Nyeste Ferenc új könyvéről
Ceglédi kiadásban jelent meg Nyeste Ferenc lelkész új könyve. A közel 100 oldalas munka mottóját a Róma 8, 14 adja: „Mert akiket Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai.” Ennyire egyszerű lenne a kérdés megválaszolása? Aligha.
Az idézet szerint gondolatokat nyújtani az olvasónak a Szentlélekről könnyű is, de egyben nehéz is. Mindez akkor is igaz, ha teológus-író a Magyar Pünkösdi Egyház lelkésze, aki hittel vallja, hogy a Szentlélek által felavatott, elkötelezett emberekre van szükség Isten Országa építéséhez. Viszont hogy e tudás birtokába kerülhessen valaki, hosszú tanulás, eszmei fejlődés szükséges – és nem lehet jól eligazodni akkor sem, ha csak az Újszövetségre, vagy csak az Ószövetségre támaszkodunk: a Bibliára egészére kell!
A Szentlélek szerepe az egyház életében igen nagy, valóban építő, mert „Ő tett némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, némelyeket pedig pásztorrá és tanítóvá.” (Ef 4, 11) A szerző első példamutatója Illés próféta, aki olyan időszakban élt, amikor Acháb király 22 éves uralkodása során a Baál kultusz megerősödött. Ebben tevőleges szerepet játszott a király felesége Jézabel, aki szembehelyezkedett az Örökkévalóval. Köznapi értelemben a bálványimádás divatja teret nyert, így a szerző szándéka ellenére – a „jó fülű” olvasónak áthallása lehet korunkig. Amikor a kereszténységből gőggel és túlzott biztonságérzettel a hatalom szolgálóját akarják faragni. Ez ma a legutálatosabb bálvány!
Illés és Elizeus hite és meggyőződése mentes az efféle utálatos viselkedéstől. A szareptai asszony, majd Acháb történetében is felötlik a hittel való várakozás, amit az aszályos időben az eső várása jelképez. Illés megvilágosodása a nagy kísértésekor (ti. nem különb az elődeinél), alkalmas lehetne a kicsinyhitűség szítására, de nem ér célt a Gonosz, mert megvan a Szentlélek útmutatása, s Illés azt követi. A próféta világosan látja azt is, amikor nem kis rafinériával a királyi pár megszerzi Nábót szőlőjét. Illés elragadtatása az égbe, nem lehet így meglepő, még ha távozását Elizeus kétségbeesetten is konstatálja (2 Kir 2, 12).
Elizeus prófétálása, prófétasága olyan, hogy nem rugaszkodik el a való világtól. Erre érzékletes példát szolgáltat, amikor a bételi ficsúrok gúnyolják a „kopasz látót”, de eléri őket a büntetés: medvék sokat a fiúk közül megölnek (vö. 2 Kir 2, 23-25). Ez Elizeus másik arca, mert az átka idézi elő pusztulásukat. Mégsem ez a jellemző vele kapcsolatban, hiszen betegeket gyógyít, feltámaszt halott gyermeket stb.
Működése során felmerül a kérdés: mit ér a pénz, a hatalom, a rang, ha a bűn elhatalmasodik a világban? – a pusztulás bizony elkerülhetetlen. Isten emberei oldalán feltűnnek olyan emberek is, akik kétszínűek, nem tiszták és nemtelen erők szolgálatában állnak. Géházi történetében (2 Kir 5, 20-27) a tanulságok megmutatkoznak, a bélpoklossága, amit megkap, az igazi büntetés lesz számára. Elizeus életútja példa nekünk, saját szokásaink leleplezése talán, hogy amíg jól megy a szekér, természetesnek veszi az ember, de ha jön a kátyú, a bajok – akkor a próféta, talán az egyház, vagy maga az Isten a hibás. Tanulságosak a próféta halálos ágyánál történtek, a jeles látó tűri a szenvedését, de a király „aggodalma” az őszinteségét tekintve, nagyon képmutató: nem a próféta sorsa, hanem a saját hatalma izgatja: mi lesz vele halála után (2 Kir 8, 7-15)? Nem érdemes belegondolni sem, hány jelenkori példát tudnánk hozni…
Nyeste Ferenc – érthetően a vezetettségnek kevesebb példáját találja az Újszövetségben. Péter kiemelt szerepét és így érintettségét hangsúlyozza, de a Szentlélek sohasem egy embert állít a középpontba, hanem Jézust dicsőíti meg. Ananiás és Safira esete az adakozás problematikáját elemzi, ami napjainknak is gondja az egyháznak s híveinek egyaránt. Fülöp esetében a Lélek és egy angyal együttes segítsége teremti meg az isteni terv megvalósítását, utóbbi a gázai útra vonatkozóan ad az apostolnak információt. Természetesen Pál működése sem hiányozhat a kötetből, s talán a legdrámaibb az a leírás, ami István vértanúságának útját mutatja meg.
„Bízzál a Szentlélekben, mert nem fog olyan dologra vezetni, amit nem vagy képes (tudsz) megtenni!” A könyv vége felé a Szerző az ApCsel 20, 28-re:…”induljunk el”,…ami építi és erősíti az Úr gyülekezetét, azaz egyházát. Súlyos gondolatok, és nem is könnyű olvasnivaló, főleg amikor már nem divatos a könyvolvasás és a filozófiai írások nehéznek tűnnek. Mégis inkább mindenkit sarkallok arra, hogy vegye kezébe és olvasgassa az „Ahogy a Lélek vezet” c. könyvet. (A könyv megvásárolható a szerzőtől! Információ: oih@punkosdi.hu illetve a 06/70-379-3333 telefonon.)
ESDÉ
