Janzsóné Sági-Szabics Katalin 1952-2019.
„ Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.”
(Kosztolányi)
Megállt a szív a fejlődésért örökké tenni akaró, ötletekkel teli, cselekvő emberben. Megállt a szív, amelyről azt gondoltuk, hogy végtelen teherbírású. A rettegett kór győzött az erős akarat és a gyenge test fölött. Hiába volt a legkorszerűbb gyógymód, az ápoló szeretet és együttérzés.
Nagy a veszteségünk. Egy szerető feleséget, gondoskodó anyát, nagymamát, nagyszerű kollégát, vezetőt és barátot veszítettünk el.
Olyan ember távozott a földi létből, akit szerettünk, tiszteltünk és becsültünk. Olyannak ismertük, aki számára nincs lehetetlen, aki a kitűzött célt megvalósítja, aki győzni akar, aki győzni szeret, és aki győzni tud.
1976-ban végzett a Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász tanár szakán. Egész pályája alatt az oktatás-nevelés elkötelezettje volt, a választott hivatását magas színvonalon művelte.
Pedagógusi pályáját a Ceglédi Közgazdasági Szakközépiskolában kezdte 1976-ban. Sokféle tantárgyat tanított: gazdasági és jogi ismeretek, ügyvitel- és számítástechnika, üzemgazdasági és ügyvitel szervezési ismeretek, igazgatási ismeretek. Vallotta, hogy a szakmai képzésnek nagyon fontos része a gyakorlati megtapasztalás. 1984-től gyakorlati oktatásvezető lett, meghatározó feladata a gyakorlati képzés szervezése, koordinálása volt. Követte, sőt elébe ment az új dolgoknak, nemcsak befogadója volt, de vezetőjévé képezte magát, mire ideért az új, a változás. Megtanulta a számítástechnikát, angol nyelvtudását felsőfokra fejlesztette. Robbanásszerű fejlődés ment végbe az irodatechnikában, a mechanikus, kézi író- és számológépeket felváltották előbb az elektromos meghajtású, majd elektronikus eszközök, ez a szakmai tanároktól folyamatos továbbképzést igényelt. A vállalati gyakorlóhelyek megszűnése nagy kihívást jelentett az iskolák és a gyakorlati képzést szervezők számára. Vezetésével osztrák mintára létrejött a taniroda, ahol nemcsak a modern eszközök használatát tanulták meg a tanulók, hanem a vállalkozási ismereteket is, melyekre a rendszerváltás után nagy igény volt. A virtuális vállalkozások keretein belül a tanulók az irodai viselkedés alapvető normáit is elsajátították. A szakmai ismeretek tanulásában angol nyelvű tankönyveket is használtak. Aktívan dolgozott az anyagi források felkutatásában. Irányításával létrejött a Ceglédi Közgazdasági Alapítvány. Számos pályázat írásában vett részt, mely az iskolai eszközpark bővítését, tanulók, tanárok nemzetközi kitekintését tette lehetővé. Megszervezte, hogy a tantestület angliai és amerikai tanulmányúton részt vett.
Az oktatás-nevelés világában bekövetkezett változást ismerő, követő tanárként került át a Károlyi Mihály Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolába 1996-ban. A szakmai tantárgyak tanítása mellett a pályaválasztási és nemzetközi kapcsolatok felelőse feladatkört töltötte be. 1998 és 2001 között igazgatóhelyettes volt, majd 2001-ben igazgatóvá választották. Az iskola meglévő értékeire építette a „hogyan tovább” vezetési terveit.
Megszervezte az idegen nyelvek emelt óraszámát tartalmazó külkereskedelmi képzést és a vendéglátó-ipari szakközépiskolai oktatást. Igazgatói pályafutása alatt fellendítette az iskolai életet nemcsak az oktatás, hanem a nevelés területén is. Olyan iskola megteremtésén dolgozott, amely vonzó a diákok számára, mert minden segítséget megkapnak céljaik eléréséhez, nyitott a környezetére, válaszol a kihívásokra, folyamatosan képes megújulni, kommunikál a világgal.
Szerinte az iskola „Úgy működik, mint egy sikeres zenekar; mindenki profi módon tudja a szólamát, és csak egy jó karmesterre van szükség, hogy produkciójuk ragyogó harmónia legyen.”
Világosan megfogalmazta a hogyant is; együtt, partnerségben, megértéssel, felkészülten.
„A szavak tanítanak, de igazán a példák hatnak”, ezt a bölcs gondolatot szem előtt tartva követelt nemcsak környezetétől, hanem magától is. Olyan életet élt, amelyben értelme volt minden percnek. Hitt az egy életen át tartó tanulásban, az idegen nyelvek és a számítástechnikai ismeretek elsajátításának fontosságában, a nemzetközi kapcsolatok létrehozásában, ápolásában. Számos külföldi tanulmányúton szerzett ismereteivel gazdagította környezetét.
Végtelen munkabírását jellemzi, hogy igazgatói munkája mellett a szakképzés megújításában is szerepet vállalt, mint szakértő és projektmenedzser.
Munkája elismeréseként kapott kitüntetései: Művelődési Miniszteri Dicséret (1984), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2004), Magyar Szakképzési Társaság aranygyűrűje (2009), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2012).
„ Az ember annyit ér, amennyit jó irányba változtat a világon.”
Tartalmas életeddel maradandót adtál a környezetednek.
Isten Veled! Nyugodj békében!
Giba Istvánné és Horváthné Sipos Mária
Őszinte részvétem az egész családnak és mindazoknak akik gyászolják. Nem csak egy tanárt vesztettünk vele hanem egy igazi nevelőt is. Sokunknak mutatott ő példát diákként. Őszintén remélem békében nyugszik meg a teste és lelke tovább él mindazokban akik ismerték. Nyugodjék békében kedves igazgatónő!