Elég csak körbenézni a városban, mint egy kalendárium lapja jelzi a pálmaliliom, Yucca fimentosa, hogy elértük a nyári napfordulót, június végén-július első felében járunk. Az USA és Mexikó félsivatagi területein honos fajt a XVI. század végén egy német botanikus hozta Európába. A tudományos elnevezése Linnétől származik.
Visszatérve a pálmaliliomra, nagyon jól bírja a honi klímát, telet és a szárazságot egyaránt. Évelő, fásodó törzsű cserjék vagy fatermetűek, fajtól függően igen rövid, vagy akár több méter magas törzsük tetején hordozzák levélüstöküket. Egyes fajaik elágazók vagy csoportképzők, míg mások magányosan fejlődnek. A levélüstököt rozettaszerűen álló kard alakú, párhuzamos erezetű levelek alkotják, szélük lehet fogazott vagy szálara hasadó, a levélcsúcs többnyire hegyes tövisben végződik. Fajtól függő korban, de általában a tíz évnél idősebb növényeken fejlődnek a virágzatok. Esetleg több méter magasra is megnövő virágzati tengelyen olykor több száz, fehéres színű, bókoló harangra emlékeztető hatszirmú virág fejlődik.
E sorok írójának azért nagyon kedves virága a jukka, mert az életre szóló kutatási feladatát e növényben lelte meg. Hatalmas virágbimbói elég hamar megjelennek, s nem nagy kézügyességgel is lehetséges volt kivágni a bimbókból a termőkezdeményt vagy a porzókezdeményeket. És hogy mindkét szaporítószerv együtt fejlődése megszakadt, a virágok megváltoztak: a termőnélkülivé tett virágokban a porzók száma megnőtt, a porzószálak sokkal hosszabbak is lettek. De a kasztrálás után a kezelt virágok összenőtt termője dupla hosszúságú lett és vaskosabbá vált, mint a szokásos. Ez adott ötletet, hogy a csonthéjas gyümölcsfajok körében a növényi szexualitás is megfogható talán hasonlóan.
Hatalmas virágzati szálai messzire látszódnak, amit látogatnak olykor rovarok is, de nem él meg nálunk a jukka-moly. Magot nem tud nevelni, viszont a gyökéren kisebb gumószerű képződményeknél elvágva, vegetatív úton jól szaporíthatók. Nagyon kevés kezelést kíván, ezért sok kertben és nagyon sok temetőben szívesen ültetik.
Megfigyeléseink szerint evangélikus felekezeti temetőkben nagyon kedvelik, szívesen ültetik. Most különösen a sopronbánfalvai vagy az albertirsai evangélikus temető fehérbe öltözött. Szinte egy varázsütésre nyílnak a virágzatok, majd pár nap után a szirmok hullani kezdenek – szigorú rendben: az alaptól a csúcs felé, ahogy nyíltak is. Nyugtató látvány és élmény is annak, aki az ilyen szépségekre fogékony. Ha már a virágszár elszáradt, metszőollóval legjobb levágni.
Igaz, nálunk nincs jelentősége, de Afrikában a jukkából, a levelek rostjaiból szálat nyernek, erős kötelek is készíthetők belőle. Több – szintén hasznos – faja ismert. A Yucca gloriosa nálunk ritka, pedig holdvilágnál a virágok sziporkázó fehér csillogása igazi látványosság. Leírnak dísznövényként hosszanti csíkozottságú fajokat is. Érdekes faj az aloélevél pálmaliliom, miközben a nálunk meghonosodott pálmaliliom ipari növénynek is számít, papírgyártásra megfelelő. A Yucca bulbifer gumói nagymennyiségű keményítőt halmoznak fel, amit már az indián népek is tudtak, táplálék növényként termesztették. Újabban fejlődő afrikai országokban ugyancsak szívesen ültetik, gabonapótló fajnak ismert.
Népszerűségét mutatja, hogy amikor megjelent Európában, a királyi Magyarország főúri kertjeiben a XVII. század elejétől már ültették. Pozsony és Sárvár élenjáró szerepet játszott. A hazai kultúrtörténet adós a pálmaliliom és az előbb is emlegetett felekezet kapcsolatának magyarázatával. A Balla-dűlőben van egy homokföldi tanya, ahol a bekötő útját a házhoz jukka sorból alakították ki. Igazi látványosság.
