Talán furcsának tűnik a cím, kicsit fennköltnek, vagy túlzónak. Ugyanis napjainkban azt a világot éljük, hogy megváltoznak az értékek, a mindennapi szokások és ehhez az eszközök is. Hogyan is értem ezt? Például a minap összeszedtem az elmúlt hónapok Nők Lapja kiadványait és elhatároztam, hogy az első embernek odaadom, aki szeretné elolvasni az újságokat. A válaszok a következők voltak: „nekem nincs időm olvasni”, „nekem rossz a szemem”, „haha, mit gondol?, mi csak a telefonunkon keresztül olvasunk.” Így nagy búsan hazakullogtam az általam már átolvasott újságokkal és várom a szerencsét: nehogy a tűz martalékává váljanak, jobb esetben egy papírgyűjtésen vegyenek részt.
Ezért a cím megfogalmazása, mert a foltvarró (patchwork) technika igen nagy türelmet igényel és csak szűk körben művelik már az emberek, leginkább használati tárgyak készítésére és géppel megvalósítva. Bogdán Márta azonban kézzel, apró öltésekkel illesztette össze, a négyzet, téglalap, három-, négy-, öt-, hatszög alakú mértani idomokat. Miközben együtt rendeztük a falakra a kiállítást, megkérdeztem Mártit hogyan készültek ezek az alkotások?
– Először is egy érzés, egy emlék járja át lelkemet, mely alkotásra serkent. Akad, amikor egy koncepció, egy gondolat fogan meg bennem, például a családom, a szeretet szilánkjai és egy történet kerekedik ki belőle. Ez úgy működik, hogy valamit elhatározok és azt tűzön-vízen át megvalósítom. – mondta Márti miközben az egységesen, ízlésesen bekeretezett képeket, mint a hímes tojást úgy rendezgette, szinte felfűzte azokat a saját lelkében rezgő fonalra, persze figyelembe véve azt is, hogy a kiállítás hogyan is mutat jól egészében.
Talán van, aki furcsállja ezt a „kép” kifejezést a patchworkökhöz, de valóban itt minden kép egy művészeti alkotás, nemcsak ismétlődő mozaikokból áll egy-egy kép, hanem egy gondolatot ébreszthet a szemlélődőben, vagy csak egyszerűen profi módon játszik a képekkel, formákkal, például Vasarely által megihletve.
De hová is tettük fel ezeket a képeket? Cegléden, az Otthon Art Kávézóban tekinthetők meg a Szabadság tér 9. szám alatt. Az elmúlt másfél hónapban a Ceglédi Alkotók Egyesülete Képzőművészeti szekciójának Benedek Péter rajzköre állított ki festményeket itt, amelyeket sokan megtekintettek, érdeklődtek a vendégek egy-egy kép alkotójáról. Aki ide bejött érezhette, hogy valami körüllengi, egy kis művészeti atmoszféra és még kellemesebb környezetben fogyaszthatta el kávéját, teáját. Eredetileg is ez volt a terv, amikor hozzáfogtunk az efféle publikálási módhoz, hogy a város festőművészei ne csak évente egyszer, kétszer mutathassák be újabb alkotásaikat, hanem több helyszínen és gyakrabban. Sőt, a CAE új vezetője Ujházi György úgy gondolta, hogy időnként a kör tagjai egy fix időpontban beülhetnének a kávézóba és beszélgessenek el, a „hogyan tovább?” kérdéskörében. A kiállításokon általában helyet kapnak középiskolások alkotásai is, azoké, akik művészeti pályára igyekeznek és beülnek péntekenként a Kossuth Gimnázium rajztermében a felnőttek közé és ott sok mindent beleszintetizálhatnak saját művészetükbe.
Jó lenne, ha minél több fiatal szembesülne a kiállítások alkalmával azzal, hogy értelmesen is el lehetne tölteni az időt, esetleg olvasással is és végre a telefon a helyére kerülne, bármilyen „okos” is.
Kiszely Margó
