Magyarország természeti adottságai kedvezőek a méhészkedés számára, mert a növényzetünk virágzása márciustól októberig tart. Ha csak mérsékelten szennyezett a flóra, bőséges és egészséges pollentömeg és nektár jut a kaptárokba. Fontos kisállattenyésztési ágazat, amely elsősorban nem is a méhészeknek, hanem a mezőgazdaságnak fontos.
Újabbnál újabb amerikai írások szinte siratják a méhek jövőjét, mert az amerikai mezőgazdaság a vegyszerezésben igenis megengedő és az afrikai „üres mézes” fajok behurcolása Dél-Amerikába határtalan lett. Már elérték a hibridek az Egyesült Államokat is. Ráadásul azok kevésbé szeretnek vizitelni a virágokon, ami csökkenti is a hasznosságukat. A méhek haszna világméretekben pedig sok-sok milliárd dollárban fejezhető ki. Az eddigi kutatások szerint a méz 11 féle vitamint és 19 féle aminosavat tartalmaz, nem is beszélve a propolisz hatásairól és egyéb gyantás anyagok jelentőségéről.
Ha szakszerűen védjük a krajnai és pannon méheket, olyan maradandó eredményeket biztosítanak, mint műemlékként a híres kaptárkövek. A mai napig a legnagyobb méhlegelőt az akácerdők jelentik (450 ezer hektár). Évtizedekkel korábban remekül szervezett vándor mézeltetés folyt, elindult a szezon az Alföldön és befejeződött a hegyvidéki, főleg nógrádi akácosokban. Igazi hungarikum mézet adnak, ezért volt fontos, hogy ahol a környezet kínálja, ezek az erdők megmaradjanak. 2014-ben nemzetközi és itthoni viták folytak a fehérakácról, azóta a kérdés eldőlt. Ugyanakkor 2010 óta egyéves mézelő fajok törtek előre: így a napraforgó és a repce. A hársnak mára kisebb a szerepe, viszont a facélia is igen kedvező, a selyemkórónak lehet, hogy örülnek a méhészek, viszont a virágbiológusok nem.
Bármennyire háborognak e megjegyzés miatt a szakemberek, a Szegedi Egyetemen Gulyás Sándor professzorral végzett kutatásaink igazolták, hogy a selyemkóró tejnedvében előforduló mérgező anyagok a faj virágainak nektárjában és még inkább a tiszta mézében is jelen vannak. Ahol sok a szelídgesztenye, virágzásakor főleg sok alumínium jelenik meg a fajmézében, az is káros. Lehet e két megjegyzést elbagatellizálni, de nem tanácsos. Az agrártárca kimutatása szerint 34 % napraforgó, 21 % repce, 19 % akác és 18 % egyéb (hárs, selyemkóró, facélia) és 8 % vegyes virágméz van nálunk.
Érdemes kitekintéssel is lenni a világba, sok éves átlagban kb. 1,5 millió tonna mézet állítanak elő. A vezető méztermelő országok: Kína (400 ezer tonna), Argentína, Törökország (80-80 ezer tonna), Ukrajna és az Egyesült Államok (70-70 ezer tonna). Akácmézben versenytársunk Románia és Bulgária. Méhcsaládok száma szerint az EU-ban 1,2 millió család méhünk van, ezzel a 6. helyen állunk, viszont a méhsűrűségben 3. helyen (11,7 méhcsalád/km2). Az EU-n belül a kereskedelmünk 40 %-kal részesedik, ami a mezőgazdasági össztermelés 1 %-át, az állattenyésztésben 3 %-ot képvisel.
Az európai eredetű méz 85 %-át a háztartások használják, csak 15 %-nyi kerül ipari felhasználásra. Mivel többre lenne szükség mézből, Kína be tudott törni az EU-s piacokra, amelyet úgy fogott be, hogy sok gyenge minőségű, félkész mézet dob piacra. Ezért a hazai szakértők nagyon is hangsúlyozzák, hogy kényelmi okokból nem szabad a kiváló magyar mézet hordóban eladni, amelyet sajnos, a gyenge mézek javítására használnak fel! További gond a költésatka elleni küzdelem, de már jelentkezik a talajfertőtlenítő szerekkel való szembenézés. Ebben nagyobb szigorra lenne szükség, a neonikotonoidos csávázószerek lecserélése lagymatagon történik, az EU szigorúbban veszi, a ciantraniliprol hatóanyagú készítmények hatásait is élénken vizsgálni kellene. Ugyanis méhbarát botanikusként nem szívmelengető látvány, ha a napraforgó virágzásakor lapátszámra sepergetjük össze a földről a hasznos háziállatainkat.
Természetesen sem a szaktenyésztők, sem a felügyeleti szervek munkáját nem vitatjuk el, csak még lehet és kell tenni, ebben az EU-nak és a magyar kormánynak is vannak további tennivalói. Az Agrártárca 10 pontos intézkedési tervek állított össze, melyben a alábbiak szerepelnek: 1. a nemzeti méhészeti programokra a költségvetési sor 50 %-os emelése; 2. legyen a méz „érzékeny mezőgazdasági termék”, és harmadik országból származó import
sokkal szigorúbb ellenőrzése; 3. sikeresebb küzdelmet a mézhamisítás ellen; 4. növényvédő szerek használatának további szigorítása; 5. a méz kapjon ugyanolyan jelzetet, mint a földrajzi árujelzős gyümölcsök; 6. import mézek szigorúbb nyomon követése szükséges; 7. közösségi támogatás növelése a fogyasztásban; 8. legyen országos jellegű a mézfogyasztás iskolai program; 9. méztermékek jobb marketingje (mi mire jó stb.) kívánatos; 10. elvárható a méhbetegségek elleni kutatások nagyobb támogatása.
ESDÉ
