Földi lény

______________________

„Óh jaj! Két lélek lakozik keblemben.” (Goethe)

Bár az embert lényegi minőségében nem lehet „kettévágni”, bizonyos helyzetekben igyekszem elválasztani a magánemberi és a politikusi énemet. Így van ez természetesen a családban, de ha kimegyek a piacra, ott is szívesen eldiskurálok az emberekkel – egyszerű emberként. Örülök, hogy te most ilyen lehetőséget adsz nekem.

„Mindég az állat első bennetek, / És csak midőn ezt elbírád csitítni, / Eszmél az ember.” (Madách Imre)

Zűrös a mai világ, valóban. Sok az agresszió. Hiányzik a tolerancia. Csak én, csak én – ez a vezérakarat.  Megroppant a morális tartás. Én azt vallom, ha valaki másként gondolkodik, attól még rendes ember lehet. Remélem, eljön az az idő, amikor türelmes megértéssel, emberi szóval lehet megoldani a konfliktusokat.  Jellemünket a családi nevelés határozza meg elsősorban. A legtöbb, amit kaptam a szüleimtől: mások tisztelete. Anyás voltam. Ő postásként dolgozott harminc évig. Nem csak vitte a leveleket, hozta is; a lelki levelesláda szerepét is betöltötte Abonyban. Elmondták neki ugyanis az emberek panaszaikat, ő szép szóval adott tanácsokat. Hála Istennek, 91. évében is jól tartja magát. Apám szeretete a nagy szigorban is megnyilvánult. Azt a szót, hogy nem, ki sem ejthettem a számon az ő irányító akaratára. Ma? Sok családban a gyerek dirigál a szülőknek.

„Az élet álarcosbál, amelyben mindenki elrejti igazi jellemét.” (Emerson)

Van szerepjátszás, hiszen mindenkiben munkál a megfelelési kényszer valamilyen szinten. A normákhoz, az elvárásokhoz igazodnunk kell. Én felkerültem egy „polcra”, s e szerint kell viselkednem. Ez nem mindig könnyű, mert ilyenkor nem lehetek teljesen önmagam. Bár szerintem nem adhatunk magunkról egészen „lehántolt” képet, még a családban sem.

„Igazmondás elhajított kő, / Hajító fejére visszajő.” (Petőfi)

Legtöbb esetben kimondom az igazságot. Ha nem, annak két oka van: nem vagyok abban biztos, hogy mi az igazság; nem akarom megbántani a partnert. Ilyenkor „becsomagolva” mondom el a véleményemet. Többször szenvedtem már el a bumeránghatást, de nem szítom a tüzet: oké, megtörtént, lépjünk tovább!

„Légy jóakarója a te ellenségednek.” (Máté 5,25)

Ha elmegyek a templomba, a szentmisén hirdeti az atya: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Néha nehéz így cselekedni. Bennem is – mint minden emberben – vannak előítéletek. Igyekszem ezeket elnyomni, mert erős az empátiám, s mert tisztelem a tényt: Minden ember Isten teremtménye.  Ha mindenki félretenné a balítéleteit, bekövetkezne a világbéke…

„Minden bűn megbosszulódik e földön.” (Goethe)

Nem vagyok bosszúálló, tudok megbocsájtani. Nincs olyan ember, akinek ne köszönnék. Ezért néha zavarja a feleségemet és a gyermekeimet, ha séta közben folyton bólogatok: Jó napot! Csókolom! Szervusz!

„… asszonyférfi, / Ki kiléptél rendedből, / …férfiasszony, aki / Kicsaptál lágy nemedből.” (Kisfaludy Sándor)

Szerintem meg kell hagyni a hagyományos női és férfiszerepeket. Az asszony a családi fészek melegen tartója, persze a férj segítsen abban, amiben kell. Nálunk a feleségem viszi a prímet. Házias vagyok, szeretek például főzni.

„Közeledjünk mindjobban a természet törvényéhez!” (Széchenyi István)

Szeretek kint lenni a mezőn, erdőn. Akkor is, ha nincs semmi célom. (Vadász vagyok.) Szeretem a napfényt, a szöcskét, a fűszálat, a csöndes nyugalmat.

„A halottak uralkodnak: mi csak engedelmeskedünk nekik.” (A. France)

Fontos elődeink tisztelete, de nem ez határozza meg életem irányítását. Apám hat éve meghalt – Isten nyugosztalja! -, emlegetjük, de nem vagyok napi temetőjáró. Nem külsőségekben őrzöm az emlékét, ő bennem él tovább.

„Mit tömjénezel halottad körül? Részesítetted volna ebben életében.” (Goethe)

Én is azt tapasztalom, hogy valaki érdemeit halála után méltatjuk kellően. Az elismerést meg kell adni az arra érdemes élőnek. Ne csak a sírjára vigyünk virágot, adjuk a kezébe!

„A nagy gondolatok a szívből fakadnak.” (Francia mondás)

Én inkább érzelemvezérelt vagyok. Ezért a szív és az ész szava gyakran ellentmond egymásnak. Anyám intelme figyelmeztet ilyenkor: „Előbb rágd meg a szót, utána köpd ki!”

