Horinka Szonja 2010-ben érettségizett a gimnázium nyolcosztályos tagozatán. Eleinte a média világa érdekelte, de „B” tervként a kertészmérnöki szakra is beadta jelentkezését. Ez jó döntésnek bizonyult, agrármérnöki diplomát is szerzett. Munkája változatos, érdekes, és ő maga is mindent megtesz, hogy minél szélesebb körű tapasztalatokat szerezzen itthon és a nagyvilágban.
– Mikor is kezdődött a gimis pályafutásod?
Tíz éves voltam, amikor életemben először átléptem a Kossuth Gimnázium kapuját. Éppen a szóbeli felvételire igyekeztem, és meglehetősen ambivalens érzések voltak bennem azzal kapcsolatban, hogy vajon szükségem van-e nekem erre, vagy jobban járnék, ha maradnék az általános iskolám biztonságot adó falai között. Édesanyámék szerették volna első sorban, hogy próbáljam ki magam a kisgimis felvételin, mint mondták: legrosszabb esetben nem sikerül, és majd visszatérünk erre pár év múlva. Nos… sikerült, és én akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy én is gimis szeretnék lenni.
– Gyorsan beleszoktatok az iskola életébe. Mi mindennel foglalkoztál a tanuláson kívül?
Az első napok, meglehet az első tanév is arról szólt, hogy ismerkedjünk az új szabályokkal, az új közeggel, valamint a szabadság olyan fokú érzésével, amit kiskamaszként előtte el sem tudtam képzelni. Kis felnőttekként voltunk kezelve, annak minden előnyével, hátrányával és felelősségével. Hiába nevezhettem nyolc évig gimisnek magamat, mégis nagyon gyorsan elrepült az a pár év. A tanulás mellett leginkább a sport és a zene töltötte ki a mindennapjaimat. A Ceglédi EKK, valamint gimnáziumunk kosárlabda csapatának oszlopos tagja voltam a középiskolás éveim alatt, mely csapatokkal kiváló eredményeket értünk el, csak néhány a teljesség igénye nélkül: az egyesületi csapattal országos II. helyezés junior korosztályban; az iskolai csapattal pedig több országos bajnoki cím, valamint részvételi lehetőség kiharcolása a 2007-es Pau-ban megrendezett világbajnokságon.
– Mint említetted, gyorsan eltelt a nyolc év, el kellett gondolkodni a továbbtanuláson. Hogyan döntöttél?
A számos egyéb elfoglaltságom mellett viszonylag nehezen tudtam eldönteni, hogy milyen irányt is vegyen az életem, talán ezért is történhetett meg az, hogy az érettségi évében nem voltak fakultációs tárgyaim, viszont ekkorra már rendelkeztem egy előre hozott középszintű földrajz, valamint angol érettségivel. Természetesen ezzel nagyban megkönnyítettem saját magamnak a végzős évemet, mikor is úgy döntöttem, hogy média-kommunikáció szakra adom be első körben a jelentkezésemet Szegedre, ám „B” tervként megjelöltem az akkor még Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának kertészmérnök szakát is. Végül a második nyelvvizsga hiányában lemaradtam az első helyen megjelölt szakról, így maradt a „B” terv.
– A „B” tervet általában tartalék megoldásnak tekintik legtöbben, ahonnan vissza lehet térni egy kis kitérővel az eredeti elképzeléshez. Nálad viszont nem így alakult. Mondhatjuk, hogy végül beleszerettél abba, amit tanultál?
Az első évem borzasztó nehézkesen indult, hiszen tele voltam bonyolultabbnál bonyolultabb alapozó tárgyakkal, és úgy éreztem, hogy a kertészeti tanulmányaim nem vezetnek sehova, otthon meg is egyeztünk a szüleimmel, hogy megpróbálom még egyszer a német nyelvvizsgát, és ha sikerül, akkor újra megpróbálom a felvételit. A német nyelvvizsga sikerült is, de akkor már javában a szakmai tárgyakkal ismerkedtünk, és én menthetetlenül beleszerettem az agrárszakmába. Az alapszakos diplomámat végül 2014-ben vettem át szőlész-borász szakirányon, hiszen a mi képzésünk 3,5 éves időtartamú, tartalmaz egy 16 hetes szakmai gyakorlatot is. Ezután egy vargabetűvel a Kecskeméti Főiskolára kerültem, ahol 2016-ban diplomáztam vidékfejlesztési agrármérnökként. Úgy éreztem enyém az élet, és végre azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna. Nem így történt. Mint kiderült, agrárszakemberként sokkal nehezebb elhelyezkedni Cegléden és környékén, mint ahogy arra számítottam.
