Perlaki Gabriella nevét az ’56-os forradalom 50. évfordulójára készített plakátja tette ismertté a gimnáziumi évek alatt. Érettségi után könyvtárosnak tanult, jelenleg is ezen a területen dolgozik: a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának munkatársa.
– Mikor végeztél a gimiben?
2009-ben érettségiztem. Négyéves képzésben vettem részt, matek-angolos osztályban. Azóta is nagyon sokat köszönhetek osztályfőnökömnek, Takách Juditnak, amiért kiharcolta, hogy még a gimnázium alatt szerezzük meg a középfokú nyelvvizsgát! Ma is hasznosítom azt az angoltudást, amit tőle kaptam. És persze nagyban megkönnyítette az egyetemi éveimet is!
– Miért választottad a gimit nyolcadik után?
Mert még nem rajzolódott ki konkrétan, milyen szakmát szeretnék utána tanulni, és ez lehetőséget adott arra, hogy minden téren képezzem magam. Szinte bármilyen tárgyból érettségizhettem. Egyik kedvenc hobbim a rajz, és nagyon örültem, hogy ebben sokat tudtam fejlődni, mind az órák alatt, mind a gimnáziumban működő Körte szakkör keretében. És természetesen 5. tárgynak a rajz érettségit választottam.
E mellett a másik nyomós érv a gimnázium leánykara volt. Jutka néninek köszönhetem, hogy eljuthattam Európa több nagy országába is. Rengeteg barátot ismerhettem meg, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. A nyári próbák, a buszon való utazás, Jutka néni szentenciái sokszor eszembe jutnak még manapság is.
– Milyen volt az osztályod? A gimis évekből mire emlékszel?
„A”- sok voltunk. Ezzel mindent elmondtam. Alapvetően vidámak. Voltak köztünk hangadó fiúk, ők minden napnak megadták az alap lendületét, s szegény osztályfőnökünknek néha meg kellett küzdenie velünk. Sokan jártunk szakkörökre, különórákra, az osztályból sokan voltunk énekkarosok is. Remélem, tanáraink emlékezetében is inkább a vidámságok, az osztály humora maradt meg a rossz emlékek helyett.
– 2006-ban tizedikes voltál, s máris maradandót alkottál.
Ekkor volt az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója és mind városszerte, mind a gimiben nagyon sok megemlékezés volt. A gimnázium plakátversenyt is hirdetett az ünnepi év kapcsán.
Rónai Gábor biztatására adtam be az A/3-as méretű rajzot, de én akkor az esélytelenek nyugalmával indultam. Azért rajzoltam pasztellel, mert akkor gyakoroltam, ismerkedtem jobban a technikával. Mint később kiderült, azért esett az én plakátomra a választás, mert ez színes volt, nem fekete-fehér.
A kórus is készült külön emlékműsorral, én inkább akkor arra készültem. Aztán, már nem emlékszem milyen órán, bemondták a hangosbemondón, hogy le kell mennem az igazgatói irodába. Nagyon meg voltam ijedve, hogy mi történt, korábban soha nem jártam még Gyuri bácsi [dr. Kürti György igazgató] irodájában. A többiek „húztak” is rendesen kifelé menet, hogy miért hívhatnak. Akkor tudtam meg, hogy a rajzomra esett a választás, és ha beleegyezem, akkor ez lesz a rendezvények plakátja, fő logója. Meg is hatódtam, hirtelen azt se tudtam, mit kéne mondani, de nyilván beleegyeztem.
– Az osztályod is kitett magáért. A fordított napról is jó emlékeid lehetnek.
Az osztály nagy büszkesége, hogy amikor 2007/2008. tanévben elindultunk a Diákdiri választáson, megnyertük Kiss Katinkának a diákdiri címet. Katinka volt a második a sorban, akkor ez nagy dicsőség volt nekünk. [Szokol Fedóra volt az első 2001-ben – Szerk.] Az arra való készülés, póló készítés, dekorálás, süti sütés maradandó élmény maradt. A pólóm még most is megvan valahol.
– Mikor és hogyan döntöttél a pályaválasztást illetően?
Ebben elég nagy szerepe volt a gimi könyvtárosának, Terike néninek is. Miután 9.-ben osztálykönyvtáros lettem, gyakran és sokat időztem a sulikönyvtárban. Nem csak az intéznivalók miatt, hanem később már érdeklődés, szórakozás miatt is. Ezután kezdtem nézegetni a képzéseket, így találtam rá a könyvtáros szakra. Sokat köszönhetek az osztályfőnökünknek is a felvételi lapok, határidők betartását illetően.
– Hol tanultál végül tovább?
A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, könyvtár-informatikus szakára vettek fel. A hároméves képzés keretében (bachelor) kiadói szakirányt tanultam: könyvszerkesztés, tördelés, képszerkesztő programok.
Mivel Szegeden mesterszak is indult, itt fejeztem be a könyvtáros képzést két évvel később, tartalomszolgáltató szakiránnyal. Nagy öröm volt, hogy akkor az osztályból többen jöttünk Szegedre, két gimis osztálytársammal együtt költöztem egy albérletbe az egyetem alatt.
– Az egyetem után hol kezdtél dolgozni?
A bölcsészkar mellett van a Klebelsberg Kuno Könyvtár. Itt épp akkor üresedett meg több hely, amikor megkaptam a diplomámat. Jelentkeztem, és két héten belül már kezdhettem is. Mondhatjuk, hogy szerencse, vagy véletlen, de akkor is, most is elég szerencsésnek éreztem, érezhetem magam.
– Jelenleg mivel foglalkozol?
Most már 5. éve dolgozom a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárában. Alapvetően tájékoztató munkatárs vagyok, de háttéridőben folyóiratokkal, kötészettel foglalkozom nagyon sokat. E mellett a Hungarika Különgyűjtemény gondozója, karbantartója vagyok. Olvasókört működtetünk havonta és virtuálisan a Facebookon, túrákat tartunk a könyvtárban a hallgatóknak, ahol a működést, keresést mutatjuk be. Folyamatosan próbálunk lépést tartani a gyorsan fejlődő informatikai változásokkal, és képezzük magunkat is, hogy a felsőoktatási igényeket is ki tudjuk szolgálni.
Célom ebben az évben a felsőfokú nyelvvizsgára való készülés, szeretném letenni az írásbelit és a szóbelit is. Itt lehetőségem van nap, mint nap külföldi hallgatókkal kommunikálni, és a munkám szempontjából is hasznos lehet, ha megszerzem a vizsgát.
– Magánéltedről is mondanál néhány szót?
Párommal márciusban lesz 8 éve, hogy együtt vagyunk, többek között miatta kerestem munkát Szegeden. A házasság tervben van, a baba majd utána következik.
Hobbiként és kikapcsolódásként próbálok sokat olvasni, követni az irdatlan mennyiségű új megjelenést a szórakoztató irodalomban. Mostanában sokat olvasok angolul, és kortárs magyar szerzőktől, valamint több éve vezetek az olvasásokról könyves blogot.
Újabban a patchwork technikával kísérletezem, sok mindent készítettem varrógéppel karácsonyra.
Köszönöm az interjút!
Volter Etelka