„Mihelyst csak egyszer is hatásosan cselekedett, már fogoly, akit százak és százak rokonszenve vagy gyűlölete őriz.” (Emerson)

Ezt megtapasztaltam már tanár koromban, igazgatóként és politikusként is.  Pedig senki és semmi – jelképesen – nem fehér vagy fekete; az ember árnyalat: nincs csak jó vagy csak rossz. Mit mond a Biblia a gyűlölködésre? „Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is.”

„Az ember csak embertársaiban ismeri meg magát.” (Goethe)

Bár legtöbbször figyelek arra, hogy mit látok magamról mások szemében, de nem teszem ezt minden találkozáskor. Ha szüntelen mások reakcióit „elemezném”, megzavarodnék, hiszen ahány ember, annyi benyomás. Ezt követve feladnám az egyéniségemet.

„Önmagunkkal harcolni a legnehezebb harc, önmagunkat legyőzni a legszebb győzelem.” (Logau)

Erős bennem a vívódás, de nem töprengek sokáig. Nem kérek segítséget senkitől, magamnak kell döntenem, én ismerem a harcoló két énem akaratát, én viselem a következményeket is.

„Az ügyes hajós, ki célt érni akar, változva használja az ár folyamát és a szeleket.” (Széchenyi István)

Változnak az idők, nekünk is változni kell. Ezt akkor éltem át sürgetőbben, amikor a gyerekeink cseperedni kezdtek. Az alapelveimhez az élet minden területén hű maradok: a szél elhajlíthatja az ágakat, de azok visszatérnek eredeti helyzetükbe.

„Némely bukás az emelkedés eszköze.” (Shakespeare)

Ilyen többször előfordult az életemben, voltak kudarcaim. Ezek ráébresztettek ugyan a megváltozásra, de soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy teljesen elbukjak.

„Nem ismeri magát, ki még nem szenvedett.” (Musset)

Műtöttek, s altatás közben gégegörcsöt kaptam. Utána elmondták, hogy négyen küzdöttek az életemért. Ez elgondolkoztatott: tulajdonképpen egy porszem vagy, ennyi az élet. Azóta különbséget tudok tenni lényeges és lényegtelen dolog között.

„A legtöbb házasság a Divina Commedia visszája: A paradicsommal kezdődik, átmegy a tisztító tűzbe, s a pokollal végződik.” (Pichler)

Túlzás ez az állítás, de előfordul ilyen. Mint mindenkinél, nálunk is vannak összezörrenések. Negyven éve vagyunk házasok. Jól emlékszem a megismerkedésünkre. Éva tanítási gyakorlaton volt Abonyban. A nagy fellángolás a strandon történt, s a víz nem hűtötte le a felforrósodó érzést…

„A virág elhervad, de gyümölcsöt kell hoznia.” (Schiller)

Nyilván a gyerek a gyümölcs. Néggyel áldott meg minket az Isten. László Ádám színész, most Amerikában élnek, két gyermekük van. Nóra óvónőképzőt végzett, három kislányuk van, Foktőn laknak, Kalocsa mellett. Márton most államvizsgázik az ELTE jogi karán. Mátyás Erasmus-ösztöndíjjal fél évet tanul Velencében, az ELTE nemzetközi kapcsolatok szakán harmadéves.

„Minden jó, amidőn a Teremtő kezéből kikerül; minden elfajul az ember kezei között.” (Rousseau)

Ez jellemző a mai korra. Az emberek egy része elszakadt az Istentől és az általa teremtett természettől. Önérdek miatt pusztul ez és az erkölcs.

„Csak szemtől szembe kezdődik viszonyod Istenhez.” (Tolsztoj)

Az istenhitet a családból hoztam, de megadatott nekem az is, hogy mindig nagyon jó papokkal hozott össze a sors. Bár a hitem intim, de szükség van a vallás közösségi megélésére is, a templomban. Beülnek oda álszentek is, ez engem irritál.

„Óh jaj! Tovatűnnek a futó évek.” (Horatius)

Most a sok feladatra koncentrálok, nem foglalkozom az idő múlásával. Élem az életet, és nem gondolok arra, hogy jaj, holnap meghalhatok.

„A lélek nem ismer halált; előbbi székhelyét elhagyván, új lakást kap s tovább él.” (Ovidius)

Hiszek a túlvilágban.

„Azt tudjuk, mik vagyunk, de hogy mivé lehetünk, azt nem tudjuk.” (Shakespeare)

Álmodozni már nem szoktam. Tervem: még egy ciklust országgyűlési képviselőként végigdolgozni. Célom: gyermekeink révbe juttatása.

„Az idő, melyet Isten számunkra enged, drága szövet, melyet mindenki a maga módján hímez ki.” (A. France)

Ha meghúzom az ívet gyermekkoromtól mostanáig, nagyon szépet mutat. Maximálisan elégedett vagyok. Szép életem volt, van, s remélem, lesz.  Úgyhogy erről a jelképes szőnyegről nem hiányzik új szín, jó lélekkel járok rajta.