Magyartanárként nagyon szeretek olvasni. Minden irodalmi mű újabb és újabb üzeneteket közvetít nekem, függetlenül attól, hogy hányszor olvastam már. Diákjaimban is gondolatokat ébresztenek az egyes alkotások. Élmény ilyenkor a gyerekekkel beszélgetni, gondolatot cserélni.
Kiss Ottó Hangyák élete című művéből hoztam mára egy idézetet, mert a tanévkezdéshez aktuálisnak érzem: „…a hernyó is repülne, de előbb kénytelen bábbá alakulni…”
Mindennek megvan a maga ideje, a sorrendje. Az egyes lépések, illetve szakaszok nem kihagyhatóak. A hernyónak először fejlődnie, érnie kell, majd a szárnyaival és a lábával szét kell törnie a bábot, hogy kiszabadulhasson, új életet kezdhessen, az átalakulás teljes folyamatát megélve, hogy a végén gyönyörű, magasban szárnyaló pillangóvá válhasson. Ha az állatnak kívülről segít valaki abban, hogy kiszabaduljon, nem erősödnek meg a szárnyai és képtelen lesz arra, hogy repüljön.
Ilyenek a gyerekek is. Fejlődniük, érniük, tanulniuk kell, a saját ütemükben. Mindig azt az ismeretet és tudást kell elsajátítaniuk, ami az életkoruknak megfelelő. Ha a szülő vagy nagytestvér megoldja a gyerek helyett a feladatát, akkor éppen a szárnyait töri le. Persze most sokan felhördülhetnek, hogy a tanárok azok, akik nem engedik a gyereket szárnyalni, de higgyék el, egy jó pedagógus látja azt, hogy miben tehetséges a gyermek és segíti a fejlődésben. Természetesen nagyon sok szülő is segítő és támogató szerepben áll a csemetéje mellett. Ez így van rendjén. A gyerek mellett kell állni, de nem szabad helyette dolgozni. Azt kell tudatosítani a sokszor türelmetlen nebulókban, hogy mindennek megvan az ideje, az egyes lépcsőfokok egymás után következnek. Előbb-utóbb minden gyereknek lesz egy célja, zenélni szeretne, vagy sportban kiemelkedően teljesíteni, hobbijává válik a kézművesség, tanulmányi versenyeket nyer stb. Ezek a tevékenységek később életcéllá, szerencsés esetben hivatássá válnak, így a munka nem lesz kényszer. Persze ez egy ideális eset, azonban ehhez végig kell járni a különböző szinteket. Aki zenélni tanul, azt gondolja, hogy az első órán már profin fog játszani egy hangszeren, aki sportolni kezd, az sokszor a dobogó felső fokára képzeli magát, azonban azt mindannyian tudjuk, hogy nem így van. A befektetett energia csak később térül meg. Az iskolában tanulni kell, hogy később azzá válhassunk, akik lenni szeretnénk. Ha nincs azonnali eredmény, ha néha nehéz, vagy kilátástalan a helyzet, akkor sem szabad feladni, akkor is küzdeni kell, hiszen a végén a hernyó repülni fog, mert eljött az ő ideje. Eredményekkel teli iskolás évet kívánok minden diáknak, pedagógusnak és szülőnek. Ne feledjék, mindenki tehetséges valamiben, csak meg kell várni, hogy learathassuk a munkánk gyümölcsét.
Kis Erzsébet
