Sziládi Péter 2014-ben végzett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium nyolcosztályos tagozatán. Kiváló tanulmányi eredményei mellett aktívan vett részt az iskolai élet minden területén. A gimnáziumban 2012-ben első ízben kiosztott Év Diákja cím birtokosa szavalt, sportolt, de talán leginkább a rádiózás miatt ismerik őt sokan.
– Miért választottad a kisgimit 10 évesen?
Úgy gondoltuk szüleimmel, hogy szülővárosom elhagyása nélkül ez a legjobb lehetőség a későbbi egyetemi évekre való felkészülésre.
– Nagyon sok tanításon kívüli program volt az iskolában? Mikben vettél részt?
Sok lehetőségünk volt különböző versenyeken megmérettetni magunkat a középiskolai években, kezdve itt a szavalóversenyektől bármilyen más területig, beleértve olyan tárgyakat is, amelyek nem is a Gimnázium fő profiljába estek, más szóval nem is oktatták intézményesen őket. Legkedvesebben a Vágó Sándor tanár úr mentorálásával az egyes szavalóversenyekre, illetve Kozma Sándor tanár úr segítségével folyatott gazdasági-, valamint tőzsdeversenyekre gondolok vissza. Azóta is megmaradt a kapcsolatom ezekkel a területekkel, egyszer ugyanis az egyetemen második éves koromban Kubik Annával adhattam elő egy részletet az Advent a Hargitán című műből, amely – mondhatni katartikus élményt – Vágó Sándor tanár úrnak köszönhetek, csakúgy, mint olyan sok más képességet, amelyet a jogi tanulmányaim és munkám során elengedhetetlennek tartok. A tőzsdeversenyek közül a Közép-európai Brókerképző Alapítvány által szervezett megmérettetésnek továbbra is részese lehetek, most viszont már, mint szervező, jóllehet hatalmas élmény volt, amikor csapatunk 2010 és 2014 között többször is a döntőbe menetelt és ott szép eredményeket is sikerült elérnünk. Csodás azt is hallani, hogy a gimnázium Kozma Sándor tanár úrnak köszönhetően kiemelt intézménnyé vált és nyertes volt pályázatokon immáron a pénzügyi oktatás keretében is.
– Mégis ezek közül legfőképpen a médiában való szereplés fogott meg, kérlek mesél ezekről az élményekről is!
Igen, a rádiózás és a televíziózás is alapvető részét képezte a gimnáziumi éveimnek és az azt követő néhány évemet is kitette. Elsőként még a Ceglédi Club TV-ben próbálhattam ki magam, amely lényegesen meghatározta későbbi éveimet, így jelentkeztem a SuliRádió című műsor szerkesztő-műsorvezetőjének, amelyet elballagásomig volt szerencsém vezetni. Sajnálatos módon azonban mára a műsor megszűnt klasszikus formájában létezni.
A gimnáziumon belül is rádióztunk, amely a legélvezetesebb „munka” volt az összes médiával kapcsolatos emlékem közül. Először még a 120 voltos rendszeren keresztül „szórtuk” a Local FM adásait, majd mertünk nagyot álmodni és két ízben is kitörtünk a gimnázium falai közül: 36 és 48 (illetve bruttó idővel számítva 48 és 72) órás maratonokat tartottuk az FM 89,9-en, ahol elsődleges célunk volt a velünk nagyjából egyidős és lehetőleg helyi könnyűzenei formációk megismertetése. Nagy örömünkre ezen kívül Ceglédről elszármazott már befutott zenészek is ellátogattak hozzánk, például a Zanzibár vagy Sárik Péter, hogy csak kettőt említsek, de az aktualitás kedvéért a DAL című műsorban idén szereplő Fatal Error zenekar is mikrofonjaink mögé ült és még sorolhatnám. Az irodalmat és a zenetörténetet sem hagytuk ki a műsorunkból, csakúgy, mint az ifjú sportolók megszólaltatását, mégis a legnagyobb élmény az volt, hogy nagyon jó barátságok szövődtek a szervezés során és karrier-iránytűként is szolgált ez néhány tagunk számára.
– Hogyan tudtad összeegyeztetni a tanulást a sok egyéb programmal?
