Február 15-én magas színvonalú és érdekes előadást hallgathattak az érdeklődők az Otthon Art Kávézó kellemes környezetében Simon Ernő jóvoltából, aki 30 évig volt a Kossuth Ferenc utcán lévő Unghváry pince vezetője.
-Unghváry László (1856-1919) szőlő- és gyümölcsfa-oltványokkal foglalkozott, először a Bedében vett homokos földet. – kezdte egy kis történelemmel Simon Ernő. – Én 1965-ben kerültem Ceglédre a Monimpex külkereskedelmi vállalathoz, akkor még a pincében rossz volt a világítás, feljött a talajvíz. A falakat lecsempéztettük saválló cementtel, a padozatot megcsináltattuk. A pincének 42.000 hektoliter kapacitása van. A tartályok egyenként 1000-1500 hektóliteresek. Az exportálás nagy része a Szovjetunióba történt. Naponta kétszer vitte a vonat a bort (képünkön), három vagonon összesen kilenc tartályban. Amikor aztán 20 cég megszavazta itt Cegléden, hogy szüntessék meg a városon áthaladó vonatot, akkor hordókba töltve történt a szállítás. Erre a kapacitásra ide települt a Hordógyár, ahol naponta 150 db hordó készült darabonként 500 liter 18,5%-os desszert csemegebor tárolására. Sokszor előfordult, hogy szóltak a dolgozók: „Folyik a hordó!” Persze nevetve mondtam: ”Nem a hordó folyik, hanem a bor.”
30 millió bort szállítottunk évente a Szovjetunióba. Évente ehhez 2,5 millió liter alkoholt használtunk fel. Ha ennyi bort hordókban egymás mellé tennénk Monorig érne a sor. Ebben a pincében az akkori hírességek mind megfordultak, hatalmas vendégségek voltak. Még Farkas Berci űrhajós is volt itt a pincében! Nemcsak a Szovjetunióba exportáltunk, hanem hajón ment a bor Ausztriába. Az akkori NDK is nagy vásárló volt, de mindig megreklamálta a bort, hogy 20-30% árengedményhez jusson. Amikor kimentünk megvizsgálni a megreklamált bort a tartályok üresek voltak, a bor már az üzletekben volt. Az 1980-as években a Szovjetunióban csökkentették az alkoholfogyasztást, majd a ’90-es években jött a privatizáció. A tevékenység akkor megszűnt a pincében. Összesen a 30 év alatt 1 milliárd liter bor ment külföldre Ceglédről. Többféle elképzelés volt a pince hasznosításával kapcsolatban, mint például gombatermesztés, de eddig még nem sikerült az újraélesztése.
Simon Ernő borász nem Cegléden született, a munkája hozta ide, de boldogan vallja ceglédinek tartja magát, mert itt élte életét családjával, barátaival és itt tudta szakértelmével életét beteljesíteni a munkájában is. Kellemes stílusú, komoly és olykor humoros előadását, történeteit még órákon át tudtuk volna hallgatni…
Kiszely Margó
