Nagyon sok agancsos vadat láttunk már vadászként az erdőben, amelyik a vadászterületen szedte össze agancsával a felelőtlenül otthagyott és elszórt bálazsinórt. El lehet képzelni, hogy ezek a vadak milyen kínokkal pusztulnak el, vagy milyen zaklatott állapotban élik le további életüket. A mostani eset azonban példa nélküli!
A történet a következő: Még a múlt év december 20-án délután Sárik Zsolt a Csemői Községi Vadásztársaság területén vadászgatott. A Csemő erdős külterületén, egy sűrű fenyves mellett cserkelt el, amikor figyelmes lett egy dámszarvasra. Keresőtávcsővel próbálta megállapítani az ivarát, de sok minden ebben megzavarta. Mivel elég sűrű volt az erdő, ahol a vad állt, így nem volt biztos abban, amit látott. Próbálta megkeresni a fejét, hogy van–e agancsa, viszont elég furcsa volt, hogy nem mozdult a dám, csak egyhelyben ácsorgott. Ahogy Zsolt tovább vizsgálta a távcsővel látta, hogy a dám előtt valami furcsa nagy gubanc van előtte a földön. Ekkor megmozdult és rádöbbent, hogy a fején egy nagy gombolyag bálazsinór volt feltekeredve. Lépett egy kettőt a dám és az is láthatóvá vált, hogy csak három lábát tudja használni, mivel a negyedik teljesen belegabalyodott a bálazsinórba.
Ekkor vált világossá, hogy a lövés megváltja a további szenvedéstől.
Elejtés után az elbíráláskor az is látszott, hogy a dám minden áron megpróbált megszabadulni ettől a „kócos hajtól”, de az jobb első lábát is felakasztotta a nyakába.
A furcsaság ebben az, hogy a „kócos haj” gubanc megvizsgálásakor derült ki, hogy abban egy dámbika koponyája is van, még amit a kötélcsomó előtte vett áldozatul.
A tanulság ebből az, hogy mi a természetben nagyon sok hibát követünk el. A földek gazdáinak is jobban kellene figyelni, hogy ne maradjon ott bálazsinór.
Vigyázzunk mi is arra, hogyha ha csak kirándulni megyünk is a természetbe. Vigyázzunk a természet szépségére!
Mészáros Iván
És rá három hónap múlva láttunk a Csemői területről átváltani egy másik ilyen dámbikáta Zsoltival. „SAJNOS”