Ahogyan visszaemlékszem azokra az évekre igazán sosem fordult meg az az agyamban, hogy ezt nem bírnám vagy túl sok lenne. Minden napra megvolt az éppen eltervezett dolgom az iskolai tanórák után és ez a változatosság vitt előre. Ahhoz viszont, hogy kitartó legyek, hogy ne fásuljak bele a munkámba, nagyon sokat segített a sport. Eleinte teniszeztem, majd, amiben igazán ki tudtam teljesedni (persze itt sem profi szinten) az az atlétika volt. A napi edzések és egyszer-egyszer versenyek igen jól fejlesztették a koncentrációs képességemet is, így főleg az érettségire való készülésre voltak hasznosak. Mindemellett nagy élvezetet is leltem benne és itt is nagyon jó emberekkel ismerkedhettem meg, akikkel később maraton-, illetve félmaraton-váltókban az egyetemi évek alatt is többször indultunk versenyeken.
– Annyi mindent csináltál és annyi minden érdekelt, hogy biztosan nem volt könnyű eldönteni, hova jelentkezz érettségi után. Mi befolyásolt leginkább?
Tizedik évfolyamos voltam és mint a legtöbben a fakultációk megválasztásával jutottam el a döntésig. Az a kettő, esetleg három emelt szinten tanult tárgy már bizonyos irányba, illetve irányokba tereli az embert, jóllehet ilyen fiatalom az a meglátásom, hogy nagyon nehéz felelősségteljesen dönteni – nem egy embert ismerek, aki még az egyetem elvégzése után sem biztos döntése helyességében, amelyen nem lepődőm meg a munkaerőpiacról kialakítható meglehetősen zavaros kép miatt, így azt gondolom, hogy nagy felelőssége van a középiskolai oktatóknak, a szülőknek és különböző humán erőforrás fórumoknak (gondolok itt elsősorban például az EDUCATIO kiállításra), hogy megfelelően próbálják instruálni a hallgatót úgy, hogy a döntést mégis a sajátjának érezze és később is komfortosan tudjon választott szakmájában mozogni. Nekem sokat nyomott a latba annak idején – teljesen anélkül, hogy a munkaerőpiaci viszonyokat felmértem volna –, hogy mégis mely tárgyak érdekelnek. Ez a fizika, magyar és a történelem volt. Ezeket próbáltam megfelelően párosítani és az engem ért hatások és megérzések után fő célnak a jogot jelöltem meg, de a már említett közgazdaságtani vonalat sem vetettem el. Aztán a jogot komplexitása és társadalmilag kreált a szociológiai-politikai pillanatképet tükröző mivolta, logikai és érveléstechnikai lehetőségei miatt választottam végső célnak is, amely ilyetén módon magába foglalta mindazon érdeklődési köreimet (műszaki tudományok, gazdaságtudományok, médiaszabályozás), amelyekkel mind a mai napig behatóbban foglalkozom.
Az egyetemre bekerüléshez hatalmas segítségemre volt az ELTE jogi kara mellett működő Felvételi Előkészítő Bizottság munkája, amely kurzusait az utolsó gimis évben hallgattam. Teljesen más távlatokat nyitott meg előttem, főleg emiatt voltam olyan eltökélt, hogy magam is segítsem mindazon végzős diákokat az érettségire készülésben, akiknek ez a közoktatás keretei között nem adathatott meg, így azóta is oktatok a szervezet berkeiben történelmet, egy ciklus erejéig a „frakció” szakmai vezetését is elláttam és nagyon reménykedem abban, hogy legalább fele annyit vissza tudok a mostani hallgatók számára adni, mint amit én annak idején kaphattam.
– Tudnál-e esetleg tanácsot adni azoknak a nyolcadikosoknak vagy érettségizőknek, akik most állnak pályaválasztás előtt?
Próbálkozom nem túl hatásvadász vagy elcsépelt lenni mégis azt kell mondanom, hogy engem mindig az vitt előre, hogy próbáltam, majd mertem nagyot álmodni és kitartottam ezek mellett, ezt tanácsolom a most jelentkezőknek vagy gimnazistáknak. Ha egy kicsit is azt érzik, hogy valami biztosan nem fog sikerülni, akkor is szorítsák össze a fogukat és kitartóan kövessék az álmaikat, akárhány „pofont” is kapnak az élettől, akkor is álljanak fel és dolgozzanak tovább. Ha annak idején nem álmodtunk volna nagyot és nem dolgoztunk volna – sok megpróbáltatás közepette – a Local FM stábjával, akkor sosem szólalhattunk volna meg a gimnázium falain kívül. Sok végzett gimisnek lehet, hogy nem jön össze elsőre vagy akár másodikra sem álmai egyeteme vagy szakja, mégis meg kell újra és újra próbálni. A merészségben ugyanis zsenialitás, erő és varázslat rejlik és a végén – tényleg – elérik céljaikat.
