A ceglédi Kossuth Múzeum 2017-ben volt száz éves. A nagy múltú gyűjtőhely a Kossuth-kultuszt egyedülállóan ápolja az országban és a világon, ezért nem ritka az sem, hogy akár külföldről is megkeresik Reznák Erzsébetet a múzeum igazgatóját érdekes és értékes műtárgyakkal. A felajánlott tárgyak némelyikének története, Ceglédre kerülése is meghökkentő és különleges. A Kossuth Múzeum igazgatójával elsősorban azokról a tárgyakról beszélgettünk, amelyekkel tavaly gazdagodott az intézmény.
– Többféle módon gyarapodik a múzeum állománya, az egyik lehetőség, hogy vásárolunk, a másik, hogy felajánlanak tárgyakat a gyűjteménybe és így sok különleges műtárgyhoz jutunk. Elsősorban Kossuth és vele kapcsolatos tárgyak vannak az első helyen, de sok más témájút is felajánlanak. Tavalyi tárgyak közül – talán mert nem várt ajándék volt – a kedvencem egy Kossuth Ferencet ábrázoló fotó és dokumentumok, amelyet kifejezetten azért vásárolt meg egy ceglédi múzeumbarát, Kocsis István egy árverésen, hogy a múzeumnak ajándékozza. Nagyon örültem neki, mert egyrészt újszerű ábrázolás, másrészt nekem kedvencem a „nagy” ember, „kis” fia. Nem lehetett könnyű azzal a teherrel élni, hogy egy történelmi személyiség leszármazottja, akit mindig az apjához mérnek. Ráadásul Ferenc ezer szállal kötődik Ceglédhez.
Szintén Kossuth ábrázolást ajánlott fel egy gyűjtő Pécsről is. Különös és fordulatos a sorsa egy levelezésnek is, amelynek másolatát szintén tavaly kaptuk meg: Kossuth és a szegedi evangélikus lelkész között váltott levelek 1879-ből. Mint ismert, ekkor zajlott a szegedi árvíz, amely a várost a földdel egyenlővé tette egyetlen éjszaka alatt. Kossuth együttérzéséről biztosította az ottani országgyűlési képviselőt és felajánlott egy szerény összeget az újjáépítésre. A levélváltásból kiderül, hogy Kossuth-ot megkérték, hogy pénzt gyűjtsön Szegednek külföldön, ami sikerrel járt, mert jórészt adományokból épült újjá a város. A leveleket őrizte az akkori pap, akinek fia és unokája is pap lett. Az unoka aztán ’56-ban emigrált és Montreálban halt meg, ahol hagyatékában megtalálta a leveleket egy barátja, aki – micsoda véletlen? – éppen ceglédi volt. Így került hozzánk ez a lelet.
De nemcsak Kossuth-relikviák kerültek tavaly a múzeumba: gazdagodott a gyűjtemény egy dedikált Kárpáti Aurél művel 1945-ből. Kárpáti Cegléden született, itt is élt gyermekkorában és Kossuth-díjas író volt .
Kaptunk egy festményt, melyet Füle Lajos ismert ceglédi festő alkotott, a képen szereplő modell lánya ajánlotta fel nekünk. Füle egyébként különleges alkotó volt, papír bankjegyeket is tervezett.
Kósa László kiváló néprajzkutató, akinek édesanyja egy ceglédi lelkészcsalád leszármazottja, az ő hagyatékából kaptunk két doboz családi iratot, amely ceglédi vonatkozású, benne fényképek, iratok, könyvek, gyászjelentések. Egy másik hagyatékból, egy régen bezárt trafikból is műtárgyakhoz jutottunk, máskor míves régi ágyneműket és abroszokat hozott be egy örökös.
Folyamatosan gyarapszik a ceglédi fogolytáborral kapcsolatos gyűjtemény is. Nyáron egy Kanadában élő magyar származású házaspár keresett meg, a hölgy apja raboskodott itt a táborban és az őáltala fogolyként Cegléden írt és a kerítésen át kidobált leveleket adta át a múzeumnak.
Egyébként ceglédiek is sokan bejönnek a múzeumba, vagy felhívnak, levelet írnak, de leggyakrabban az utcán megállítanak azzal, hogy valamit felajánlanának a múzeumnak.
– Milyen tárgyakat lehet a múzeumnak felajánlani?
– Cegléd város a gyűjtési területünk, tehát minden, ami helyileg itt keletkezett vagy ide köthető. A régészeti leleteken kívül örömmel fogadunk bármit, legyen az bútor, viselet, dokumentum, műtárgy. Egyébként a gyűjtési kör folyamatosan változik az idővel: 1917-ben alapították a múzeumot, ki gondolta volna, hogy száz évvel később lesz mobiltelefon, virtuális fotók, emailek. Ezek a kézzel meg nem fogható „virtuális elemek” hagyományos múzeumi keretekbe még nehezen illeszthetők be. Vagy hogy más példát mondjak: Tinnyén, ahol Kossuth élt néhány évet, minden évben homokszobrot készít egy ünnepség keretében egy helyi szobrász, Monostori Ferenc. Egyik évben Kossuthról készült homokkép, amit persze az idő elmosott, maradt róla egy virtuális fotó.
– Meg tudja mondani hány Kossuth-hoz köthető tárgy van a múzeum tulajdonában?
– Elképesztő mennyiség! Évek óta készül egy összesítés ezekről, de a számát megmondani lehetetlen. Még azt is nehéz meghatározni, hogy hány féle: képeslap, plakát, könyvek Kossuth-tól és róla, fotók, kéziratok, pénz, emléktárgyak, használati tárgyak, rajzok, festmények és más ábrázolások…
– Január végén gyűlik össze hagyományos közgyűlésre a múzeumbaráti kör, amely talán a legrégebbi ilyen jellegű szervezet az országban…
– Igen, 1877 óta a Kossuth Lajosnál tisztelgő látogatást tévő ceglédiek és később leszármazottaik összegyűlnek minden évben. A Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör természetesen sokáig nem egyesületi formában működött, tehát valóban a közösség ereje és a Kossuth kultusz tartotta életben ezt a csoportot. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy első és második világháborúban egy-egy év kimaradt, illetve ’48-ban betiltottak minden civil szerveződést, de 1972-től újra folyamatosan összegyűltek minden évben. A hagyományok szerint az 1877. január 24-ei találkozáshoz legközelebb eső szombaton, idén január 26-án tartjuk a közgyűlést. Az előadás témája Kossuth sokszínű könyvtárának egy darabja: az idős Kossuth Széchenyi naplóját olvasva jegyzetekkel látta el, erről tart előadást Velkey Ferenc a debreceni egyetem docense. Az előadásra minden érdeklődő ceglédit szeretettel várunk!
