Hazánk egyik legértékesebb gyümölcsét, a sárgabarackot az utóbbi években két irányból is súlyos veszély fenyegeti: a fapusztulás és a gyalázatos felvásárlási politika. Olyannyira, hogy immár kérdésessé válik az ültetvények gazdaságos fenntartása – számol be arról a Magyar Mezőgazdaság, a közgazdasági problémákról meg inkább hallgatnak a szaklapok is.
A régóta kutatott, de mindeddig megoldatlan problémának a feltárására és megoldására több konzorciumi kutatást indítottak. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézete, a Gyümölcsért Kft., az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete és a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kara együtt dolgozik. A Gyümölcsért Kft. nemcsak a mostani pályázat keretében, hanem már évek óta együttműködött a kutatóintézetek több munkatársával. A termelői szervezet tagjai ugyanis mintegy 500 hektár kajsziültetvényt gondoznak, ezért az ő kérdéseikre igyekeznek gyakorlati megoldásokat találni.
A fapusztulás felmérésére és okainak kivizsgálására 2012-ben szervezték az első tanácskozást Boldogkőváralján. A pusztulásért a csonthéjasok európai sárgulása, fitoplazmás betegsége lehet a felelős. Legnagyobb volumenű az alanykísérlet, amivel olyan fajtaalany kombinációkat szeretnének találni, amelyek kevésbé érzékenyek a fitoplazmára. Foglalkoznak még a betegséget terjesztő szilvalevélbolha elleni védekezési lehetőségekkel, illetve a hazánkban nemrégiben megjelent baktériumos betegség, a Xanthomonas arboricola pv. pruni viselkedésével, terjedésével is. Persze, nem tűntek el a hagyományos gutaütési patogének sem, amelyekre „illik figyelni”!
Annyira égető kérdések ezek a kajszival kapcsolatban, hogy mielőbb megoldást kell találni rájuk – hangsúlyozta egybehangzóan Lakatos Tamás, a kutatóintézet igazgatója és Szabó Zoltán, aki a szövetkezetnél irányítja a kutatásokat. Gyümölcstermesztésben az első eredményekre éveket kell várni, tehát nem lehetett halogatni a mielőbbi indítást. – A KSH adatai szerint, Magyarországon 2017-ben 4.971 hektáron termesztettek barackot, ez valamennyivel nagyobb terület, mint az előző két évben, de ez nem oldja meg a problémákat.
A sárgabarack termelési értéke folyóáron 7,1 milliárd Ft volt 2017-ben, a 24.101 betakarított tonnányi barack kg-ját átlagosan 121 Ft-ért (!) vásárolták fel, a termelői-piaci átlagár 474 Ft volt és jóval 1000 forint fölé emelték a tényleges fogyasztói árat. A súlyos helyzetet látva e sorok írójának, ha sok szakértővel együtt, személyes tapasztalatát már nem is igénylik, véleményt kell megfogalmazni. Ma ugyanis általános trend, hogy csak az a jó, ami külhoni: különösképpen a fajta, az alany, a művelési rendszer és talán még a marketing is, de így elveszhet a magyar baracktermesztés.
Emlékeztetve az olvasóinkat, van egy jól karbantartott fajtasor hazánkban, jelentős részben ceglédi és más magyar műhelyek génanyagai, de helyette – olykor megfelelő előkísérletek nélkül – eltelepítenek kockázatosan is új fajtákat, amelyeknek a fiziognómiáját aligha ismerik. Kezdve ott, hogy a hazai fogyasztók változatlanul a „kajszibarack minőségű” gyümölcsöt keresik: a fogyasztói vágyak csúcsát nem a 70-80 g-os „sárga gyümölcsök”, hanem az ízes magyar barackok jelentik.
Mindezt e sorok írója okkal jegyzi meg, hiszen az 1959-ben megjelent kajszibarack könyv (Nyujtó és Tomcsányi) után három szakkönyvhöz is volt „némi köze”: 1981-ben (Nyujtó Ferenccel), majd társszerzőségben Szalay Lászlóékkal (2003) és legutóbb a Sárgabarack kultúrflóra önálló kötetben (2011) fejthette ki véleményét.
Hajdan a sárgabarack sokféle hazai fajtával, a mindenkori húsvétidőben virágozni kezdett, igaz, a kora tavaszi fagyok többször is pusztították. Az íze megvolt a régi fajtáinknak, akárcsak az új hazai nemesítésűeknek is, de a szavainkat az országos termésmennyiség nagysága (évi 80-100 ezer tonna) és kapcsolódó sokszínű feldolgozó iparok szintén hitelesítették. Ma a kevéske friss fogyasztáson és lekvárkészítésen túl, szinte csak szeszipari hasznáról szólnak csak a híradások. De vajon az ilyen barackpálinka – még ha fütyül is – miből való? Ipartelepek foglalta valamikori termesztő körzetekből, vagy honnan erednek a nyersanyagaink?
Tehát amikor a szakma „gyászzenét ad elő” a barack felett, elfeledkezik arról, hogy bizony vannak nálunk eleven hagyományok: 1541 után török földről érkezett igazi kajszi fiak Tolna városától Kecskeméten át Göncig, Kiskunhalasig meghonosodtak. A szakmai köröknek jószándékát sem vitatva, mégis számon kell kérni a szakirányításon a biztos termesztő körzetek szétzilálását, a fajtáinkkal való rossz sáfárkodást, a látványra és csak a koraiságra mozduló piacot. Nem vitatott a jó alany megválasztása sem. De a fertőzési forrásaink nem kis részben, a nagyra tartott EU-s kertész országok faiskoláiból származnak! Az ökológiai adottságok figyelmen kívül hagymása, a klímaváltozással még nem kiküszöbölhető téli és tavaszi fagyok, vagyis a régi és új ismeretek, nyavalyák szorításában tényleg paradigma-váltás szükséges, mert különben az elhibázott termesztési stratégia miatt tényleg egzotikummá tehetjük az Armeniaca vulgaris-t Magyarországon.
ESDÉ