– Mi lett a te döntésed, hová jelentkeztél végül? Jó sikerült-e válaszani?
A pályaválasztásom, a jog már determinált az egyetem megválasztásában, ugyanis nagyon szerettem volna az ország elsőszámú egyetemén és nemzetközi színvonalon is kiemelkedő helyen tanulni, így az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát jelöltem meg elsőnek és sikerült is bekerülnöm. Azóta sem csalódtam abban a képben, amit előttem festettek a képzésről és a karról idősebb hallgatók, a legtöbb itteni szokás és eljárás ismeretében bizonyosokat megtanultam elfogadni, másoknak kifejezetten örültem. Ami a legjobban tetszett az a pezsgő tudományos közeg volt. Olyan professzorok mentorálása alatt dolgozhattam és kutathattam, akik mind idehaza, mind külföldön hatalmas tekintélyt szereztek és akik hatalmas inspirációként szolgálhatnak a hallgatók (és minden tisztességes ember) számára. Eleinte jogtörténeti területen, amely tanszéken a tudományos diákkör titkárává is váltam, Kossuth Lajos közjogi terveiben, majd a megvalósult államrendszerében mélyültem el és ehhez részben kapcsolódva több ízben Németországban volt szerencsém konferenciákon előadni. A dolgozatommal a Miskolcon megrendezett XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (röviden: OTDK) Állam- és Jogtudományi Szekciójának Magyar Állam- és Jogtörténet tagozatban második helyezést értem el. Később az információs technológiákkal, pontosabban az internetes keresőmotorok és azok algoritmusainak jogsértéséért való „felelősségével” foglalkoztam, amely témámmal többször publikálhattam és hazai konferenciákon is szerepelhettem. Ezeket a kutatásokat volt szerencsém publikálni is – részletükben vagy egészben – a Bibó Jog- és Politikatudományi Szemle, a Joghistória vagy az ArsBoni hasábjain. Utóbbi progresszívan fejlődő fiatalos szerkesztőség – amely a magyar jogi szakújságírásban az élen jár – az IT-jogi kutatásomból készült cikkemet pályázatukon a második helyre tartotta érdemesnek, amelynek köszönhetően azóta is van lehetőségem írni folyóiratukba. Hatalmas segítség volt, hogy mindezeket a Bibó István Szakkollégium szakmai műhelyében folytathattam, ahol ugyancsak az utóbbi témámmal a Szakmai Nap elnevezésű versenyen első helyezést értem el. Összességében mindig ezek az egyetemi teljesítés feletti vállalások vittek előre, de kétségtelenül sok lemondással és türelemmel is járt, így nagyon köszönöm családomnak és közeli barátaimnak, hogy mégis mindig mellettem voltak és továbbra is megerősítettek abban, hogy jól választottam és hogy gondtalanul élvezhettem és élvezhetem, amit csinálok.
– Egyetem alatt különböző lehetőségek adódnak külföldi tanulmányokat folytatni, s ezt a lehetőséget te is kihasználtad…
Az egyetem folyamán, mint fentebb is említettem, sok inspiráló emberrel ismerkedhettem meg, talán az ő hatásuk és az, ahogyan Németországban gondolkoznak a jogállamiságról és a jogtudományról vezetett arra, hogy elhatároztam: egy szemesztert Heidelbergben, az 1386-ban alapított, Ruprecht-Karls-Universität-en szeretnék jogot hallgatni és kutatni. Amióta hazaértem visszavágyom ebbe az egyetemvárosba, amely Baden-Württemberg északi részén, Frankfurt am Main és Stuttgart között helyezkedik el nagyjából félúton. A város történelmi jelentősége és a csodás „Philosophenweg”, amely útról rá lehet pillantani a Neckar folyó másik oldalán elterülő Heidelbergre, egyszerűen lélegzetelállító. Különös érzés, hogy szinte minden második épület az egyetemé az Óvárosban (amely a társadalomtudományok „otthona”) és a külvárosban külön klinikákkal és kutatóintézetekkel találkozhat az arra tévedő. Ebben az egyetemi környezetben igazán multikulturális volt a hallgatói csapat (japánoktól az olaszokon át és sorolhatnám), akik közül sokakkal nagyon jó viszonyt tudtam kialakítani, így mind a mai napig tartjuk többen is a kapcsolatot. Sikerült egy teljesen más gondolkodásmóddal is megismerkednem, amely a helyszín szépsége mellett talán a legfontosabb volt számomra. Mind a gyakorlati oktatás, mind a problémaközpontú és szabad gondolkodás kiváló példaként szolgálhat valamennyiünk számára.
