Ismét nívós program részesei lehettek a Patkós Irma Művészeti Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és AMI diákjai. 2018. december 13-án a fiatalok részére a „Rendhagyó irodalomóra” sorozat keretein belül Farkasházi István művésztanár úr lelkes szervezésének köszönhetően különleges és felemelő előadást tartott Turek Miklós színművész Versszínháza „Lelkem Aranyom!” címmel a KMK Kamaratermében. A „kétszereplős” monodráma egy legendás barátságot idézett meg rendhagyó módon – versek és levelezések párbeszédes tolmácsolása által – lehetőséget teremtve a két költő géniusz: Arany János és Petőfi Sándor személyiségének, költészetének és életfelfogásának, hazához, embertársaihoz, családjához való kötődésének mélyebb megismerésére.
Kiváló lehetőség volt ez, hiszen az élményközpontú előadás a maga különlegességével olyan dimenziókat mozgatott meg a diák-nézőkben, amelyek láthatóan utat törtek a mélyebb összefüggések felismerésére, a művészeti iskolások magasabb szintű színházi igényeinek kielégítésére, s nem utolsósorban az olvasás, a versolvasás és értelmezés népszerűsítésére.
A közönség néma csendben figyelte a színész „váltakozó” előadását, aki hol Arany, hol Petőfi szerepében tolmácsolt érzéseket, érzelmeket, reflexiókat. A két ikon barátsága mindössze két évig tartott, ettől függetlenül a magyar irodalom legszebb barátsága az övék. Petőfi 1847 februárjában írt először levelet Aranynak, ettől kezdve a fiatal költő haláláig folyamatosan levelezésben álltak, számos verset írtak egymáshoz, illetve egymás családtagjaihoz is. Többször találkoztak személyesen, sőt Arany halála is kötődik Petőfihez, hiszen köztudott, hogy 1882 októberében épp egy Petőfi szobor avatáson fázott meg, s ennek következtében húnyt el tüdőgyulladásban 65 éves korában.
Mindketten testben és lélekben is azonosultak az 1848-as eseményekkel, eltérő habitusukból adódóan azonban különböző sorsot szánt nekik a Mindenható. A hazához való mindenek feletti kötődés megkérdőjelezhetetlenül jelenik meg verseikben, levelezésükben, amelyekből kiválóan előadott részleteket hallhattunk. Az „itt és most” pillanatának jelentőségét egyformán komolyan vették, a nemzet sorsáért egyformán aggódtak. Képzelt párbeszédük 10 évvel a szabadságharc után történik, abban a nehéz helyzetben, amikor a haza léte vagy nem léte forgott kockán.
A néző figyel, átéli a pillanatot, a szenvedélyes előadást… Elgondolkodik barátság, hazaszeretet, hovatartozás, küldetéstudat kérdésén. Kell ennél több, hogy egy művész úgy érezhesse – megérintette a közönségét? Úgy gondolom, nem. Köszönjük Művész úr!
Sztankaninecz Beatrix
igazgató helyettes
