Elhunyt Nagy László Lázár

IN MEMORIAM NAGY LÁSZLÓ LÁZÁR

Tisztelt Művész Úr! Kedves Laci Bácsi!

Csonkig égett élete gyertyája… ellobbant a láng… egy ragyogó fényes csillag hullott le az égről! Sok-sok tisztelője, barátja fájdalmas szívvel vette tudomásul, hogy elment. Már nincs közöttünk. Hiányzik, mindenkinek nagyon hiányzik!

Rendkívül súlyos műtétet, velejáró szenvedést vállalt, hogy éljen, alkosson. Mindig optimista volt! Most is bizakodott, remélt, tervei voltak! Sajnos a gyilkos kór végzetesen erősebbnek bizonyult. Vesztesége fáj, mindenkinek nagyon fáj!

Művészcsaládba született. Nyiladozó értelmével együtt korán megnyilvánult tehetsége, ami mint tavaszi forrás vize, hamar a felszínre tört. Igaz, nem végzett képzőművészeti egyetemet, mégis sokan segítették, egyengették útját, támogatták nagyszerű képességeinek kibontakoztatását. Kopasz Márta festőgrafikus – Márta néni – „lelki” tanítványának nevezte. Érett fővel önzetlenül megosztotta tudását, számos fiatal tehetséggel foglalkozott, akik szintén elismert, sikeres alkotók lettek.

Művészete főleg grafikában, kisgrafikában, festészetben, plakettek készítésében bontakozott ki. „Örök szerelme” az ex libris, és a napjainkban nem elég divatosnak vélt fametszet művelése volt. Ars poétikájaként vallotta „gondolkodva élni, alkotni mások, és magam örömére”!

Hallatlan ambícióval dolgozott úgy hazai, mint nemzetközi mércével mérve. Szinte hihetetlen, hogy napjainkig több mint hétszáz kisgrafikát, álmodott meg, készített el. Munkáit több mint háromszáz kiállításon mutatták be, mindenhol szép sikert aratva.

Nemzetközi hírnévre tett szert Cervantes születésének 450. évfordulójára készített Don Quijote sorozatával, amivel kétezer művész között, hetedik helyet ért el. Sokoldalú munkásságát mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy néhány éve a világ száz legjobb fametszői közé sorolták.

Művészetére mindig jellemző volt a tömör, lényegi kifejezési mód, humanista szemlélet, emberek, természet és az élet szeretete.

Tavaly október elején, Cegléden művészetének keresztmetszetét bemutató kiállítására – igen súlyos betegen – tizenegy nagy méretű életfilozófiáját is jól tükröző tollrajzot készített. A megnyitón kiderült milyen sok tisztelője van.  A megjelentek egy része nem fért el a teremben!

Nem itt született, de tiszta szívvel ceglédinek vallotta magát. Számtalan alkotásában megörökítette városunk nevezetességeit, megmutatta szépségeit. Több helyi egyesület aktív tagja volt. Becsülték közösségi munkáját, szerették kiegyensúlyozott vidám természetét, ízes beszédét.

Kiemelkedő munkássága elismeréseként megkapta a Gubody, a Podmaniczky, a regionális Príma Primissima díjat. 2010-ben, Cegléd Díszpolgárának választották. Városunk alapításának 650. évfordulóján kitüntették a Czigle-lánccal.

Türelemmel viselt súlyos betegségében mellette álltak fia, unokái, dédunokái, családtagjaik, és sok-sok barát. Mindenki gyógyulásában reménykedett!

Életéről, munkásságáról joggal mondhatta „hagytam nyomot a világban”! Igen, nem csak a világban, hanem örökre tisztelői, barátai lelkében is!

Emlékét kegyelettel, tisztelettel megőrizzük! Nyugodjon békében!

Kocsis István