Az előző lapszámban felelevenítettem néhány katonaélményemet még a 60-as, 70-es évekből, most folytatom még néhány történettel, amit a mai fiatalok már nem élhetnek át.
Az öreg katonák és az ügyeletes tiszt a reggeli szemlénél mindig belekötöttek a beágyazott ágyba, hogy nem elég sima, gyűrött a pokróc. Én meguntam, pontos méretet vettem az ágyról, az asztalosoktól szereztem pont olyan méretű lemezt, ezt feltettem az ágyra és úgy takartam le a pokróccal, a körletbe mindig az én ágyam volt a legsimább, ezután sose piszkáltak. Este a két ágy mögé tettem a farostlemezt.
Volt, mikor be voltam osztva éjszakai ügyeletesnek és őrnek. 4 emeletes volt az épület, amibe el voltunk szállásolva. Én a földszinten voltam beosztva ügyeletbe, figyelni kellett mindent, de legfőképpen az Ütit, azaz az ügyeletes tisztet. Néha-néha elbóbiskoltam, a többi szinten is szunyókáltak az éjszaka során a többiek. Hogy ne bukjak le a kilincsre és a jobb fülemre fehér vékony cérnát kötöttem, mikor érkezett az ellenőrzés, a kilincset megfogták, a cérna elszakadt és rögtön felébredtem, majd jelentettem semmi különösebb nem történt. Hangosan mondtam, hogy a többiek felébredjenek. Ez a taktika többször is működött.
Télen rendszeresen kitelepültünk a környező erdőbe, sátrakat építettünk, melyek 40-60 személyesek voltak. Két szélén szalma terítéket raktunk, kb. 20 cm vastag szalmát, melyre pokrócok voltak terítve. A sátor közepén nagy kályha volt és jól be is fűtötte, de volt olyan katona, akinek ez kevés volt. Kiszöktek a táborból a közeli faluba, beszereztek belső fűtőanyagot, azaz 5 liter pálinkát. Ahogy jöttek visszafelé, lebuktak, az egyik tiszt elfogta őket. Ez követően létszám ellenőrzés jött. Az állománynak fel kellett sorakozni a hótól megtisztított területen. A két pálinkacsempészt megszégyenítették, ezután a sátor mögött kupacba álló hó tetejére öntötték a pálinkát a tisztek. Lehet, hogy ők is megitták volna, de a szabály az szabály. Ezután oszolj, mindenkinek a sátrába kellett mennie. Később mikor csendesedett a helyzet 11-12 kiskatona visszament és felették a pálinkával átitatott havat.
A fent látható képen az akkori utolsó törülközőm van.
Józsi bá
