A bohócok télen a hobbim épületében tartózkodtak. Jó idő lévén a fürgébbek kijöttek az orgonafára szellőzni. Több tucat bohócot gyűjtöttem össze, melyek édesapám, Petró János emlékét idézik meg. Ő 13 éves korában szülei beleegyezésével Németországba szerződött az akkori Berlin-Truppe cirkuszhoz, ahol ugródeszkás akrobata lett. Az egész világot bejárták.
Egy év múlva, azaz 14 éves korában a szüleinek vett egy házat Gyálon a gázsijából, ahol jelenleg is az unokanővérem lakik. Sokat mesélt nekünk édesapám a cirkuszi évekről, ezekből idézek meg néhányat:
Volt a társulatban egy 210 cm magas erőművész, a társa egy liliputi kisember volt, akivel zsonglőrködött, dobálta és elkapta, ő nem egészen 50 cm magas volt. Sajnos, kissé szellemileg fogyatékos volt, de a „nagy” mindig tárgyalt az ő nevében is a gázsijukról, melyet tisztességgel átadott a törpének. Mikor vonattal utazott a társulat, a kicsi fogta a pénzét és a pályaudvaron mielőtt elindultak az ablakon szórta ki a rá eső részt. A többiek kérdőre vonták az erős embert miért engeded, hogy ezt tegye? A válasz: Hát látjátok, hogy ő ennek örül és jót nevet, hogy az emberek kapkodják fel a pénzt a földről!
Más esetben Berlinben 4 emelet magasságban, a lapos tető szélén adták elő a műsort. A nép lentről bámulta az attrakciót. 3 ember egymás nyakában állt, a legfelső nyakában egy szék volt, amibe ugródeszka segítségével felröpült apám és szaltóval beleült a székbe. Hatalmas taps kísérte!
Édesapám háború előtt Ceglédre vonult be, leszállt a vonatról, letette a bőröndjét a peronra és várt. Körmei kivoltak lakkozva áttetszőre. Különös látvány volt. Az őrmester rászólt: „Mire vár? Hát a hordárra – válaszolta apám.” Na, fogja a cuccait irány a laktanya! – folytatta az őrmester. Ott felsorakoztak, a századparancsnokok válogattak a bevonuló újoncok között. Kinek 10 paraszt, 5 szabó, 3 pék, 2 hentes jutott és így sorolták fel igényüket.
Egyedül apám nem jelentkezett sehová. A tábornok kérdezte: hát te fiam mi az atyaisten vagy? Apám válasza: artista. A tábornok erre: Hiszem, ha mutatsz valamit. Apám odament hozzá és elkérte a zsebkendőjét, leterítette a fűre, levette a cipőjét ráállt és ugrott egy szaltót
vissza a zsebkendőre. Jól van fiam – mondta a tábornok, – te a huszárokhoz kerülsz és kapsz egy lovat. Abba az időbe is próbáltak kiszúrni az újoncokkal, akiket az istállóba a
derékszíjuknál fogva felkötöttek a gerendára, ott seregtek a levegőben és úgy nevettek rajtuk az idősebbek. Apám megtörte e kedvüket, felnyúlt jobb kézzel, felhúzta magát és a derékszíját a balkézzel kicsatolta és leszállt a földre, a többiek csak lestek.
A Ceglédre érkező cirkuszokba akkoriban gyerekként mindig ingyen mehettünk be apám révén. Apámnak a beceneve Bohóc volt. Mindannyian egy kicsit bohócok vagyunk, az élet bohócai. Azt mondják a legnagyobb hatalma minden időkben a bohócoknak volt: még a királyok is eltűrték nekik, bármit mondtak és tettek.
Józsi Bá
