Decemberben pályaorientációs napot tartottunk a gimnázium, ahova visszahívtunk egyetemista és már pályán lévő volt diákokat. Egyikük Palásti Attila volt, aki 2004-ben érettségizett Tompa Tibor osztályában.
Elárultad, hogy már általános iskolás korodban is politológusnak készültél. Hogy talál ki az emberfia 14 évesen ilyen pályát magának?
Akkoriban jelentek meg a tévében a fiatal politikai elemzők. Tetszett az, hogy egy közéleti eseményt mennyi féle szempont alapján lehet vizsgálni. Kicsit jobban utána olvastam, és megtetszett ez a tudomány.
Tehát már a biztos pályaválasztás tudatában jelentkeztél a gimnáziumba. Milyen volt az itt eltöltött négy év?
Az volt a jó a négy év során, hogy mindannyian kifejezetten az általunk kiválasztott pályára tudtunk készülni. Sokat segítettek a fakultációs órák, ami az egyetemi felvételire készített fel – én még ugye „régi típusú” érettségit tettem le-, de utólag azt vettem észre, hogy sokat számított pl. a Filmklub, amit Rónai Gábor tanár úr vezetett.
S mivel a négy év alatt nem változott a cél, jelentkeztél az egyetemre.
Igen, ennek megfelelően adtam be az egyetemi jelentkezést is. Praktikus képzési hely Budapest lett volna, de az ELTE-ről egy ponttal lemaradtam, így végül a miskolci bölcsészkar politológus képzésére kerültem be. Egyáltalán nem bántam meg, egyrészt a képzés színvonala nem maradt el a Budapestiektől, másrészt vidéki egyetemként a diákélet pezsgőbb volt.
Hol kezdtél el dolgozni az egyetem elvégzése után?
A „katonagyerek” lét jelentős szerepet játszott a szocializációban, ezért a biztonságpolitika szakirányt választottam, innen a 2009-es végzés után egyenes út vezetett – az akkor még létező – Nemzetvédelmi Egyetemre, és tudományos segédmunkatársként még az egyetemen megkezdett kutatásom folytattam, és írtam egy tanulmányt Albániáról. Mivel sokkal inkább gyakorlatias ember vagyok, hosszú távon nem elégített volna ki az elméleti munka, ezért közben jelentkeztem egy pályázatra, amin az Európai Unió Tanácsának 2011-es soros elnökségének lebonyolítására kerestek embereket. Így kerültem a Honvédelmi Minisztériumba, mint kiderült csupa pályakezdővel egy csapatba. A program végén majd minden kollégám bekerült a HM ilyen-olyan szervezeti egységébe. Én is így kötöttem ki 2012-ben egy akkor alakuló osztályon, aminek a feladata a személyes adatok védelme, és közérdekű adatok nyilvánosságának koordinálása lett. Ez egy teljesen új szakma volt, amit meg kellet tanulnom, ill. egy olyan szakterület, ami addig a Honvédségen belül nem volt, a nulláról kellet felépíteni.
Közben ismét beiratkoztál az egyetemre.
Igen, képeztem magam, szereztem egy szakokleveles munkajogi tanácsadó végzettséget, ill. beléptem a Magyar Adatvédelmi Tudatosságért Társaságba is. Jelenleg egy nagyon nagyszabású átalakítás van folyamatban a Honvédségen belül, az osztályom is megszűnik pl., azonban a jogutód szervezet felajánlott egy beosztást, így január 1-től a HM Jogi Főosztályán fogok dolgozni.
Mi az, amire büszke vagy az eddigi munkád során?
Összességében a karrieremmel kapcsolatban arra vagyok büszke, hogy új szakterületen teljesen kezdőként is tudtam bizonyítani, ill. minden átszervezési hullámban kaptam lehetőséget egy picit magasabb szinten folytatni a munkám.
A munka mellett ejtsünk néhány szót a családról is!
A karrieremben rendkívül stabil alapokat jelent a család. A feleségem szintén politológus, az egyetemen ismerkedtünk meg. Budapesten élünk 2010 óta, 2015-ben házasodtunk össze. Hozzám hasonlóan Ő is „pályaelhagyó”, pénzügyi végzettséget szerzett, és egy elektromos autózással foglalkozó cégnél dolgozott legutóbb.
Jelenleg azonban nem dolgozik, mert…
Februárban megszületett kisfiunk, Bálint, aki nagyon kíváncsi, és aktív baba. Mind testi, mind az elsajátított képességei szempontjából több hónappal előrébb jár a koránál. Ennek megfelelően minden egyes szabad percünket leköti. Furcsa érzés volt az elmúlt 10 hónap, de most már tudatosult bennünk, hogy család vagyunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