– Egyetemi tanulmányaid mellett a kötelező stúdiomokon túl kutatsz, eredményeidet bemutatod, publikálod és szakmai tapasztalatszerzés céljából dolgozol is. Mesélj kérlek ezekről!
Az egyetemi évek alatt sok lehetőség nyílik a hallgatók számára, hogy bizonyos kutatásaikat szélesebb körben bemutassák, illetve, hogy a munkájukhoz segítséget kapjanak többféleképpen is. Az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasaként kutathattam a már fentebb említett IT-jogi problémát boncolgató témám, amely a külföldi tanulmányok további finanszírozása mellett jövedelemmel, szakirodalmi- és egyéb eszközbeszerzésekkel segítette munkámat. Az ennek és más munkáknak köszönhetően pedig két ízben el tudtam nyerni a Köztársasági Ösztöndíjat, amely az utóbbi időben már Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjként lehet ismeretes. Mindemellett a Tempus Alapítvány Campus Mundi ösztöndíjával tanulhattam Németországban.
Az egyetemi évek önmagukban – még a versenyekkel vagy a kutatásokkal sem – lennének teljesek, ha ez ember közben nem próbálná szakmájának a gyakorlati oldalát is – lehetőség szerint – minél behatóbban megismerni. Emiatt én is dolgoztam több helyen is, először a kecskeméti Mercedes-Benz gyár jogi osztályát ismertem meg, amely a német nyelvtudásom fejlődése mellett még egy multinacionális termelőcég belső működésébe is betekintést engedett. Utóbbi alkalommal pedig a PricewaterhouseCoopers (röviden: PwC) brit székhelyű könyvvizsgáló nagyvállalat magyar irodájának ügyvédi irodájában vállaltam munkát, amely egy újabb szegmensével ismertetett meg a jogi szakmának.
– Ma már akár Magyarországon, akár külföldön tanulsz, elengedhetetlen egy-két idegen nyelv ismerete. Mi a véleményed a nyelvtanulás fontosságáról?
Szerintem a mai globalizálódó, de legalábbis Európában integrálódó világban nagyon fontos az, hogy meg tudjuk magunkat értetni külföldiekkel és amikor dolgozunk ne csak határainkon belül, hanem azon túl is gondolkozzunk. A legtöbb állás betöltéséhez elengedhetetlenek a professzionális angol nyelvi készségek, amely mellett javarészt – az ügyfélkörnek megfelelően – megkövetelnek még egy hasonló szintű német vagy francia (esetleg mindkettő) tudását. Fontos két dolgot ezzel kapcsolatosan kiemelni; egyrészt nem a nyelvvizsga a meghatározó, jóllehet nulladik feltétel, a nyelvet írásban és szóban a gyakorlat során kell tudni alkalmazni, másrészt az általános nyelvtudás kevés, szükséges, hogy ki-ki a saját szakmájában rendelkezzék a specifikus szókinccsel.
Ezt a tudást viszont úgy gondolom nagyon nehéz az „iskolapadban” ülve megszerezni, ki kell menni a való életbe, akár külföldi tanulmányút, akár nemzetközi verseny keretei között. Nekem ez a két út segített: a német nyelvben az augsburgi konferenciák és Heidelberg, míg az angolban az oxfordi médiajogi perbeszédverseny. Utóbbi még mindig folyamatban van, hatalmas lelkesedéssel várjuk ugyanis az áprilisi világdöntőt miután sikerült a dél-kelet európai selejtezőt megnyernünk.
– Megmaradtak-e gimis kapcsolataid?
A gimnáziumból kevesekkel tartom már a kapcsolatot, igen sok szállal kötődőm az ELTE-hez, a szakmabeliekhez és Budapesthez is, amely megnehezíti a helyzetet. Ennek ellenére nagyon örülök annak, hogy néhányan még mindig összejárunk – a rádiózások, futások vagy más régi közös élmények összekovácsoltak bennünket és sosem feledjük el, hogy honnan is indultunk bármerre is tartsunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
