Horváth Szabolcs 1992-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban intenzív matematika osztályban. Bár középiskolás évei a rendszerváltozás időszakára estek, a következő beszélgetésből kiderül, hogy őt egészen más dolgok érdekelték. Többféle képesítéssel is rendelkezik, egészen különböző munkahelyeken szerzett munkatapasztalatokat, de végül rátalált arra, amiben kifejezetten sikeres és nagyon szívesen csinálja
– Miért pont a gimnáziumot választottad nyolcadik után?
Szerintem nem választottam, hanem vittek… Vittek a szüleim .
„Hátrányos helyzetű” osztályunk volt, hiszen a gimi akkori összes osztályából csak nálunk volt kevesebb lány, mint fiú. Engem középiskolai éveim alatt alapvetően három dolog érdekelt: a horgászat és a halak, a zene és a disco-zás, valamint a lányok. Szerintem későn érő típus voltam sok tekintetben. Bár sok buli, diákdiri választás és osztálykirándulás emlékeit őrzöm, leggyakrabban mégis Böbe nénitől kapott útravalómat emlegetem fel, aki azt mondta: Szabolcs, nem baj, ha nem tudsz mindent, az a fő, hogy tudd, hová kell nyúlni a tudásért! Az Internet mai világában már persze ez könnyebbnek tűnik, az információ egyszerűbben hozzáférhető, mégis a mai napig mélyen értem a fenti bölcseletet.
– Nehéz lehetett az említett három érdeklődési körnek megfelelő továbbtanulási célt találni…
A pályaválasztást a tantárgyak iránti vonzalom határozta meg alapvetően: a matek ment és szerettem is, ehhez kellett valamit találni, amivel esélyem lehet, így jött a töri és a felvételi a közgazdaságtudományi egyetemre. Végül elvittek katonának… 11 hónapot húztam le postásként a ceglédi laktanyában. Közben elvégeztem egy szaktanfolyamot, informácó-rendszer szervező lettem. Egyszerre kezdtem a GATE akkori gyöngyösi főiskolai karán tanulmányokat a Komlósi Gábor sportriporter nevével jelzett médiaiskolával. Párhuzamosan végeztem mindkettőn és a zenei vonal győzött. A helyi médiában kaptam lehetőséget, először a kereskedelmi rádiózásba tanulhattam bele, majd a televíziózásba. Mindkét esetben műsorvezető-szerkesztő voltam.
– Tehát eléggé eltértél az eredetileg választott közgazdasági iránytól. De volt még egy tényező, ami befolyásolta a további életedet. Mi volt az?
Időközben szüleim édesanyám szülőfalujában, egy tiszai kis faluban, Tivadaron kezdtek turisztikai vállalkozásba. Egy kempinget üzemeltettek, így virágoztatták fel a falu turizmusát, melybe munkámmal nyaranta aktívan bekapcsolódtam.
– Akkor még nem sejtetted, hogy az ott szerzett tapasztalatok egyszer majd jól fognak még jönni.
Bizony nagyon jól jöttek, amikor Cegléden a Gyógyfürdő szomszédságában elkészült a csúszdapark és a kemping. Ez utóbbi beindításával bízott meg az akkori vezetés. Tíz évig dolgoztam a turizmusban, mely egy gazdasági válság sújtotta időszakban, önkormányzati tulajdonosi körrel, erős politikai csatározások helyszíneként nem volt egyszerű feladat. Vegyes érzésekkel tekintek vissza erre az időszakra, melynek a vége felé, úgy 2012-ben már kacsintgattam az édesvízi halak felé. A váltás mindig nagyon nehéz, ugyanakkor egy eufórikus felszabadultsági érzést is hozott az előzőektől való megszabadulás miatt.
– A halakhoz, horgászathoz mint említetted, mindig is vonzódtál. Lassan körvonalazódott, mit is akarsz csinálni. Hogyan léptél tovább?
Lelkesen blogoltam, tematikus halesteket szerveztem mind-mind az édesvízi halak anatómiai és gasztronómiai témája köré csoportosítva. Ekkor már több, mint tíz éve a Tisza-tónál, Tiszafüreden volt a csónakom, lakókocsim, oda jártam pihenni, kikapcsolódni, horgászni télen-nyáron. Turisztikai kapcsolataimat felhasználva, az ott mozgó emberek nyaralási, költési szokásait összegezve végül az egyik kikötő szomszédságában megnyitottam első vendéglátó egységemet HelloHal Halfalatozó néven, mely a Tisza-tónál, de nagyjából az országban is az első tematikus édesvízi halazó volt, az étlapon kifejezetten újszerű, innovatív halételekkel.
– Ma már elmondhatjuk, hogy jól döntöttél, hiszen azt mondják, házasság esetén is a hetedik év a vízválasztó. De azért mégis szezonális, amit csinálsz. Mivel foglalkozol szezonon kívül?
Valóban hét éve foglalkozom a saját elképzeléseim megvalósításával egy kifejezetten nehéz terepen, hiszen mi, magyarok még mindig alig eszünk halat, tele vagyunk előítéletekkel, tudatlansággal e területen. Azt gondolom, ma sem csinálok mást, mint az eddigi életemben, azaz beszélek, mint egykoron a rádióban csak most a halakról, megpróbálom értékesíteni a termékeinket, ételeinket, mint anno a kempingben a szolgáltatásokat és közben cégeket, egyesületeket igazgatok, mely így vagy úgy, de a szakmai végzettségem közgáz vonalon. Napjainkban rendszeresen részt veszünk kiállításokon, vásárokon a halfogyasztást népszerűsíteni. Kifejezetten sokat foglalkoztat a média, legyen az bármilyen sajtóorgánum az ország bármely pontján. Szezonban üzemeltetjük a rendkívül sikeres Halfalatozót, szezonon kívül pedig házhozszállítással juttatjuk el a halas finomságokat az arra nyitott és fogékony vendégkörnek Fishbox formájában.
– Közben áttértél többes számra. Ez azt jelenti, hogy mindezt már nem egyedül csinálod?
Igen, ezekben támogat és segít Virág, akivel 2018-ban kötöttük össze az életünket. Gyermekünk (még) nincs.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
