Néhány napja kaptam meghívást egy kiállításra, amely meglepetésemre teltházas előadással kezdődött: a Dózsa György Honvéd Nyugdíjas Egyesület összejövetele zajlott éppen. Az előadás után büszkén mutatta Kiss Béláné elnökségi tag az előadáson bemutatott sörös- és egyéb fémdobozokból készült gyönyörű fémvirágokat. Később elmesélték, hogy 145 fős tagsággal rendelkezik az egyesületük, ebből aktív tag 50 fő.
Mint alkotásokra éhes ember azt is megtudtam, hogy az egyesületnek Foltvarró és Kézimunka Köre varázsolta a teremben lévő kiállítás tárgyait a sok, egyenként is lenyűgöző pachwork-öt, hímzett terítőket, ajándék- és használati tárgyakat körben a terem falaira és a körbeállított asztalokra. Ahogy aztán a gyűlésnek-előadásnak vége lett, mellém sodródott Kocsis István, aki Városvédők Egyesületének elnöke is, ő mondta a címben szereplő mondatot:
-Ezt a kiállítást „oda-vissza” kell megnézni, mert nem elég egyszer körbesétálni, hanem érdemes visszafelé vagy akár többször megcsodálni, mert ezek a kézimunkák férfiszemmel is megragadóak. A kézimunka kört Matetitsné Szász Gizella, mint művészeti vezető működteti, helyettese Bobvos Pálné Piroska elnökségi és aktív tagként minden hétfőn, délután 14 órától 16 óráig részt vesz a „Klub”-ban 20-25 társával együtt. Barátságok születnek, színházba járnak együtt, örülnek egymás eredményeinek, munkáinak. A rendezvényeket Koroknay Csaba és felesége Marika fogják össze, így nevezhetjük ezt a klubot otthonos közösségi színtérnek.
Megköszönve a széleskörű tájékoztatást Kocsis Isvánnak még egyszer „oda-vissza” megnéztem a kiállítást, majd kijöttem a Köztársaság utcára, ahol egy csapat „alkotó” beszélgetett. Öröm volt hallgatni a lelkesedést a kézimunka kör tagjaitól, hogy milyen boldogok, hogy van ez a kis közösség! Meg, hogy varrógép is van ám! Igaz, hogy egy, de az is nagyon jó, amikor pachwork-öt, táskákat varrnak, vagy egy bábfigurát, esetleg egy hímzett terítőt kell éppen körbeszegni. Beszélgetés közben megkérdeztem őket: honnan van türelmük öltögetni, varrogatni, hiszen a foltvarrás is precíz munkát igényel a szabásnál és a varrásnál is?
– Nagyon jó a társaság, mindig örömmel jövünk ide, nagy az összetartás és a közös feladatoknál mindenki izgul, hogy ki, hogyan oldotta meg. Például Gizike ad egy motívumot és mindenki elkezdi otthon a munkát, majd behozzuk és hihetetlen hányféle módon oldjuk meg! – válaszolt Bobvos Pálné Piroska.
– Vannak-e fiatalok, mármint úgy 40-50 alattiak?
Koroknayné Marika vette át a szót nevetve:
– Mi fiatalnak érezzük magunkat, mert mindig tevékenykedünk valamit és szeretünk ide járni, együtt lenni.
– Jó, ezt értem, de ki viszi tovább a kézimunka szeretetét és ki fogja megtanulni Önöktől a motívumokat, a fortélyokat?
– Sajnos fiatalok nem jönnek, élik a maguk virtuális világát, rohanó hétköznapjaikat. De tudja mi a lényeg?! Mi nagyon jól érezzük magunkat együtt, alkotunk szép tárgyakat, a példa a fiatalok előtt van és szeretettel várjuk is őket. – zárta a beszélgetést Kiss Béláné.
Kiszely Margó