– Mondhatjuk, hogy ismét jött egy kis vargabetű?
Ekkor kerültem a Ceglédi Tankerületi Központba, ahol is titkárnőként dolgoztam öt hónapon keresztül. A diplomáimmal a zsebemben nem ez tűnt akkor és ott az álommunkának, de visszatekintve hasznos ismeretekre és kapcsolatokra tettem szert, egy remek közösség tagja lehettem, megismerkedtem egy állami cég működésével és sok ottani munkatársammal azóta is baráti viszonyt ápolok, ezúton is köszönöm nekik, valamint tankerület vezető úrnak a sok segítséget és támogatást.
– Nem szakadtál el a mezőgazdaságtól, de belekóstoltál a közigazgatásba is, nem beszélve arról, hogy a világ számos pontjára eljutottál.
A tankerületben eltöltött idő alatt az egyik kedves kollégám ajánlotta a figyelmembe a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogramot, amelynek lényege, hogy a fiatalok számára is elérhetővé tegye a közszféra magasabb szintjeinek megismerését. Az ösztöndíjprogram tíz hónapos időtartama alatt hét hónapot az Agrárminisztériumban töltöttem, három hónapot pedig Rómában az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezeteinél (FAO, IFAD, WFP).
A mindennapos Budapestre vonatozásért teljes mértékben kárpótoltak azok a fajta impulzusok, illetve szakmai tudás, amelyek a minisztériumban értek. Ezen kívül kellemesen csalódtam, hiszen volt bennem egyfajta félelem, hogy kávét főzni és fénymásolni fogok csak az ott eltöltött idő alatt, de szerencsére ezen félelmeim nem igazolódtak be. Már a kezdetektől fogva érdemi munkát végeztem mentorom oldalán a mezőgazdasági kockázatkezelés témájában, többek között szakmai egyeztetéseken és megbeszéléseken vehettem részt.
Még három hónapja sem voltam ott, amikor is az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem Brüsszelben egy tematikus továbbképzésen, megbeszélésen.
Augusztus végén indultam Rómába, ahol Kálmán Zoltán állandó képviselő munkáját segítettem az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezeteinél. A kint töltött három hónap egy életre szóló élményt adott, hiszen amellett, hogy lehetőségem volt megtapasztalni azt, hogy milyen egy nemzetközi környezetben dolgozni, megismerkedhettem olyan emberekkel és sorsokkal, amik nagyban befolyásolták az addig a világról kialakított nézeteimet. Az Élelmezési Világnap alkalmából találkozhattam Ferenc Pápával, illetve a WFP (World Food Programme) tematikus hetén alkalmam nyílt egy beszélgetésre az ENSZ főtitkár helyettesével Amina J. Mohammed-el. A minden napos munkám során nemcsak a szakmai tudásom fejlődött, de a diplomáciai érzékem is, ez utóbbinak a mai napig nagy hasznát veszem munkám során.
Miután visszatértem Rómából, az Agrárminisztériumban folytattam a már megkezdett munkámat 2018. február 18-ig ösztöndíjas státuszban, majd a vezetőség döntése alapján március 1-től már teljes munkaidőben. Azt már megtapasztaltam, hogy milyen nagy dolog egy ösztöndíj elnyerése, talán pont emiatt is volt bennem az a fajta eltökéltség, hogy ha lesz alkalmam, ismét pályázok.
Az Élelmiszerklub Alapítvány által meghirdetett Erasmus+ program keretein belül Törökországban tölthettem tíz napot egy ifjúsági konferencián 2018 májusában, melynek témája a mezőgazdaság jelentősége volt napjainkban, és öt ország (Törökország, Bulgária, Ciprus, Észtország, Magyarország) egyenként nyolc-nyolc fiatal szakembere vehetett részt rajta. A kint töltött idő során rengeteget bővült a szakmai ismeretanyagom, de emellett arra is volt idő, hogy megismerjük egy kicsit jobban Adana-t, valamint a török kultúrát.
Haza térésem után engem választottak, hogy képviseljem a Minisztériumot Varsóban, ahol a Tesco szervezett egy workshopot a közép-európai országok képviselőinek. A workshop központi témaköre az élelmiszerpazarlás volt, valamint a pazarlás megelőzésére irányuló jó gyakorlatok és a további lehetőségek megvitatása. Magyarországot a haza Tesco üzletlánc középvezetői, valamint Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület vezetője képviselték. Azt gondolom, ezek mind-mind olyan lehetőségek egy hozzám hasonló fiatal számára, amikkel, ha élni tud, akkor rengeteg tapasztalattal gazdagodhat.
