a köröket a gimnázium körül. Célja a maratoni táv teljesítése volt. Kicsit csodabogárként tekintettem rá, hogy képes több órán keresztül is körbe-körbe futni, mindazonáltal csodáltam az eltökéltségét, kitartását. Azóta eltelt néhány év, s Zoli igen „kifutotta magát”.
– Kezdjük a tanulmányaiddal, munkáddal, hol végeztél, mit csinálsz, amikor nem futsz?
Az Óbudai Egyetem – Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán végeztem 2017 tavaszán villamosmérnökként, de a programozás is mindig közel állt hozzám. 2017 júliusa óta a Lufthansa Systems Hungáriánál dolgozom szoftverfejlesztőként.
– Sipos István ultrafutó szerint: „Mindenkiben ott van a 2:20-as maraton, csak van, akiben egy kicsit mélyebben.” Te mikor kezdted el keresni, hogy benned milyen mélyen van?
A gimnázium utolsó évében rájöttem, hogy jól megy a futás és amikor tesiórán játékóra volt, akkor én mindig futottam. Az érettségi évének őszén le is futottam a maratont Budapesten. Ettől kezdve rendszeresen edzettem tavasztól őszig a saját tudásom szerint. Később ceglédi sportolóktól is kaptam tippeket hatékonyabb edzésmódszerekhez. 2016 tavaszán egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismertem Szabó Gábort, aki az ország egyik legjobb hosszútáv futója, s azóta már az edzőm. Két éve a Sashegyi Gepárdok tagja vagyok. Tulajdonképpen innen kezdve mondhatom, hogy komolyabban futok, és kisebb versenyeken már dobogós helyezést is elérek.
– Milyen nagyobb versenyeken vettél részt eddig?
Kétszer futottam le a maratont, de ahhoz még „kicsi” vagyok. Amióta komolyabban csinálom, vissza léptem a rövidebb távokra, 5 km-től egészen 15 km-ig versenyeztem. Idén kezdtem el a félmaratonra versenyszinten tekinteni. Márciusban voltam Varsóban egy nemzetközi félmaratonon, illetve tavasszal a Vivicitta és ősszel a Wizzair Félmaratonon. Ez utóbbi egyben az Országos Félmaratoni Bajnokság is. Most november elején volt Las Vegasban egy szintén nemzetközi félmaraton. Ennek az útnak köszönhetően volt lehetőségem futni a Badwater Ultramaraton útvonatlán is néhány kilométert, ami a világ legnehezebb ultramaratoni versenye.
– Hogyan készülsz ezekre a versenyekre?
Heti két alkalommal a csapattal közösen edzünk, a többi napra pedig személyre szabott edzéstervet kapok. Nyáron és télen hosszúak és lassúak a futások, míg ősszel és tavasszal rövidebbek, de gyorsak. Az edzéstípustól függően heti 80-120 km-t teljesítek 6-7 napra elosztva.
– Tudom, a futás élménye számít, de azért ejtsünk pár szót az eredményekről is!
Jelenleg a leggyorsabb tempót egy félmaratonon, Varsóban futottam, ahol 1:23:06 alatt értem célba.
Néhány éve sikerül egy ceglédi csapatot összetoborozni a Bicogó Maratonra, amin két alkalommal bronzot, három alkalommal pedig aranyat nyertünk. Cégen belül is szoktunk csapatot szervezni, akikkel tavaly a Budapest Maratonon párban 3. helyezettek lettünk, idén nyáron egy neves félmaratonon trióban szintén 3. helyezést értünk el.
A november elején megrendezett Las Vegas félmaratonon (teljes nevén: Rock ’n’ Roll Marathon & 1/2 Las Vegas) abszolútban 118. helyezést értem el, ami jónak számít egy ekkora versenyen, hiszen több, mint 45000 futónál kellett gyorsabbnak lennem.
November végén volt egy nagyszabású félmaraton Siófokon, ahol kategória 3. helyezett lettem.
Ezeken felül kisebb versenyeken rendszeresen érek el jó helyezést, idén 11-szer álltam dobogón.
– Las Vegasba édesanyád is elkísért, aki testnevelő tanár.
Igen, édesanyámmal mentem. Nagyon büszke mind a futásban elért eredményeimre, mind az utazás teljes lebonyolítására. Azt hiszem, ez mindkettőnk számára maradandó élményt jelent. Mindig is támogatott engem a futásban, örülök, hogy épp egy ilyen szép helyre tudott elkísérni.
– Kívülállóként bizony unalmasnak, fárasztónak tűnik a hosszútávfutás. De úgy tudom, ennek ellensúlyozására időnként vicces dolgokat is kitaláltok, amivel feldobjátok a hangulatot.
Igen, idén már negyedik alkalommal vettem részt a Női Futógálán, természetesen nőnek öltözve. Szerencsére nem csak én vagyok ennyire elvetemült. Egy nagyjából 10 fős, otthonkában futó férfi csapathoz szoktam csatlakozni. Ezen az eseményen a mezőny legvégén futva, poénkodva biztatjuk a hátul futó lányokat. Ez igen vicces, és a hangulat, ami egy ilyen nagyszabású versenyen van, az elmondhatatlan.
– Gratulálok az eddigi eredményeidhez, és ahogy ismerlek, okozol te még meglepetést…
Volter Etelka
