Scheffer János 1986-ban végzett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. A nyolcvanas években már Magyarországon is elterjedtek és kedveltté váltak a személyi számítógépek, és már az iskolákban volt néhány gép, s már nem volt elérhetetlen magánszemélyek részére sem. Ebben az időszakban már képeztek számítástechnikai szakembereket is. Scheffer János érdeklődését is felkeltették az új technikai eszközök által nyújtott lehetőségek, így ez meghatározó lett pályaválasztásában is.
– Hogyan emlékszel vissza a gimis évekre?
Általános iskolai tanulmányaimat Ceglédbercelen végeztem, de a gimnázium évei voltak számomra – mint a legtöbb diák számára – a meghatározók. Nyiladozó, gondolat-ébresztő beszélgetések, stílus-formáló szituációk, osztálykirándulások és olyan döntések jellemezték ezt az időszakot, amelyek utána egész életünkre kihatással lettek. Nem voltam kitűnő tanuló, voltak tantárgyak, amelyekből különösebb erőfeszítés nélkül jeles voltam, voltak olyanok, amelyekből még erőfeszítések árán is csak négyes, egy-két esetben hármas voltam. Akkoriban jött be a köztudatba a személyi számítógép fogalma és az első kezdetleges számítógépekkel tágra nyílt szemekkel ismerkedtek a diákok Tűri tanár úr szakkörein. Engem is lenyűgöztek az új eszközök lehetőségei és hamarosan én is kaptam egy számítógépet a szüleimtől.
– Akkor egyértelmű volt, hogy ebben az irányban szeretnél továbbtanulni?
Műegyetemre szerettem volna menni számítógépes szakirányba, de végül a kecskeméti GAMF-ra adtam be a jelentkezésemet. Sajnos hamar kiderült, hogy ott csak harmadik év végén névleg oktattak számítástechnikát, inkább a gépészet volt a meghatározó. Így másfél év után azt a döntést hoztam meg, hogy átmegyek a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára. Ott diplomáztam.
– Ilyen diplomával a kezedben, gondolom kinyílt a világ, válogathattál a jó lehetőségek között.
Első komoly munkahelyem a Közép-Európai Egyetem Természet-tudományiTanszéke volt, ahol három évig kutatási asszisztens voltam. Itt egy igazi nemzetközi csapatban dolgozhattam, az angol nyelv ismerete nem luxus, hanem létszükséglet volt.
1996-ban jelentkeztem a GE Lighting Europe (a volt Tungsram) egyik IT projekt-vezetői pozíciójára, ahol 1999-ben menedzserré neveztek ki európai hatáskörben a technológiai és gyártás-támogatási csapat élére. Itt öt évet töltöttem el, sok utazással, főleg angliai és amerikai helyszínekre.
Vállalat-átszervezés miatt 2001-ben szakmai karrierem csúcsát jelentő regionális informatikai vezető lettem a papíriparból ismert Dunapack-cégcsoportban, ahol klasszikus CIO-feladataim voltak, Németországtól Ukrajnáig az összes országban. 2004-ben az IT szakma 200 újságírója, az Informatikai Vállalkozók Szövetsége és a jelentősebb cégek informatikai vezetői által tartott CIO-konferencián én lettem az év CIO-ja, informatikai vezetője.
Több átszervezést követően 2010-ben a MÁV-hoz kerültem, mint Magyarország egyik legnagyobb munkavállalói körrel rendelkező cégcsoportja, ahol beletanultam a nagyvállalati informatika rejtelmeibe. Először vezérigazgatói tanácsadóként, majd több pozíción át jelenleg informatikai igazgatóként tevékenykedem.
– Nős ember vagy, négy gyermeketek van. Ők mit csinálnak?
Igen, négy gyermekem van, Gergő fiam a legidősebb, az ELTE Bölcsészkarán diplomázott mester-szakon, jelenleg egy informatikai cégnél dolgozik. Lányom, Alexandra most végzi a mester szakot a Budapesti Metropolitan Egyetemen, animációs szakon. Két kisebb gyermekem Martin (12) és Olivér (10) jelenleg általános iskolába járnak.
– Munkahelyeidet tekintve azt gondoltam, hogy Budapesten vagy legalábbis egy nagyvárosban élsz.
Tápiószentmártonban élünk feleségemmel és két kisebb gyermekünkkel. Mindig a falvakat szerettem a várossal szemben. Közvetlenebbek az emberek és csendesebb a falu.
– Bár szellemi munkát végzel, de azért két lábbal állsz a földön. Mi mindennel foglalkozol szabadidődben?
A közel 30 év informatikai munka mellett egyre jobban hiányzott a kétkezi munkával elért eredmény, így autodidakta módon megtanultam az asztalos szakmát és örömet szerez, ha saját kézzel készítek el egy bútort, egy széket vagy egy játékot a gyerekeknek. A gimnázium óta kedvelem a fotózást. Sportként a futást válaszottam a gimnázium után, ezt ma sem hagytam abba 52 éves koromra. Havi 60-80-100 km segít megőrizni az egészségemet.
-Folytatódik-e a család kapcsolata a gimnáziummal?
Mivel már édesanyám is a gimnáziumban végzett, remélem, hogy két kisebbik gyerekem is ott fogja végezni tanulmányait, mint harmadik generáció.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