– Igen sok tapasztalatot szerezhettél ezen rengeteg szakmai úton. De már megint valamin töröd a fejed…
Amellett, hogy a minden napjaim során nagy lelkesedéssel végeztem a munkámat, év elején ismét elfogott a vágy, hogy milyen jó lenne világot látni. Március elején a találtam rá egy újabb pályázati lehetőségre, a Kőrösi Csoma Sándor programra, melyet a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága hirdet meg immár 2013 óta és melynek célja, hogy a pályázatot elnyert fiatalok segítsék a magyar diaszpórák nemzeti identitásának erősödését, valamint, hogy erősítsék az anyaországhoz való kötődésüket. A Program már az első pillanatban megtetszett, és gyorsan el is döntöttem, hogy pályázok. A szokásos papírokon kívül (szakmai önéletrajz, motivációs levél, végzettségeket igazoló dokumentumok, nyelvvizsgák stb.…) szükségem volt még szakmai ajánlásokra, illetve olyanokra is, amelyek az általam végzett közösségi munkát hivatottak bemutatni. Szakmai oldalról sikerült ajánlást szereznem az államtitkáromtól, dr, Feldman Zsolttól (mezőgazdaságért felelős államtitkár), valamint Kálmán Zoltán állandó képviselőtől. A program megvalósítási helyszínei két nagy csoportra oszthatók: északi félteke országai (Izrael, Törökország, USA, Kanada, Európa számos országa), valamint a déli félteke országai (Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Brazília, Argentína, Chile, Paraguay, Uruguay). Nekem kisgyermekkorom óta nagy álmom volt eljutni Ausztráliába, így természetesen ezt a célországot jelöltem meg első helyen. A szóbeli meghallgatás után három héttel érkezett meg az e-mail, hogy a sikeres pályázók között vagyok. Azóta már a felkészítőt is megtartották, ahol megtudtuk, hogy idén 620-an jelentkeztek a programra, és 150-en nyertük el az ösztöndíjat. Ausztráliába 14-en indulunk útnak, mi ketten egy másik lánnyal Perth-ben fogunk fél évig tevékenykedni és a teljesség igénye nélkül az alábbi teendőket ellátni: magyar, mint idegen nyelv tanítása; foglalkozások megtartása a kisgyermekes anyukáknak; rendezvények megszervezése, valamint az idősek klubjának programok és kirándulások szervezése. Jelen pillanatban erre az időszakra készülök gőzerővel.
– Akinél ennyire „sűrű” a jelen, gondolkodik-e a jövőn?
Jövőbeni terveim között szerepel, hogy a minisztériumi munkám mellett elvégezzem az agrármérnöktanári mesterképzést, azután pedig akár tanárként dolgozhassak, hiszen nincs nagyszerűbb érzés, mint az általam évek alatt megtanult szakmai tudást átadni a jövő generációjának. Emellett 2018 szeptembere óta tiszteletbeli tagja vagyok a Cegléd és Vidéke Unghváry László Borrendnek, ahol is haza érkezésem után megpróbálok aktívabb szerepet vállalni, több feladatot ellátni, hogy ezzel és az Ausztráliában tapasztaltakkal is segíthessem a munkájukat.
– Ennyi tapasztalattal a hátad mögött már akár tanácsokat is adhatsz a fiatalabb generációnak, akik most állnak a pályaválasztás nehéz kérdése előtt.
Tudom, hogy a fiatalok nem szeretik a kéretlen tanácsokat, és próbálom nem is tanácsként megfogalmazni a záró gondolataimat: bármit is szeretnétek csinálni, illetve bármilyen szakra is jelentkeztek, mindig legyen „B” tervetek. A legjobb, ami történhet, az, hogy nem kell élni a lehetőséggel, de ha mégis, akkor talán Nektek is lehetőségetek nyílik egy olyan nagyszerű dologra rátalálni, mint amilyen nekem volt az agrárium. Nincs olyan szegmense, ami ne lenne számomra érdekes, vagy amibe nem szeretnék jobban bele látni. Ha bekerültök egy jó munkakörnyezetbe, akkor a végtelenségig lehet fejleszteni magatokat, és mint azt fentebb is olvashatjátok, rengeteg lehetőség van pályázni külföldi ösztöndíjakra is. Aki esetleg eljátszott már a gondolattal, hogy ebbe az irányba induljon, azt csak biztatni tudom, hiszen az agrárszakma megint menő, és szükség van a lelkes fiatalokra, hiszen változás és fejlődés, mint minden más területen, úgy itt is csak Veletek együtt érhető el.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
